Látszólagos erőfölény

A piaci szereplők jó része úgy véli, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. erőfölényes helyzetben van a magyar piacon, ezért módjában áll a további piacnyitást akadályozni. Mennyiben felel meg a valóságnak ez az állítás ön szerint?



A legjobban talán az illusztrálja a magyar árampiaci erőviszonyokat, az érdekérvényesítő képességet, illetve az esetleges erőfölényt, hogy az elmúlt időszakban melyik piaci szereplő, illetve befektető csoport milyen profitot tudott realizálni. Az erőművek, az áramszolgáltató társaságok pozitív, az állami tulajdonú villamosipari cégek - ami tulajdonképpen az MVM Rt.-vel azonos - negatív eredménye e tekintetben önmagáért beszél. Más oldalról vizsgálva az erőfölény kérdését, az erőművi oldalon a piaci szerkezet olyan mértékben koncentrált, hogy azt az MVM szerződéses portfóliójának felbontása sem tudná megszüntetni. Ezzel együtt az ellátásbiztonsághoz szükséges tartalék esetenként még az importforrások igénybevételével sem biztosított, így akár a legkisebb részesedéssel bíró szereplő is ármeghatározó lehet. Ez a helyzet viszont nem a piacnyitással, vagy a paksi atomerőmű 2-es blokkjában tavaly történt üzemzavart követőn alakult ki, az okok jóval korábbra vezethetők vissza. A magyar erőmű-létesítés és kapacitásgazdálkodás hosszú távon követett egyik elve volt, hogy a legkisebb költség elérése érdekében a lehető legnagyobb arányban importáljunk a hazai költségeknél olcsóbb villamos energiát. A nyolcvanas években még döntően a Szovjetunióból származott az import, a kilencvenes években pedig már a centrel országokból, elsősorban is Lengyelországból. Ebből adódóan mára Ukrajna irányába jelentős kihasználatlan távvezetéki kapacitások állnak rendelkezésre, miközben az eredetileg üzembiztonsági kisegítés és a kooperáció fenntartása érdekében létesített szlovák-magyar határkeresztező kapacitások teljes mértékben kihasználtak. Mivel a közeljövőben nem várható, hogy importlehetőségeink érdemben változzanak, ezért - visszatérve a bevezetőben említettekre - valamennyi piaci résztvevő ármeghatározó lehet, hosszú távú szerződések nélkül is.



A hosszú távú szerződések azonban monopolhelyzetben tartják az MVM-et, vagy nem?



A hosszú távú szerződések birtokában az MVM Rt. jelenleg látszólag egyeduralkodó a piacon. A villamosenergia-igények az általunk lekötött források nélkül nem elégíthetők ki, ebből eredően a teljes piacnyitást követően elméletileg olyan árat érhetünk el, amilyet akarunk. Ilyen körülmények között tetszetős egyes piaci szereplők azon érvelése, hogy bontsunk fel a hosszú távú szerződéseket, akár az összeset, mert így alakulhat ki az igazi verseny a termelők között és ezáltal csökkenne a fogyasztói ár. A valóságban azonban a szerződések felbontásával a helyzet a piacon alig változna. A versenypiacon ugyanis az árakat a még szükséges, legdrágább forrás határozza meg. Ez nyilvánvalóan magasabb volna, mint az MVM-portfólió átlagköltségen alapuló értékesítési ára. A kisebb költséggel termelők egy ilyen helyzetben extraprofithoz juthatnának. Másrészt, amennyiben az európai piacon vezető pozícióban lévő társaságok megszereznék a termelői portfóliót, annak árát akár az általuk kézbentartott és befolyásolható összeurópai piac áraihoz igazítanák. A rendelkezésre álló kapacitásokat, és az összes technikai szempontot figyelembe véve megállapítható, hogy a négy legnagyobb erőművi befektető, az MVM, az RWE, a Tractebel és az AES aktív közreműködése nélkül a hazai fogyasztói igények nem elégíthetők ki. Az import növelésével elméletileg további hazai termelés váltható ki, de egyes erőművek például a szabályozhatóság, a gyors indíthatóság miatt nélkülözhetetlenek. Ezért kimondható, hogy az előbb említett érdekcsoportok bármelyike képes az áramár befolyásolására, így az MVM- portfólió felbontása után, az államilag ellenőrizhető monopólium helyére magántársaságok piaci eszközökkel nem korlátozható oligopóliuma vagy monopóliuma lépne. Kevésbé köztudott, hogy a monopolhelyzet ugyanakkor nemcsak a termelői, hanem a szolgáltatói oldalon is jellemző, miután az MVM Rt.-nek az áramszolgáltatókkal kötött szerződései a szolgáltatók együttes fellépését rögzítő megállapodásokat tartalmaznak, ami éppen a szolgáltatói oldalon veti fel az erőfölény kérdését. A szolgáltatói oldalon elméletileg a koncentráció még jelentősebb, mint az erőművi oldalon. Ez a koncentráció - az MVM álláspontja szerint - még erőteljesebb, mint a termelői oldalon tapasztalható látszólagos erőfölény, tekintettel arra, hogy az importkapacitások bővülésével, a termelői piaci árak változásával, a regionális piacok kialakulásával a termelői oldali koncentráció a jövőben spontán módon lényegesen csökken.



A piaci szereplők érvelése szerint a likvid piac kialakulásához elengedhetetlen, hogy az MVM Rt. felszabadítsa a hosszú távú szerződésekkel lekötött kapacitásoknak legalább egy részét. Milyen szempontok alapján vitatják ezt a felvetést?



A likviditás lényege a bármikori eladás és vétel lehetősége. A likviditást az erőművi portfólió nélküli, illetve rugalmas termelői kapacitások, vagy opciós ügyletek híján lévő szereplők követelik elsősorban, akik maguk érdemben nem lehetnek a likvid piac résztvevői. A régióban az érdemi likvid piac szereplői az integrált társaságok - mint például a Verbund, a CEZ, az SE, az Atel, a HEP, illetőleg az MVM - lehetnének, ahogyan a piacnyitást megelőzően az is volt. A likvid piac követelése mögött valójában sokkal inkább az a ki nem mondott szándék áll, hogy a közüzemből az olcsó ár ígéretével kicsalogatandó nagyfogyasztók ellátásához mindig legyen a közüzemi átlagárnál olcsóbb villamosenergia-forrás. Az ideológiai hátteret az adja, hogy ha kilépnek a nagyfogyasztók, csökken a közüzem mérete, felszabadulnak kapacitások. Tehát ha ezeket ki lehet, vagy kell vinni a szabadpiacra, miért is tartja vissza a közüzemi nagykereskedő? Akik így érvelnek, elfeledkeznek arról, hogy az MVM Rt. a piacnyitásra történő felkészülés során a beszerzési portfólióját úgy optimalizálta, hogy 2002 és 2003 végén több hosszú távú szerződése lejárt, az osztrák csereszerződést, vagy a rövid távú importszerződéseket nem hosszabbította meg, és új ajánlattevőkkel már nem kötött szerződéseket. A fölösleges, vagy a reguláció szerint számára tiltott kapacitásokat pedig az MVM igenis piacra vitte. A piacon jelenleg több mint 1000 megawattnyi, hosszú távú szerződéssel le nem kötött kapacitás van. Ez azonban azért nem kell a kereskedőknek, nagyfogyasztóknak, mert olyan piaci kínálatot várnak, amely a kereskedők működési költségeinek fedezete mellett is a közüzeminél legalább a kilépési küszöbbel olcsóbban biztosítaná az energiaellátást. Vagyis nem likvid, hanem a szolgáltatóváltásra, a versenypiaci kilépésre ösztönző árú villamos energia iránt van kereslet. Ez viszont csak úgy biztosítható, ha a közüzemi kereskedő legolcsóbb forrásait viszi ki a piacra. Ez a megoldás viszont diszkriminálná a közüzemi fogyasztókat. A jelen körülmények között a likviditás csak a regionális kereskedelem feltételeinek megteremtésével, új hazai erőművi kapacitás vagy kapacitások létesítésével, a keresleti piac kínálativá alakításával érhető el. Ehhez új határkeresztező kapacitások, valamint beruházásösztönző gazdaságpolitika kell, sokkal inkább, mint az MVM Rt. szerződéses portfóliójának felbontása.



Mindezek alapján milyen helye, szerepe lesz, vagy kell lennie - az ön megítélése szerint - az MVM Rt.-nek hosszú távon a magyar piacon?

Az MVM Rt. stratégiai céljaként az jelölhető meg, hogy erős nemzeti orientációjú villamos társaság maradjon. Az állam szempontjából ez önmagában is előnyös, de valószínűleg sokkal lényegesebb az a tény, hogy - ebben az esetben a speciális magyar viszonyok mellett - a fogyasztói árakat végső soron a többségi állami tulajdonban álló MVM Rt. határozza meg, így ügyes ártaktikával elérhető, hogy a piacnyitás során gyakorlatilag nem keletkeznek befagyott költségek, miközben a fogyasztók számára is elfogadható árak jelennek meg a piacon. A fogyasztók szempontjából elsősorban az árak stabilitása, az áringadozások mérséklése, a kiszámíthatóság jelent előnyt. A szomszédos országokból természetesen az olcsó villanyt be kell engedni a magyar piacra, hiszen ez csökkenti a fogyasztók költségeit. De meg kell akadályozni, hogy a forráshiányos piacon, vagy a hazai termelők kiszorítása után az esetleges hiányhelyzetet kihasználva az importőrök extranyereséget érjenek el. Az MVM Rt. portfóliójának egyben tartásával a fogyasztói árak indokolatlan emelkedése megakadályozható és a piacnyitáshoz kapcsolódó átállási költségek is kezelhetők, továbbá biztosítható az a gazdasági erő, amely valóságos piaci szereplővé teheti az MVM-et, a multinacionális cégekkel, egyenlő feltételek mellett folytatott versenyben.

Gerse Károly, az MVM Rt. vezérigazgató-helyettese az Energiainfónak adott interjújában. Hlavay Richárd-->