Proaktív álláskeresés
Nem csak kényszerűségből lehet állást keresni, számos olyan tényező akadhat, mely proaktív álláskeresésre biztatja a munkavállalót. Sőt, jobban járunk, ha bizonyos jeleket érzékelve inkább nem várjuk meg az esetleges felmondást vagy elbocsátást. Ilyen lehet a fejlődési lehetőség hiánya - ha azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi egy-két évben egy helyben toporogtunk, sem szakmai elmélyülésre, sem pedig hierarchikus előrelépésre nem volt módunk, és ha a következő 6-12 hónapban esélyt sem látunk erre, érdemes elgondolkodni a továbblépésen.
Komoly indok lehet az is, ha a munkát adó vállalat elindult a lejtőn. Figyelve a világszinten, Európában és Magyarországon egyik napról a másikra végbemenő általános gazdasági és vállalati piaci változásokat, érdemes megvizsgálni, hogy iparágunk és cégünk rövid és középtávú kilátásai milyenek, majd ennek függvényében átgondolni, vajon jó helyen vagyunk-e.
Proaktív ok lehet a vállalati kultúra és a munkakörülmények is, ha nem tudunk azonosulni a cég, intézmény sajátos klímájával, vagy épp a döntéshozatal mechanizmusával, a vezetési stílussal. A főnök személyisége szintén álláskeresési indok lehet. Ha nem jövünk ki a főnökünkkel, többségében nem a vezető fog előbb távozni, sokkal inkább nekünk kell. Kivétel is van, például ha két éven belül már a harmadik menedzser vezeti az osztályt. Akkor csak ki kell bekkelnünk a mostanit.
A fizetés is kritikus marasztaló vagy menesztő tényező. Két esetben ösztökélhet e kérdés bennünket váltásra: ha biztosan tudjuk (nem csak pletykákra alapozva sejtjük), hogy alulfizetnek bennünket az iparági normákhoz képest, vagy ha úgy gondoljuk, hogy máshol, mással többet kereshetünk.
Nem árt 7-8 évente váltani. Új motivációt nyerünk, nem fásulunk bele a munkába, új kollégákkal ismerkedünk, nem ragadunk be egy helyre, ahonnan később még nehezebb lesz váltani.
Érdemes házon belül is szétnéznie annak, aki nem munkahelyet, csak pozíciót váltana. Általában azoknak a munkatársaknak, akik már bizonyítottak a vállalatnál, könnyebb előrelépniük a jelenlegi helyükön, mint más céget meggyőzni rátermettségükről. Kivétel is van: például volt egy informatikai vezető, aki a vállalattal nőtt bele saját munkakörébe, de sohasem tudta elfogadtatni magát a menedzsmentcsapat tagjaként. Mindig az maradt, aki a számítógépet bütyköli. Egy másik cégnél gond nélkül informatikai igazgató lett, sőt rövid úton közép-európai regionális vezetői felelősséget kapott.
Ha nincs lehetőség a cég keretei között váltani, akkor körül kell nézni a piacon. Nem elég belenézni az újságba és megállapítani, hogy olyat, mint én, nem keresnek. Döbbenettel hallgattam a múlt héten egy ügyfelemtől, hogy neki már semmi esélye, mert 35 (!) év felett már nem kell az ember. Nem igaz. Még 50 felett is kell, legfeljebb tovább kell keresni és majdnem biztos, hogy a kapcsolati tőke mozgósítása lesz az eredményre vezető keresési módszer.
