Az egyiptomi Eldorádó
Nem olyan ismert, mint Sarm es-Sejk, s nem is látogatja anynyi turista, mint Hurghadát, pedig szépségével vetekszik velük. Ez Dahab. Egy csöppnyi paradicsom a Sinai-félszigeten a Vörös-tenger partján, mely mintegy nyolcórai buszozással érhető el Kairóból.
Méltán viseli a nevét - mely arabul aranyat jelent -, hiszen ahogy a hegyi patakból kinyert aranyszemcse, ez a helység is kicsi, de annál értékesebb. Nemcsak a búvárkodás és a szörfözés szerelmeseinek jelent Kánaánt, hanem annak is, aki csak pihenni vágyik. Van annál jobb dolog, mint, hogy a tengerparti vendéglők kipárnázott kanapéin elfekszik az ember, miközben a tenger a lábát nyaldossa, a vöröses színű hegyek a háta mögött tornyosulnak, ő pedig békésen iszogatja a préselt gyümölcslevét vagy a hibiszkuszteáját a napernyő alatt? Nem hiszem.
Dahab igazán családias hely. Két nap után - a város egyetlen, a tengerpart mentén húzódó főutcáján végighaladva - már a vegyesbolti eladók, a helyi pék, az éttermi kiszolgálók, sőt még az ízletes, grillezett zöldséget készítő zöld hajpántos idős séf is ismerősként üdvözöl minket. A Dahabba viszszatérőket pedig már családtagként kezelik a nemcsak meleg szívvel, hanem jó memóriával is megáldott helyiek.
Blue Hole - Dahabnak aligha ez az egyetlen merülési helye, ám kétségkívül a leghíresebb. A több mint százméteres mélység több búvárt megigézett már, s áldozatokat is szedett. Aki a Blue Hole-ba bemerészkedik - kezdőknek nem igazán ajánlott -, nem árt óvatosnak lennie: a látvány könnyen megrészegíti. A nagy kékség - mindössze ennyi látszik, se vége, se hossza, akár az űr, s ilyenkor bizony nagy a kísértés, hogy kívánkozzon egyre mélyebbre az ember. Ennél azért vannak biztonságosabb, kezdők által is bátran látogatható helyek, bár az óriásteknősbe ilyenkor sem tanácsos belekapaszkodni, mint ahogy a pulykahalat is csak távolról érdemes szemlélni. A tengeri süntől pedig nem csupán a búvárkodóknak, az úszóknak is kell óvakodniuk, ottjártunkkor éppen egy szörfös szenvedett kisebb balesetet, aki a deszkáról leesve éppen egy kupac sünben landolt.
Ha pedig a csábítóan vöröslő hegyek közé vágyunk kanyontúrára vagy pedig egy sivatagi dzsipezésre és tevegelésre, akkor kínálatban itt sincs hiány. Arra azért nem árt felkészülni, hogy a jordániai Petra kistestvérének is nevezhető "Színes Kanyon" szűk járatain - amit könnyű kis sétaként hirdetnek a helyi utazási irodák? - néhol félméteres réseken kell leereszkedni. A beduin faluban felkínált helyi tea azonban némileg kárpótol a fáradságért. Legközelebb megkóstoljuk az indiai szakács kosztját is a Buddhában, s végre eljutunk Tabába, a Fáraó szigetén lévő erődítménybe - fogadkozunk búcsúzáskor. Inshallah.
