Lengyelhon három fővárosa
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján honfitársaink szabadabb levegőt szívni, dzsesszt hallgatni és barátkozni utaztak tömegesen Lengyelországba. Ám a divatok változnak: "Polska" immár meszsze esik a fősodortól. Holott anynyi más országgal egyetemben, amelyek nem szerepelnek a magyar turista elsőrendű célpontjai között, Lengyelhon is azon helyek egyike, amelyeket bizonyosan érdemes felkeresni. Fősodor ide vagy oda: Lengyelország szép, változatos örömöket kínál, nem drága és közel van. Fővárosunktól kényelmes tempóban autózva sincs messzebb a szlovák-lengyel határ négy és fél óránál, s onnan csupán egy ugrás Zakopane.
Lengyelországnak minimum három fővárosa van, amelyek közül éppenséggel Zakopane az egyik: jelesül a "téli". Van még kulturális-történelmi és közigazgatási, azaz "igazi". A két utóbbi természetesen Krakkó és Varsó. E sorok írójának az idén nyáron mindhármat volt szerencséje fölkeresni, és ettől nagyon elégedettnek érzi magát.
Szóval, Zakopane. A téli főváros esetében két dologra kell vigyázni nyáron. Először is fel kell készülni a változatos időjárásra: nem baj, ha van nálunk esőkabát. Másodszor, nem helyes péntek délután érkezni úgy, hogy előzőleg elmulasztottuk a szállásfoglalást. A lengyelek módfelett mozgékonyak. Bár állítólag százötvenezer férőhely van a zakopanei és környéki szállodákban, panziókban és magánszállásokon, ezek jelentős része foglaltnak bizonyulhat. Az ezerméteres tengerszint feletti magasságban található település egyébként gyönyörű. Szemet vidámítóak a város faházai, lenyűgözőek a Magas-Tátra csúcsai, szenzációsak a kirándulási lehetőségek - a Moskie Okótól Nedecz várán át a dunajeci tutajozásig -, és elképesztő sűrűn hömpölyög a tömeg a Krupowkin, a főutcán.
Krakkóban sincsenek sokkal kevesebben. A különbség annyi, hogy az ország második legnagyobb városában nem a lengyel utazók vannak többségben. Felbukkan mindenféle náció: olaszok, franciák, németek, sőt itt-ott magyar szó is hallatszik. Talán a közös múltnak hála: hogy csak két nevet említsünk, megfordult itt Balassi Bálint - emlékét tábla idézi -, és nem csak megfordult, uralkodott is Báthori István erdélyi fejedelem, akinek koporsóját a várbeli székesegyházban őrzik. Apropó: nem a várban, de a Ryneken - Közép-Európa legnagyobb, legimpozánsabb főtereinek egyikén - lévő Mária-templomban csodálható meg a legszebb templombelső, amelyet csak látni lehetséges. Ennek ékessége Vitus mester (Veit Stoss, Wit Stosz) XVI. századi szárnyas oltára - páratlan remekmű.
Varsót kevésbé szokás szeretni, pedig megérdemelné. Augusztusi utunk során kedvesebbnek tűnt, mint megannyi nevesebb nagyváros. Megkapó az óvárosi utcák és terek szépsége, még akkor is - vagy éppen azért -, ha tudjuk: e kerületek házainak nyolcvan-kilencven százalékát porig rombolták a második világháborúban. Az évtizedekig tartó rekonstrukció során az eredeti állapotok visszaállítása volt a szándék, s az erőfeszítések sikerrel jártak: a Rynek Starogo Miasta vagy a Freta hangulata "régi" és felemelő. Mindemellett impozáns a 80-as évekre újjáépített királyi palota a belvárosban, kellemes kirándulóhely a wilanowi kastély parkostul, és bárki bármit mond: jó körülnézni a Sztálin-barokk Kultúra és Tudomány Háza kilátótornyából.
