Zsolnay - az örök titok
Ipar és művészet: 150 éve Zsolnay - ezt a címet adta az Iparművészeti Múzeum a 2005. április 19-ig látogatható nagyszabású kiállításának. A világhírű Zsolnay-manufaktúra 2003-ban ünnepelte alapításának 150. évfordulóját, az ünnep és a gyár bemutatása azonban tovább folytatódik. Az Iparművészeti Múzeumban Zsolnay Vilmos születésének 175. és a Zsolnay-gyár fennállásának 150. évfordulójáról megemlékező rendezvények záró eseményeként jött létre a kiállítás, amely a Zsolnay-kerámiákról ad történeti áttekintést. A tárlat több mint 1500 tárgyat és dokumentumot mutat be, történeti csoportosításban, a historizmus, a szecesszió, az art deco, a modern és posztmodern periódusok egymásutánjában. Az Iparművészeti Múzeum teljes Zsolnay-gyűjteménye mellett a pécsi Zsolnay Múzeum és a mai porcelánmanufaktúra anyagából származó művek adják az összképet.
Az évfordulóra jelent meg Csenkey Éva, Hárs Éva és Weiler Árpád tanulmányaival a Zsolnay - A gyűjtők könyve című gyönyörű album is. A benne található tanulmányok érdekesen megírt, sok újdonsággal szolgáló összefoglalások, ráadásul a műgyűjtők komoly segítséget kapnak, ha lapozgatják a kötetet. Itt ugyanis rendszerezve láthatják a tárgyakról leolvasható sajátosságokat, a kötet végén pedig összefoglaló található a sorozatok címével, motívumaival, évszámokkal és formaszámokkal.
De vajon mivel aratott a Zsolnay-manufaktúra hatalmas sikereket már az 1900-as évek táján, a nagy világkiállításokon? A könyvből megismerhetjük a család és a gyár történetét, minden jelentős személyiségét. Neves művészek, szobrászok, festők is dolgoztak nekik, például Stróbl Alajos, Kisfaludy Strobl Zsigmond, vagy Rippl-Rónai József, aki elindította a szeceszsziós virág alakú csészék és vázák sorozatát.
A kötet erénye, hogy a ma vagyonokat érő dísztárgyakat az építészeti vonatkozásokkal együtt mutatja be. Sok kiváló építészt vonzottak a Zsolnay-kerámiák, például a Mátyás-templom teljes tetőfedéséhez Schulek Frigyes színes majolikamázas cserepeket használt. A századforduló kiemelkedő építésze, Lechner Ödön szintén előszeretettel díszítette az épületeket mázas kerámiával.
Rengeteg érdekességet megtudhatunk a technológiákról, eljárásokról is amellett, hogy több száz fotón csodálhatjuk meg a minták, formák sokféleségét, így nyomon követhetjük a motívumok fejlődését, a sorozatok jellegzetességeit. Az egyik legizgalmasabb rész, amelyben megismerhetjük, miként kísérletezett Zsolnay Vilmos az anyagokkal, eljárásokkal.
A Zsolnay-kerámiák régóta neves múzeumok becses tárgyai és magángyűjtemények komoly kincsei, az aukciók keresett tárgyai. Az alapítás óta már több mint 150 év telt el, de a titok ma is titok. A mai technikai tudással is próbálták már elkészíteni az eredetiek másait, amelyek alig hasonlítottak a régi receptek szerint készült dísztárgyakhoz. Más a színük, más a fényük. Mindenesetre a kötet segítségével sok érdekességet megtudhatunk a Zsolnay-manufaktúra rejtelmeiről, amellett, hogy gyönyörködhetünk a 218 színes fotóban.
