Gond a darab alapú termékdíjjal
Jelentős szigorításokra készülhetnek a csomagolóipari cégek januártól: az Országgyűlés által november elején módosított termékdíjtörvény 2005-től - többek között - darab alapú termékdíjat és meghatározott újrahasznosítási (újratöltési, visszaváltható) arányokat vezet be a kereskedelmi italcsomagolások közül az alkoholtermékekre, sörökre, borokra és a köztes alkoholtermékekre, az üdítőitalokra, szörpökre, ásványvizekre, kristályvizekre, szikvizekre és a palackozott ivóvízre, továbbá darabdíjat vet ki a műanyag hordtáskákra is. Ezen túlmenően - a korábban meghatározotthoz képest - 2005-ben további mintegy 20 százalékkal megemelik a többi csomagolásnak az anyaga szerint differenciált "hagyományos", kilogramm alapon kivetett díjtételeit is. A tömeg alapú csomagolási termékdíj mértéke a műanyagoknál 29 forintról 36-ra, az üvegnél 5-ről 6-ra emelkedne, s hasonló mértékű emelés várható a többi csomagolási anyagnál is.
A csomagolók által leginkább sérelmezett darabdíj két részből, egy H (hasznosítási) és egy Ú (újrahasználati) részből áll majd. A CSAOSZ számításai szerint a H díjtétel kilogramm alapra átszámolva a műanyag palackoknál 8-11-szeres, a társított italosdobozoknál 11-szeres, a fém italosdobozoknál pedig több mint 100-szoros díjemelkedést eredményezne, igaz, a hulladékhasznosítási előírások teljesítésével a H díj alól mentességet lehet majd szerezni. Ugyanakkor a mentesség mértéke az idei 45-ről jövőre 50 százalékosra emelkedő hasznosítási előírás teljesítése esetén továbbra is csak 80 százalékos lenne. Ahhoz, hogy valaki teljes mentességet szerezzen, az általánosan meghatározottnál magasabb, 54 százalékos hasznosítást kell elérnie a tervek szerint. Ezen belül az anyagában történő hasznosításra vonatkozó kötelezettségek is szigorodnak. Ennek mértékét jövőre a koordináló szervezetekhez csatlakozott cégeknél 25 százalékra, az egyéni teljesítőknél pedig 30 százalékra emelik.
Ennél is kedvezőtlenebbek az Ú díjtétetel kapcsán meghatározott feltételek. Ezt kétszeresen is megfizettetnék, mivel a csomagolóipari cégek mellett a palackozott termékeket továbbértékesítő kiskereskedelmi vállalkozásokat is érinti. Ráadásul a cégek többsége mentességben sem reménykedhet. Az Ú díjtételt azoknak a cégeknek kell majd fizetni, amelyek a kormány által elvártnál alacsonyabb arányban értékesítik termékeiket újratölthető csomagolásban, a díj mértékét a százalékos elmaradással arányosan állapítják meg. A visszaváltási arányok kapcsán a bázisnak tekintett 2003-as helyzetből kiindulva két év türelmi időt határoznak meg. Ezután 2007-re az eldobható csomagolások arányát 6, majd 2009-re újabb 6 százalékkal kell csökkenteni, ám a piaci szereplők és a kormány között már abban sincs egyetértés, hogy milyen arányok tekinthetők hiteles bázisadatoknak 2003-ra vonatkozóan. Mindenesetre bonyolult számítási módszerrel kikalkulálható: a részben még hiányos szabályozás olyan, nagy költséggel járó beruházásokra kényszeríti a termelőket és a kereskedőket, amelyek megtérülése teljesen bizonytalan a fogyasztók reagálásának kiszámíthatatlansága miatt.
A CSAOSZ álláspontja szerint mindezekkel az intézkedésekkel, amelyek az ipar és a kereskedelem erőteljes tiltakozása ellenére születtek, "sikerült" Európa legbonyolultabb - s emiatt várhatóan betarthatatlan - szabályozását létrehozni, amely még a hozzáértő szakemberek számára is tartogat értelmezési nehézségeket, nem beszélve a gyakorlati megvalósítás szakmai és adminisztratív problémáiról. A CSAOSZ környezetvédelmi bizottsága a csomagolt termék jellege alapján történő megkülönböztetést diszkriminatívnak tartja, ezért arra törekszik, hogy az európai uniós előírásokkal konform magyar szabályozást fogadtassanak majd el, amely nem gerjeszt feleslegesen inflációt, s a cégek adminisztratív terheit is csökkenti, miközben a leghatékonyabb módon oldja meg a csomagolási hulladékok hasznosítását.
