Tisztábban drágább?

A világ energiaforrásai lényegesen nagyobbak, semmint kimerülnének az igények ilyen mértékű növekedésétől - állítja Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség szakértője, hozzátéve, minden azon múlik, hogy a következő években milyen jellegű fejlesztésekre kerül sor. Az ügynökség előrejelzése szerint 2003 és 2030 között hozzávetőlegesen 16 ezer milliárd dollárnyi ráfordításra van szükség, hogy a becsült igénynövekedést ki lehessen elégíteni. Az igények leginkább a fejlődő országokban ugranak meg, ezért a fejlesztési forrásokra is leginkább csaknem felerészben ott lesz szükség. Ugyanakkor - jelezte az IEA szakértője a BBC világszolgálatának nyilatkozva - a gazdaságaik viszonylag kicsik a befektetések méretéhez képest, ezért a befektetőknek a szokásosnál nagyobb kockázattal kell számolni. Számos erős kormánynak kell a világot a helyes energiapolitika irányába vinni - állítja Fatih Birol. Úgy véli, az energiahatékonyságot támogató energiapolitikával, illetve a jelenleginél hatékonyabb technológiák alkalmazásával némiképp féken tartható a világ energiaigény-növekedése. Ezzel együtt elkerülhetetlen, hogy az energiatermelés technikája, technológiája forradalmian átalakuljon.

Nem túl rózsás a kép, de nem vagyok annyira borúlátó, mint sokan mások - sommázta véleményét Steve Sawyer, a Greenpeace klímapolitikai tanácsadója. A fejlett ipari államokban és a gyorsan iparosodó országokban megvan a lehetősége az energiahatékonyság több mint ötvenszázalékos növelésének. A megújuló energiaiforrások technikailag alkalmasak, hogy hosszú időn át kielégítsék a világ energiaigényét, csupán a gazdaságosság kérdéses. A megújuló energiaforrások európai bizottsága, amellyel együtt dolgozunk - folytatta Steve Sawyer - úgy véli, 2040-re a világ energiaigényének közel 48 százalékát lehet majd gazdaságosan megújuló forrásokból kielégíteni. Mi általában a szél-, a naphő-, a geotermikus energiaforrásokat, illetve a kisebb vízerőműveket támogatjuk, bár részben egyetértünk a biomassza és a napelemek villamosenergia-termelésre történő felhasználásával is, különböző körülmények között, illetve országokban. Nemcsak optimista vagyok, hogy elérhetjük ezt a célt - hangsúlyozta a Greenpeace szakértője -, hanem hiszem, hogy el fogjuk érni. Az olajárak jelenlegi emelkedése ugyanis csak az első jele ennek a folyamatnak. Ha az életstílus megváltoztatása azt jelenti, hogy a háziasszonyok tíz év múlva ne harckocsiméretű járművekkel menjenek a bevásárlóközpontokba vásárolni, akkor igen, meg kell változnunk. De az alapvető kényelmet a közlekedésben és a szállításban nem kell feladnunk.

Az Új és Megújuló Energiaforrások Központjának egyik szakértője szerint a szén 2050-től, a szénhidrogénforrások kimerülését követően képes volna az olaj és a földgáz helyére lépni, feltéve, ha sikerülne leválasztani az elégetése során felszabaduló szén-dioxidot, máskülönben katasztrofális hatással kellene számolnunk. Ian Fells professzor szerint a nukleárisenergia-termelés fontossága növekedni fog, jóllehet egyre inkább az úgynevezett gyorsreaktorok irányába kell elmozdulni, amelyek hatékonysága lényegesen jobb a jelenlegi technológiánál. Ez garantálhatja a villamosenergia-ellátás biztonságát világszerte legalább 500 évre.

A hidrogén meghatározó jelentőségű a tisztább energiatermelés és az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentése szempontjából, de nem az egyetlen megoldási lehetőség - állítja Dave McGrath, a siGEN Ltd. ügyvezető igazgatója. A szállításban a hidrogén meghatározó szerephez juthat a szén-dioxid-kibocsátás visszafogásával összefüggésben, ugyanis ez az egyetlen nem fosszilis energiaforrás, amely alkalmas a járművek hajtására.

A világ nem hasznosít elég alternatív energiahordozót Ashok Khosla, az indiai NGO Development Alternatives alapítója szerint. Ilyen forrásból az összes országban együtt jelenleg legfeljebb 2-3 százaléknyi energia származik. Ezen változtatni kell. Kína például komoly napenergia-potenciállal rendelkezik, de óriási vízenergiákkal és hatalmas tömegű biomasszaforrásokkal is, ami mind hasznosítható lenne. Sajnos azonban e források nyugaton sem fejlődnek kellő ütemben. Ashok Khosla szerint nincs elég innováció, amivel e problémákat meg lehetne oldani s amiket azután Indiában, Kínában és más fejlődő országban is be lehetne vetni. A szakember hiszi, hogy a jövőben már sokfajta ilyen technológiából válogathatunk, de figyelmeztet: ezek nem születnek meg maguktól. Aktívan kell segítenünk a létrejöttüket. Pillanatnyilag még nincs kellő kapcsolat azok között, akik történelmi felelősséget éreznek környezetünk iránt és azok között, akik az energiatermelés költségei csökkentésén dolgoznak. Az omlettet már megettük, de azok, akik feltörték a tojást, valahol máshol vannak.

Globális energiaválságnak nézünk elébe - jósolja Philip Sellwood az Energy Saving Trust részéről. Emlékeztet, hogy a világpiaci olajárak szeptemberben túllépték az 50 dolláros hordónkénti árat is. Emiatt újra kell gondolnunk azt a módot, ahogyan hagyományosan használjuk a természetes erőforrásokat háztartásaink, üzleteink működtetéséhez. Ahányszor égve hagyjuk a lámpát, amikor kimegyünk a szobából, bekapcsolva hagyjuk a tévét, készenléti állapotban a videót, akkor világszerte szén-dioxid jut a légkörbe. Ez a környezet oktalan szennyezése - mutat rá Philip Sellwood.

Miközben a megújuló energiahordozók - mint a nap, a víz és a szél energiája - hosszú távú megoldást ígérnek az energiaválságra, az energiahatékonyság javítása minden egyes háztartás számára olyan feladat, amin keresztül mindenki részt vehet az energiával való takarékoskodásban. Ezzel egyúttal pénz is megtakarítható, s kímélhető a környezet is.

A brit háztartásokban évente 165 millió dollárnyi energia megy veszendőbe. Ennyi megtakarítható lenne, ha például energiatakarékos égőket használnánk a lámpákban, vagy legalább 1 fokkal lejjebb vennénk a lakás fűtését.