Megpecsételődött a második legnagyobb orosz olajcég, a Jukosz sorsa a tegnapi moszkvai árverésen. A termelése 60 százalékát, vagyis napi egymillió hordó olajat adó leányvállalata, a szibériai Juganszknyeftyegaz 76,8 százalékát megvásárolta az orosz Baikal Finance Group. Az árverés 8,6 milliárd dollárról indult, a vételár 9,37 milliárd dollár volt. (A Juganszk a Dresdner Kleinwort Wasserstein szerint 20 milliárd dollárt ér.)

A Jukosz 53 százalékát ellenőrző Menatep csoport ügyvédjei a napokban közölték, bárki is nyer az aukción, azt beperelik, a neki hitelező bankokkal együtt. Kérdés, hogy valóban lépnek-e. A Financial Times szerint nem tudni, hogy a nyertes kapcsolatban áll-e a befutónak vár Gazpromnyefttyel.

Az árveréssel fő bevételi forrásától fosztották meg a Jukoszt, amelyen utólag kivetett adók és bírságok formájában már közel 25 milliárd dollárt követelnek az orosz hatóságok. A Jukosz korábban hiába akarta rendezni a tartozását, a számláit befagyasztották, minden olyan tranzakciótól eltiltották, amellyel pénzhez juthatott volna az adósság és a bírság kifizetéséhez, s egyéb ajánlatait is elutasították.

A tegnapi árverésre annak ellenére került sor, hogy azt - a Jukosz kérésére - a houstoni csődbíróság megkísérelte blokkolni. Némi eredményt mégis elért. Az általa bejelentett ideiglenes csődvédelmet tudomásul vették azok a nyugati bankok, amelyek a múlt héten 13 milliárd dollár hitelt adtak össze a Gazpromnyeftynek. Közölték, nem hiteleznek a csődvédelmet élvező társaság megvételéhez. Gyors volt persze az orosz reakció is: belföldön összeadták az ügylethez szükséges pénzt, amelybe egyedül a Juganszk szomszédja, a Szurgutnyeftyegaz hatmilliárd dollárral szállt be.

A történetnek három magyar vonatkozása is van. Egyrészt a Magyarországon felhasznált olaj mintegy 70 százalékát éppen a Jukosz adja. A Jukosznak a tegnapi ügyleten keresztüli gyengítése több mint kérdésessé teszi, hogy a jövőben eleget tud-e tenni szállítási kötelezettségeinek. Viszont az Oroszországból származó olajimportunk kapcsán a magyar fél (Mol Rt.) közvetlen szerződéses partnere nem a Jukosz, hanem a szállítást lebonyolító Transznyefty orosz monopolcég. Magyar szempontból mindegy, hogy a Transznyefty honnan szerzi be az ide szállított olajat, illetve, hogy ki a tulajdonosa az olajat felszínre hozó társaságnak.

A Molnak 2002 óta van egy Jukosszal közös szibériai vegyesvállalata, amelyet a Zapadno-Malobalik olajmező közös fejlesztésére és kitermelésére hoztak létre, s amelynek révén a magyar társaság olajkészletei jelentősen megnőttek. Kérdés, hogy ezen együttműködést hogyan befolyásolják a Jukosz körüli események.

Érintettségünknek a harmadik pontja a Jukosz olajának Magyarországon keresztül tervezett tranzitja. A Barátság- és az Adria-kőolajvezetékeken történő szállításnak már egy éve meg kellett volna indulnia. A késlekedés közvetlen oka a horvát környezetvédelmi minisztérium ellenállása, de tény, hogy a lényegében fizetésképtelenné tett és csődközelben lévő Jukosz is egyre kevesebbet tehet a tranzit megindítása érdekében. A csöveken évi 5-15 millió tonna olajat terveztek exportálni, ami a Molnak akár évi 50 millió dollárnyi tranzitdíjbevételt is hozhatna. Pillanatnyilag tehát ennyitől, de legalábbis ezen összeg harmadától esik el a magyar olajtársaság. Orosz érdek is, hogy meginduljon az olajkivitel a Barátság-Adria vezetéken, de ezt már vélhetőleg a Jukosz legértékesebb részét most megszerzett Baikal fogja szorgalmazni.

Kérdés, mi lesz a Jukosz további sorsa, hiszen a Juganszk eladásából származó bevétel messze nem elég tartozásai kiegyenlítésére. A Jukosztól még "elvehetők" a termelése fennmaradó 40 százalékát adó Szamaranyeftyegaz, a Tomszknyefty és más kisebb cégek, van továbbá öt nagy oroszországi finomítója, többségi hányada a litvániai Mazeikiu Nafta olajfeldolgozóban és kisebbségi a szlovákiai Transpetrol olajszállító társaságban.