Kínától tart a magyar textilipar

A pekingi kormány tegnap közzétette, milyen exportvámokkal próbálja enyhíteni 2005. január elsejétől a világ textilpiacára váró sokkot. A kivitelt terhelő díjak bevezetésével Kína a zökkenőmentes váltást igyekszik elősegíteni, miután ekkortól teljesen megszűnik az országban készülő textilipari és ruházati termékekkel szemben négy évtizede fennálló kvótarendszer.

Hat kategóriában összesen 148-féle ruházati cikk kivitelére vetnek ki vámot szombattól. A felsőruhák és alsóneműk esetében a díjak kiszereléstől függően darabonként vagy csomagonként 0,2-0,3 jüan (4,4-6,5 forint) között mozognak, a kiegészítők esetében kilogrammonként fél jüant (10,9 forintot) számítanak fel.

Az alacsony tételek azonban aligha vetik vissza a kínai kivitelt, míg a termékeiket az országba telepített varrodákban előállító nyugati cégek számá-ra gyakorlatilag a semmivel egyenlőek. Komoly terhet jelenthetnek ugyanakkor az alacsony költséggel előállított termékek, elsősorban az alsóneműk gyártóinak. A védővám Peking szándéka szerint így a jobb minőségű export bővülését is elősegítené.

Az érintett gyártók szerint korai megjósolni, a január elsejétől bevezetett díjak mennyiben fogják vissza a kínai exportot, ahogy az is kérdéses, menynyire nyugtatják meg az alacsony tarifákkal legnagyobb piacaikat, az Európai Uniót és az Egyesült Államokat. Washington mindenesetre máris bejelentette: tucatnyi termékcsoport esetében tervezi védővámok bevezetését. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) alapelvei alapján - tízéves átmeneti periódust követően - elfogadott liberalizálás következtében az elmúlt évben a világ textilpiacának 17 százalékát adó Kína részesedése három éven belül akár 50 százalék fölé is emelkedhet. A fő vesztesek az EU-n és az Egyesült Államokon kívül azok a fejlődő országok, amelyeknek textilipara nehezen bírja el a kínai nyomást - áll a WTO elemzésében. Egy washingtoni székhelyű textilipari kamara elnöke pedig úgy véli, hogy emiatt világszerte 30 millióan veszíthetik el az állásukat.

Az év első három hónapjára az EU átmeneti rendszert alakít ki arra az importra, amely 2004-ben még a kvótarendszer alá tartozik, s amely teljes textilbehozatalának húsz százalékát teszi ki. Az unió esetében Kínán kívül az argentin, a dél-koreai, a fülöp-szigeteki, a hongkongi, az indiai, az indonéziai, a malajziai, a perui, a tajvani és a thaiföldi import liberalizálása esedékes január elsejétől.

A hazai textil- és ruhaipar eddig is nehezen állta a sarat a távol-keleti olcsó áruk tömeges importjával, s versenyhelyzetét tovább rontja a tőkeszegénység és az összefogás hiánya. Ez utóbbi a hazai és EU-s pályázati lehetőségek elérését teszi nehézzé, illetve egyes esetekben teljesen reménytelenné. E hatások eredményeképpen jövőre további leépítésekre, cégbezárásokra lehet számítani az ágazatban. A megszűnés veszélye elsősorban a mikro- és kisvállalkozásokat érintheti. Itt jelenleg közel 78 ezer ember dolgozik, szemben a néhány évvel ezelőtti százezerrel. A talpon maradást az új helyzetben a vállalkozások közötti összefogás jelentheti, ez segíthet a piaci versenyben - vélekedett Lukács Jánosné, a Textilipari Tudományos Egyesület (TTE) főtitkárhelyettese. Ez azonban egyelőre illúzió. Intő például szolgál a magyar cégek lengyelországi bemutatkozásának, piacszerzésének kudarca. Az ITD Hungary a varsói magyar nagykövetség illetékesével közösen - a TTE közreműködésével - szervezett bemutatkozó rendezvényt, ám erre alig akadt jelentkező. A Széchenyi vállalkozásösztönző programon és a gazdasági versenyképesség operatív programján belül meghirdetett, a hazai kis cégek együttműködését ösztönző pályázatok teljes fiaskója is elgondolkodtató. A kkv-k közötti kooperációt finanszírozó pályázatra ugyanis egyetlen jelentkezés sem érkezett.

A hazai textilipar számára az 1990-1991-es évek hoztak döntő változást, amikor csaknem teljesen liberalizáltuk a textil- és ruházati termékek importját. 1998 januárjától pedig a magyar termékek mennyiségi korlátozás nélkül exportálhatók az EU-ba. A hazai textil- és ruhaiparra főként 2002-től jellemző a leépülés felgyorsulása, hiszen 2002-2003-ban a foglalkoztatottak létszáma közel 19 ezer fővel csökkent. A kereslet csökkenésének alapvető okát a 2001. szeptember 11-i események következményeiben kell keresni - állítják a szakemberek. Ekkortól 2003 végéig a textíliák és a ruházati termékek előállítása mintegy 10-12 százalékkal esett vissza, míg ez a csökkenés az export esetében a textiltermékeknél 12 százalék körüli, a ruházatnál pedig megközelíti a 16 százalékot. Az iparágban jelenleg mintegy 8 ezer vállalkozás működik, az átlagos létszám 10-11 fő, ami jóval az optimális - 100-120 fős - üzemméret alatt van.