Baj van az olajjal, de ha nem nyílik meg záros határidőn belül a Hormuzi-szoros, még sokkal nagyobb lehet
Miközben az olajárak a 100 dolláros szint közelében egyensúlyoznak, vannak, akik arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet még a jelenleginél is sokkal rosszabbra fordulhat. Ugyanis a Hormuzi-szoros lezárásának hatását eddig főként a kereskedelmi és stratégia tartalékok rekordmértékű felszabadítása és a háború kitörése előtt útra kelt tankerek folyamatos érkezése tompította.
Még kitart a tartalék, de közeleg az igazság pillanata
A Financial Times írása a vészharangot kongató elemzőket idézi, például Ajay Rajadhyakshát a Barclay's-tól, aki szerint a helyzet olyan, mintha a világ elvesztette volna a munkáját, de továbbra is komfortosan élt volna megtakarításaiból és a munkanélküli segélyből. Azonban idővel a megtakarítások elfogynak, és a segélyek sem érkeznek tovább.
A JPMorgan árupiaci stratégiáját vezető Natasha Kaneva is arra hívja fel a figyelmet, hogy
a bőség illúziója hamarosan darabokra törhet, amikor elérjük a működési stressz szintjét ami instabilitást okozhat a tágabb rendszerben őszre, amennyiben a Hormuzi-szoros zárva marad.
Bár az évet a világ több mint 8 milliárd hordónyi olajjal kezdte, ami tankerekben, vezetékekben, tárolókban és sóbarlangokban volt, de ezt nem lehet mind felhasználni.
Az elemzői szerint a globális készletekben felhalmozott 8,4 milliárd hordónyi olajból reálisan csak mintegy 800 millió hordót lehet felhasználni anélkül, hogy a rendszerben működési zavarok lépnének fel. Április 23-ig pedig 280 millió hordónyi olajat már felvettek a készletekből. A tengeren parkoló készletek gyorsan elérhetők, de a szárazföldi készleteknek csak egy szelete, mintegy 580 millió hordó érhető el gyorsan.
Ha leáll az olajipar keringése, az végzetes lehet
A maradékot felemésztik olyan tényezők, mint a vezetékek feltöltése, a tartályok minimális töltöttségi szintje és más működési korlátok. Ugyanis ahogy az emberi testben a vérnyomás, úgy itt is a keringés a fő kérdés. A vezetékek elvesztik a nyomást, a terminálok képtelenek hatékony rakodásra, a finomítók nem tudják megszerezni a kívánt olajfajtát, a kereskedők egymásra licitálnak.
A rendszer nem azért omlik össze, mert eltűnik az olaj, hanem azért, mert a keringési hálózatban nincs elég mennyiség.
A finomított termékek piacán is hasonló a helyzet. Bár a készletek itt valamivel nagyobb rugalmasságot nyújtanak, mint a kőolaj, ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség stratégia és működési pufferre. Történelmileg ez az OECD-országokban nagyjából 35 napi készletet (jelenleg nagyjából 1,6 milliárd hordó) jelent, beleértve a piaci és stratégiai készleteket is, így egy hosszú zavar esetén már korábban korlátoznák a keresletet, mint hogy azok szintje kritikus szintre süllyedjen. A globális készletek lenullázása így sem nem megvalósítható, sem nem kívánatos.
Meddig kerülhető el a baj?
Hogy mikor lesz ebből baj, arra Kaneva válasza az, hogy olajkészletek felhasználása egy hagymára hasonlít, amiről abban a sorrendben húzzuk le a héjakt, hogy az mennyire egyszerű, elérhető, költséges és milyen politikai akarat van rá.
Az első réteget a tankerek jelentik, amik könnyen átirányíthatók, amit a kereskedelmi készletek (finomítói tartályok, terminál depók, tárolók) követnek. Ezután jönnek a kormányzati tartalékok. Ezután azonban már az árazáson alapuló keresletrombolás következik. A szakember szerint
márciusban napi 2,8, áprilisban pedig napi 4,3 millió hordóval csökkent a fogyasztás, ami májusra elérheti a napi 5,5 millió hordót.
Ezután már csak olyan lépések vannak, mint a vezetékekben lévő olaj, a tárolók minimális töltöttségét biztosító szintek, a termékekből pedig a napi működést biztosító készletek. Ezt a szintet Kaneva szerint szeptemberre érhetjük el, ha a keresletrombolás napi 5,5 millió hordónál stabilizálódik.
A JPMorgan elemzője már régebb óta pesszimista, de újabban a korábban a legtöbb elemzőnél optimistább Rajadhyaksha is kongatja a vészharangot: a Barclays szerint most heti 80 millió hordóval fogynak a készletek és ha nincs változás, már ebben a hónapban veszélyes szintre süllyedhetnek. A bank szerint a következő pár hét maradt már csak, hogy elkerüljük a keresletpusztítás igazi beindulását. Noha a piacok úgy döntöttek, hogy az energiasokk többé nem számít, ám a Barclas ezzel nem ért egyet. A pufferek működtek, mert erre tervezték őket, ám nem alkalmasak, hogy zavar helyett egy új helyzetet hidaljanak át. Minden egyes nappal közelebb járunk a biztosítás lezárultához, ami nonlineáris ugrást okozhat az árakban, akár 150 dollárig lőve a Brentet.
