A szabályos vállalkozás buktatói
Katarina Kontsekova, akit munkatársai magától értetődően Kontsek Katalinnak neveznek, a magyarországi állásra a kizárólag Szlovákiában kiírt pályázaton - ahol a magyar nyelvtudás alapkövetelménynek számított - nyerte el a megbízást. A különlegességek közé tartozik az is, hogy a pályázatot a svéd Gant AB regionális franchise-jogainak tulajdonosaként tevékenykedő svájci DGH Holding AG szlová-kiai vállalata írta ki.
Megítélése szerint ez azért nem meglepő, mert északi szomszédunknál és Csehországban ma már egyre többet találkozni olyan hirdetésekkel, amelyekben magyarul tudó munkatársakat keresnek. Ez Magyarországon fordítva is igaz. Mindez azt mutatja, hogy az EU-csatlakozás hatására egyre inkább felértékelődik az immáron jogilag is európainak tekintett "kis" nyelvek értéke. Az más kérdés - teszi hozzá -, hogy tapasztalatai szerint a szlovák munkaerőpiacon sokkal átláthatóbb a helyzet, és ott nemcsak a csúcsmenedzserek, hanem az egyszerűbb állásra pályázók - valamint az őket keresők - is könnyebben eligazodnak.
Az üzletasszony a pozsonyi közgazdasági egyetem elvégzése után 1984-ben a nem éppen nőiességéről ismert építőiparban találta meg a számára legmegfelelőbb állást: a pozsonyi építkezési vállalatnál a vezető üzemközgazdász posztig jutott. Ezt követően a piac jelentős szereplőjének számító Solhydro részvételével létrejött szlovák-francia, majd egy kivásárlás nyomán tisztán francia cégnél először a humánerőforrás- és bérszámfejtőrészleg vezetőjeként, majd 1997-től gazdasági igazgatójaként folytatja pályafutását. Meglátása szerint a rendszerváltás évei azért nem jelentettek gondot számára, mert a közgazdász mindenütt a számokkal foglalkozik, erre a tudásra pedig minden gazdasági kurzusban egyformán szükség van.
Katarina Kontsekovát az újabb kihívás és a nőiesebb üzletág iránti érdeklődés vonzotta a konfekcióiparba. A globalizáció hatására egyáltalán nem érezte különlegesnek, hogy ingázóként egy másik országban vállal munkát. A beilleszkedést könnyítette a nyelvismeret,és az észak-magyarországon élő rokonságtól szerzett szinte naprakész információk.
Az első benyomás - mondja - mégis lehangoló volt: hideg februári napon érkezett az ország egyik "kapujának" számító Nyugati pályaudvarra, amelynek aluljárójában igen sok koldussal lehet találkozni. Az üzletasszony ma is rendszeresen vonattal érkezik Budapestre, mondván, a csúcsforgalom próbára teszi a sofőrök türelmét, nem beszélve arról, hogy a magas parkolási díj komoly költségeket jelent. Mindez persze eltörpül azokhoz a kiadásokhoz képest, amelyeket a cégeknek a költségvetés, valamint az önkormányzat felé kell befizetniük.
Az igazgató meglátása szerint nagyon nehéz helyzetben van ma az, aki Magyarországon szabályos körülmények között akar vállalkozni. Márpedig egy nemzetközi cég előtt nincs más út, miközben az is komoly kihívás, hogy az egyszerű és könynyen áttekinthető szlovák adórendszer után - ahol minden adó egységesen 19 százalék, és a járulékok sem jelentenek akkora terhet a vállalatoknak - az itteni, különféle címszavakkal megkövetelt befizetési kötelezettségek között kiismerje magát. Ugyanakkor derűlátó, mert olyan elkötelezett csapatot sikerült összekovácsolnia, amellyel még a mai, nem éppen kedvező gazdasági környezetben is növelték forgalmukat.
