Bóna Szabolcs bizottsági meghallgatása – elöregedés, közétkeztetés, aszály: „őszinte beszédre” és agrárfordulatra készül a Tisza minisztere
Az Országgyűlés agrár- és élelmiszergazdasági bizottság hallgatta meg hétfőn reggel Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdasági miniszterjelöltet.
A szakpolitikus szerint a magyar agrárium jövője azon múlik, hogy az ország képes-e kilépni az alapanyagtermelő szerepből, és magasabb feldolgozottságú, nagyobb hozzáadott értékű élelmiszergazdaságot épít-e. A parlamenti bizottsági meghallgatásán arról beszélt: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy társadalmi vita nélkül születnek döntések az agráriumban, miközben szerinte az ágazat előtt álló kihívásokra csak „őszinte beszéddel” lehet válaszokat találni.
„Az agrárium nemcsak néhány százezer ember megélhetéséről szól, hanem kilenc és félmillió ember élelmiszerbiztonságáról is” – fogalmazott a miniszterjelölt. Hangsúlyozta: a klímaváltozás, a demográfiai folyamatok és a munkaerőhiány olyan problémák, amelyekre stratégiai válaszokat kell adni.
A bizottságot vezető Kovács Petra Judit (Tisza), aki korábban a tejiparban dolgozott, az ülés megnyitásakor arról beszélt: az agráriumot és az élelmiszergazdaságot nem lehet többé külön kezelni, a két területet egységes rendszerként kell szemlélni. Elmondása szerint céljuk a magyar mezőgazdaság megerősítése, a klímaváltozás jelentette kihívásokra való felkészítés, valamint annak elérése, hogy minél több magyar élelmiszer kerüljön a hazai fogyasztók asztalára.
Az aszályhoz alkalmazkodni kell
Bóna Szabolcs a klímaváltozást és az aszályhelyzetet a magyar agrárium egyik legnagyobb kihívásának nevezte. A miniszterjelölt szerint a hazai mezőgazdaság történelmileg már többször bizonyította alkalmazkodóképességét, most pedig ismét új technológiákra és új szemléletre lesz szükség. Úgy fogalmazott: Magyarország sokszínű klimatikus adottságai miatt különböző nemzetközi példákból is lehet tanulni, és nem szégyen átvenni azokat a megoldásokat, amelyek más országokban már működnek az egyre szélsőségesebb időjárási környezetben.
A tejipar lehetne húzóágazat
A miniszterjelölt külön kitért a magyar tejipar helyzetére is, amelyet szerinte stratégiai jelentőségű területként kellene kezelni. Azt mondta: Magyarországon mára gyakorlatilag megszűnt a tejipari szakemberképzés, miközben az ágazat akár a hazai élelmiszergazdaság egyik húzóereje is lehetne. Bóna Szabolcs szerint problémát jelent az is, hogy az ország a termékei jelentős részét továbbra sem dolgozza fel magasabb hozzáadott értéken. A tejágazat válságát példaként hozta fel arra is, hogy mennyire hiányoznak Magyarországon az erős szakmai és termelői szervezetek, amelyek válsághelyzetben képesek lennének összehangolt fellépésre.
Feldolgozóipari fordulatra van szükség
Bóna Szabolcs szerint a magyar mezőgazdaság számára nincs más út, mint az, hogy az alapanyag-előállítás helyett egy magasabb feldolgozottsági szint felé mozduljon el. Úgy vélte, ehhez
- az élelmiszer-feldolgozás megerősítésére,
- a termékpályák újraszervezésére
- és a rövid ellátási láncok támogatására
van szükség. A miniszterjelölt külön kitért arra, hogy növelni kell a magyar termékek arányát a boltok polcain, valamint a közétkeztetésben és a közvetlen értékesítésben is nagyobb szerepet kell kapniuk a hazai termelőknek.
Szerinte a jelenlegi ellenőrzési rendszerek túlságosan eltávolodtak a szakmai irányítástól, ezért azokat „emberközelibbé” és támogatóbbá kell tenni.
Fiatal gazdákat hozna helyzetbe
A gazdatársadalom elöregedését az egyik legsúlyosabb problémának nevezte. Úgy látja, a jelenlegi támogatási rendszer inkább az öröklést segíti, miközben az új szereplők belépését nem támogatja megfelelően.
Bóna Szabolcs szerint azokat a fiatalokat kellene segíteni, akik vállalkozóként szeretnének megjelenni az agráriumban,
de jelenleg nehezen jutnak földhöz, infrastruktúrához vagy tőkéhez. Emellett támogatni kellene azokat a gazdálkodókat is, akiknek nincs örökösük, hogy gazdaságaik működőképesen kerülhessenek új kezekbe.
„Nincs sikeres agrárium szervezettség nélkül”
A miniszterjelölt többször hangsúlyozta az összefogás fontosságát is. Úgy fogalmazott: a magyar agrárium egyik legnagyobb problémája a szervezetlenség, miközben a mérethatékonysági versenyben csak kevés hazai ágazat számít igazán versenyképesnek.
Szerinte horizontális integrációkra és jól szervezett termékpályákra van szükség, amelyekben a termelőktől a feldolgozókon át egészen a fogyasztókig minden szereplő együttműködik.
Példaként az olasz tejágazatot említette, ahol szerinte a termelői szervezetek és az etikai szabályrendszerek miatt a tejpiaci válságok kevésbé sújtják a gazdákat, mint Magyarországon.
Tudásalapú agráriumot építenének
A miniszterjelölt szerint az oktatás és a szakképzés kulcskérdés lesz a következő években. Azt mondta, több nagy múltú agrár-szakképző intézmény megszűnt az elmúlt időszakban, miközben például a tejipari szakemberképzés gyakorlatilag eltűnt Magyarországon.
Bóna Szabolcs szerint a magyar agráriumnak tudásalapú fejlődési pályára kell állnia, amelyhez adatvezérelt döntéshozatalra, korszerű technológiákra és a nemzetközi tapasztalatok átvételére is szükség lesz.
A meghallgatás végén arról beszélt: a következő négy év egyik legfontosabb feladata egy komplex agrárstratégia kidolgozása lehet, amelyet szakmai szervezetek, gazdák és társadalmi szereplők bevonásával alakítanának ki.
Az ukrán élelmiszerek is szóba kerültek
Pócs János, a Fidesz szakpolitikusa a földtörvénnyel és külföldiek földvásárlásával, valamint az ukrán élelmiszerekkel kapcsolatban kérdezte a miniszterjelöltet.
Bóna Szabolcs válaszában arról beszélt, hogy a földtörvényt széles társadalmi vitára kell bocsátani. Hangsúlyozta: a magyar termőföldet magyar kézben kell tartani, ezért szerinte meg kell akadályozni, hogy külföldi cégek tulajdont szerezzenek, miközben a fiatal gazdák földhöz jutását támogatni kell. Kritizálta az elmúlt évek gyakorlatát is, mondván, rendszeresen egyéni képviselői indítványokkal módosítottak egy kétharmados törvényt. Az ukrán élelmiszerimporttal kapcsolatban úgy fogalmazott: nem külön kezelni kell a kérdést, hanem azt vizsgálni, hogy a behozott termékekkel képes-e versenyezni a magyar agrárium, illetve megfelelnek-e a minőségi elvárásoknak. Szerinte a hazai mezőgazdaság mérethatékonysági problémáira hosszú távon az együttműködés és az összefogás jelenthet megoldást.
