Hazatérésre kész menedzserek
A tapasztalatok szerint egyre többen vannak azok a magasan kvalifikált szakemberek, akik külföldi szakmai, tanulmányi kitérő után ismét itthon próbálnak szerencsét. Ma leginkább a 30-40 évesekre jellemző ez a megállapítás, de majdnem minden korosztálybeli szakember található a hazavándorlók között - osztja meg tapasztalatait Saphier Regina, a hazatérni kívánó szakemberek visszatérését elősegítő Project Retour alapító igazgatója. Tapasztalatait több forrásból meríti: sokat elárul, hogy kiugróan sikeres a péntekenként tartott klubjuk - tavaly 35 összejövetelt tartottak, s ezeken folyamatosan bukkannak fel újabb és újabb érdeklődők. Nagy érdeklődés kísérte a tavaly novemberben tartott szakkonferenciájukat is, amelyen az általuk most végzett pilot kutatás eredményeit ismertették. A nagy mozgásra tekintettel terveznek egy nagyobb felmérést, amely már pontosabban megmutatja a jelenség méretét, s annak részleteit is.
Már az első kutatásuk is több tendenciára rávilágított - egyrészt arra is, hogy a visszatérő magasan képzett, külföldön szakmai elismerést kivívott szakemberek hazaköltözési motivációja igen sokszínű. Van, aki azért dönt emellett, mert azt szeretné, hogy gyermekeinek magyar gyökerei legyenek, s maga is itthon érzi magát boldogabbnak. Ilyen okok vezérelték például Molnár Lászlót, a GE Healthcare regionális kontrollerjét és feleségét, amikor tizenöt éves kitérő után elkezdték keresni az utat a visszatéréshez. Van, akit a szakmai kihívás is hajt; Dinnyés András professzor, a visszatérő biotechnológus kutató ezt vélte megtalálni abban, hogy Magyarországon nemzetközi - köztük uniós - támogatással, s hazai befogadó intézménnyel Gödöllőn létrehozhatott egy húszfős - nemzetközi szintű és összetételű - klónozó kutatócsoportot, amely idehaza egyelőre egyedüli művelője a területnek. Van, akit átmeneti kíváncsiság, saját magának kipróbálása hajtott. s van, akit egyéb okok motiváltak.
Egy bizonyos, a visszatérés egyikük számára sem volt könynyű. Részint azért nem egyszerű, mert rengeteg a visszatartó erő az egyik oldalon, s fontos az időtényező is - derül ki az érdeklődőkkel folytatott beszélgetésekből. Persze minden sors egyedi: Molnár Lászlónak például másfél évébe telt, mire sikerült állást találnia itthon, mint fogalmaz: óvatos emberként fix állás birtokában akart csak visszajönni, de mai eszével már tudja, itthon is tudott volna szerezni állást pár hónap alatt. Pedig idehaza egyre nagyobb a konkurencia, hiszen felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek nyelvtudása és a szükséges szakmai ismerete is megvan. Dinnyés András ötéves előkészítő munka, hazai aktív kapcsolatmegőrzés után jött haza - pedig a neve a szakmában világszerte ismert és elismert, hiszen abban a skóciai intézetben és azt a teamet vezetve dolgozott, ahol korábban Dollyt létrehozták.
A hazatérők sok mindent hoznak magukkal, ilyen a know-how, az innováció, bizonyos készségek, bevált gyakorlatok, újfajta gondolkodásmód, s emellett alkalmazójuk nemzetközi kapcsolatrendszert, s világpolgári szemléletet is kap alkalmazásukkal - mutat rá Saphier Regina. Dinynyés András eredményei is a fenti megállapítások igazát bizonyítják, s azt, hogy egy-egy sikeres hazatérő katalizálhatja a folyamatot. Csoportjában ma további négy külföldről hazatért magyar kutató dolgozik. Molnár László a legfontosabb kontribúciónak már nem is a nyelvtudást és a szakmai ismereteket tartja, hanem a megváltozott, befogadó, toleráns életszemléletet, amelyet munkájában is érvényesíthet.
