Megújul a lengyel szénipar
A kilencvenes évek elején még évi 180 millió tonna szenet hoztak a felszínre a lengyelországi bányákból, ám ez a mennyiség 1994-re százötvenezerre csökkent. A korszerűtlen szenes erőművek bezárása, a földgáztüzelésű blokkok tömeges üzembe állítása miatt drámaian csökkentek a lengyel bányászat exportlehetőségei. Mindez a világpiaci áreséssel súlyosbítva katasztrofális helyzetbe hozta az egykor prosperáló ágazatot, mely fénykorában négyszázezer embernek adott megélhetést.
Az ágazat vesztesége 1997-ben már elérte az évi egymilliárd dollárt, s 2003-ig az összes felhalmozott adósság a hatmilliárd dollárt. A szocialista érában agyontámogatott szénbányászat problémáit nem lehetett sokáig az asztal alá söpörni. Különösen az ország európai uniós csatlakozásának közeledtével kapott nagyobb figyelmet, hogy az Európai Unió nem nézi jó szemmel, sok esetben egyenesen tiltja az állami szerepvállalást. A kényszerű és népszerűtlen intézkedésekről 1998-ban döntött a lengyel kormány. A négyéves szerkezetátalakítási programot a Világbank háromszázmillió dollárral támogatta, a varsói kormány pedig 2,2 milliárd dollárt költött rá. Érdekesség, hogy ezen összeg több mint a felét, pontosabban 1,3 milliárd dollárt foglalkoztatáspolitikai célokra költötték.
Az első látásra irdatlannak tűnő összeg nem is olyan sok, ha figyelembe vesszük, hogy a 248 ezer fős induló létszámot 108 ezerrel, 140 ezerre tudták csökkenteni nem egészen öt év leforgása alatt. Csak összehasonlításképpen: a szintén gigantikus acélszektorban a foglalkoztatottak száma ekkorra már negyvenezerre csökkent.
Bányabezárásokra félmilliárd dollárt fordítottak. E programban azonban még marginális szerep jutott a bányák működésének környezetbarátabbá tételének, továbbá a bezárt egységek rekultivációjának. Igaz, ez a tevékenység is munkahelyek megtartását feltételezi, legalábbis időlegesen.
A program során a kevéssé hatékonyan működtethető bányák közül tizenötöt bezártak, kilencet összevontak, a termelést ezzel a lépéssel évi 25 ezer tonnával tudták csökkenteni. Így 2002 végére a szektor már csak 110 ezer tonnás éves teljesítménnyel büszkélkedhetett. Ez a mennyiség már stabilnak mondható, igaz, a hosszú távú tervek szerint 2020-ra már csak 80 millió tonnát hoznak felszínre a sziléziai tárnákból. Ennek mintegy tizedét szánják exportra.
A szerkezetátalakítási programot időközben módosították is. Elsősorban az állam mielőbbi kivonulását előkészítendő előírták, hogy a bányatársaságoknak 2002-től a szén mellett nyereséget is kell termelniük. A piacgazdasági körülmények között önállóan megélni képes társaságok majdani privatizációjáról is született döntés. A szektornak jelenleg három jelentős szereplője van. A legnagyobb a 2003-ban még 83 ezer főt foglalkoztató, 23 bányájában évi 51 ezer tonna a szenet kitermelő Kompania Weglova (KW). A Katowki Holding Weglowy (KHW) 25 ezer főt alkalmaz, kilenc bányájából évi 19 millió tonna szén kerül a felszínre, míg a trió legkisebbikének, a Jastzebska Coking Coal Companynek (JSW) húszezer dolgozója van, öt bányája évi 14 millió tonna szenet termel. A nagy hármas mellett három kisebb cég is üzemel: a Budryk, a Bogdanka és a Jaworzno együttesen 8,5 ezer főt alkalmaz, össztermelésük pedig évi 11 millió tonna. Visszatérve a nyereségtermelő képességhez: a triász két kisebb szereplője, a KHW és a JSW már 2003-ban is egyedül tudta finanszírozni termelését, a monstrumnál, a KW-nél azonban csak tavaly sikerült pozitívba fordítani a mérleget. Így amíg az előbbi kettő privatizációja már-már belátható időtávlatba került, a KW esetében a magánosítás egyelőre nem szerepel a napirenden. (Tagadhatatlan, hogy az állammal szemben fennálló adósságaik leírása nagy könnyebbséget jelentett a bányatársaságoknak.)
A kormány időközben újabb szerkezetátalakítási programot hirdetett, mely 2003-tól 2006-ig tart. Sőt: Jack Piechota ipari miniszterhelyettes egy 2010-ig tartó harmadik hullámot is bejelentett, melynek költsége 2,4 milliárd dollárt tesz ki.
E programot 191 millió dolláros kölcsönnel támogatja a Világbank. A célkitűzések nem változtak, a bányászkodás hatékonyabbá tételéhez újabb leépítések - ezúttal 28 ezer munkás válik feleslegessé -, újabb bányabezárások és költségcsökkentések vezetnek. Ezzel párhuzamosan a kormány munkahelyteremtő beruházásokat is indít a sziléziai térségben, ahol az országosan 18 százalékos munkanélküliség legalább dupláját mérik.
A KW-nél, Európa legnagyobb szénbányászati vállalatánál már megkezdték a karcsúsítást. A cég jelenlegi húsz bányájából az idén ötöt bezár, s hosszú távon sem tervez 15 bányánál többet termelésben tartani. A bezárásra ítélt bányák fenntartása évi 140 millió zlotyba kerül - érvelt a lépés mellett a KW szóvivője, Zbigniew Madej. A lelakatolt bányában dolgozókat elbocsátják, csak tavaly egyébként tízezer munkás kapta meg a felmondását, így a KW jelenleg 73 ezer főt foglalkoztat. A vállalatóriás tavalyi tizenegy havi bevétele 7,9 milliárd, adózott eredménye pedig 370 millió zlotyt tett ki. A szén 28 százalékát külföldre adták el.
A nyereségképződésben nagy szerepe volt az energiahordozók évközi drágulásának, az olajárak száguldása jót tett a szénbányászatnak is, ahogy a reformfolyamat felpörgetésében gondolkodó kormány számára is kedvező hír volt a piaci árak magasabb szinten történt stabilizálódása. A nyereségesség növekedésével ugyanis vonzóbb privatizációs célponttá válnak a bányatársaságok. (VG)
