Prioritást kaphat-e a magyar feldolgozóipar versenyképessége a magyar villamosenergia-ipar kapacitáskihasználásával szemben

E termék piaci sajátossága, hogy az áremelésre a kereslet rugalmatlanul reagál, a fogyasztók ugyanis érdemben nem tudják csökkenteni felhasználásukat.

Az EU-csatlakozással a feldolgozóipar előtt új piacok nyíltak, ugyanakkor a hazai piac is megnyílt a külföldi gyártók előtt. Ez még fokozottabban előtérbe helyezi a versenyképesség kérdését. A feldolgozóipari szereplők csak úgy maradhatnak talpon, ha versenyképes áron tudják terméküket értékesíteni.

A versenyképességhez minden költségelemnek, így az energiának is versenyképes áron kell rendelkezésre állni a gazdálkodók részére, különösen igaz ez az energiaintenzív iparágakra. A február 1-jétől életbe lépett villamos energiaár-emelések nem ebbe az irányba hatnak.

A közüzemi árak emelésének mértéke egyenesen megdöbbentőnek nevezhető az évi 4-5%-os infláció-előrejelzést és a tartósan magas szénhidrogén- árat is figyelembe véve. A nagyfeszültségen vételező legnagyobb fogyasztók áremelkedése teljesítménydíjas kategóriában 22%-os, középfeszültségen 15%, a kisfeszültségen csatlakozóké 14-17%.

Egy ilyen nyitott gazdaságban, mint a magyar, a belföldi termelők nem tudják a termékárakban érvényesíteni a jelentős energiaár-emelést, a vállalkozások jövedelemtermelő képessége veszélybe kerül.

Természetesen - a villamosenergia-törvény lehetővé teszi - minden nem lakossági fogyasztónak joga van kilépni a szabad piacra és ott beszerezni a villamos energiát. Jelen körülmények között azonban a szűkös vagy mesterségesen szűkösen tartott - a fogyasztók által nehezen megítélhető - határkapacitás miatt a határ túloldalán még versenyképes villamos energia, amikorra a fogyasztóhoz jut, ugyanolyan versenyképtelen lesz, mintha azt a szabadpiacra kilépő fogyasztó Magyarországon szerezte volna be.

- A fenti megállapítást jól példázza a 2005. évi villamosenergia-határkapacitási aukció is, melynek keretében Szlovákia felől mindöszsze 200 MW villamosenergia-kapacitást hirdetett meg a MAVIR, míg az ukrán határ felől sem most, sem korábban nem hirdettek meg feljogosított fogyasztók számára határkapacitást.

- Ennek köszönhetően a külföldről behozott energiát a szűkös vagy mesterségesen szűkített határkapacitás miatt 6 EUR/MW aukciós díj terheli, ami a határ túloldalán még versenyképes villamos energiát a magyar határ ezen oldalán már gyakorlatilag versenyképtelenné teszi.

- A villamosenergia-határkapacitás szűkössége a

piacnyitás legelején, 2003 januárjában nyilvánvalóvá vált, ennek ellenére a határkapacitás bővítésére érdemi lépések nem történtek ez idáig.

- A szintén szabadpiaci fogyasztókat terhelő (áramdíjon felül fizetendő) rendszerhasználati díj 18,7%-os emelését nagyfeszültségen indokolni sem nagyon lehet, az átviteli díj 41%-os emelése önmagáért beszél. Az átviteli- és elosztóhálózati engedélyesek garantált nyeresége nem ösztönöz a költségtakarékosságra.

A szabadpiac elvileg a források versenyét jelenti, ám az import fentiekben vázolt kizárásával, illetve mesterséges megdrágításával, valamint a hazai versenyképes villamos energia közüzemi átvételi szerződései miatt a feldolgozóipar versenyképességét biztosító villamos energia nincs jelen a piacon.

Erőművek szempontjából persze érthető, hogy a szabadpiacon nem kívánnak versenyezni az import villamosenergia-forrással, ha a közüzemi átvétel számukra tisztességes, biztos nyereséget hoz.

A vesztes tehát egyedül a fogyasztó, akár közüzemben, akár szabadpiacon marad.

Az energiaigényes iparágak - így a BorsodChem Rt. is - hiába rendelkeznek piaccal, világszínvonalú technológiával, az energia indokolatlan többletköltségét a világpiacon nem tudják érvényesíteni a termékárakban.

A jövedelmezőség csökkenésére előbb-utóbb minden vállalatnak reagálnia kell va-lamilyen formában, akár a termelés visszafogásával, vagy áthelyezésével kedvezőbb feltételeket biztosító országba.

A BorsodChem Rt. más közép-európai országban is rendelkezik termelőüzemmel, több hasonló profilú gyár gazdálkodását elemezte, ezért úgy gondoljuk, hogy véleményünk megalapozott. Nem kapunk választ arra, hogy honnan áll majd rendelkezésre a kényszerpályára állított, a drasztikus közüzemi áremeléssel a szabadpiacra "kilökött" fogyasztók számára elegendő menynyiségű versenyképes árú villamos energia.

Szabad-e feltételeznünk, hogy a magyar gazdaságpolitika az energialobbi nyomására a határ túloldalán még versenyképes áron elérhető villamos energia importja elé olyan mértékű költségnövelő tételt - határkeresztező-kapacitási aukciós díj -, gátat állít, mely az import villamos energiát olyan drágává teszi, mint amit a hazai villamosenergia-ipar egységnyi energiára jutó átlagos költsége alapján kialakított ár indokol, ezzel biztosítva a magyar energiaipar nem versenyképes szegmensének túlélését a feldolgozóipari versenyképesség rovására.

Ne felejtsük el, már alig két év van hátra a teljes piacnyitásig. A hálózat-hozzáférési szabályoknak még fontosabb szerepe lesz az import és a hazai források közötti aránytartásban, és amennyiben a gazdaságpolitika úgy akarja, akkor esetlegesen az import és a hazai források közötti verseny elősegítésében annak érdekében, hogy a fogyasztók számára versenyképes áron álljon az energia rendelkezésre.

Magyarország versenyképessége, tőkevonzó hatása, áttételesen mindannyiunk boldogulása, a feldolgozóipar jövedelemtermelő képességén is múlik, ennek ösztönzését a villamosenergia-piaci szabályoknak is segíteniük kellene.

A magyar gazdaságpolitikának döntenie kell, hogy prioritást ad-e a magyar feldolgozóipar jövedelmezőségének, vagy továbbra is védi a magyar villamosenergia-ipar korszerűtlen kapacitásokat felvonultató szegmensét.

Kovács F. László Vezérigazgató BorsodChem Rt.