A hitelhez hitelesség kell

1990 óta él Magyarországon, előtte mivel foglalkozott, és mi késztette az áttelepülésre?

Székelyföldön, az ötezres lélekszámú, színtiszta magyarok lakta faluban születtem. Az ott élők életfelfogására, életstílusára jellemző az a mondás, hogy: "élelmesek, mint a csomafalviak". Az élet kényszerítette rá az embereket a bizonyításra, arra, hogy bármi áron is előteremtsék családjuknak a megélhetést. A szülői háttérrel, a négy testvéremmel mi is ebben a szellemben nevelkedtünk. Ahhoz, hogy én magyarként orvostanhallgató lehessek Marosvásárhelyen, többszörösen többet kellett teljesítenem, mint a korosztályomhoz tartozó román fiataloknak. Csak ezt láttam kitörési lehetőségnek abból a mikrovilágból, ahol a családok tisztességre, becsületre tanították a gyerekeiket, de reggeltől estig robotoltak, és alig jutottak egyről a kettőre. Gyerekkoromtól megszoktam, hogy önállóan vállalkozom és előteremtem a megélhetésemhez, a szórakozásomhoz szükséges pénzt.

Hogyan?

Édesapám műbútorasztalos-műhelyében eladható bútorokat, konyhai kiegészítőket terveztem, később a műhely menedzselését vállaltam, de emellett fodrászkodtam, az iskolai szünetekben pincérkedtem, divatos ruhákat szabtam, varrtam, értékesítettem, a földeken dolgoztam, még megyei kaszásversenyt is nyertem, és abban reménykedtem, hogy az eladott szénából veszek majd egy Trabantot. Ehelyett először motorom lett, és az első autóm egy Dacia volt. Családi összefogással, amely sok mindentől megóvott bennünket, még saját házat is építettem, és rengeteg épületmakettet készítettem.

Mindeközben orvosnak készült, az egyetemi központ diákvezetője lett, a forradalom idején a diákmegmentési front elnökévé választották, mégis hátat fordított akkori életének. Miért?

Mert egészen más irányba mentek az események, mint amilyenre számítottam. 1990-től Budapesten folytattam a tanulmányaimat, de előtte még áprilistól októberig kihasználtam az időt, körbeutaztam Európát, stoppal indultam el és saját autóval tértem vissza. Hollandiában egy műszaki tanár barátom műhelyében autókat szereltem, és összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy egy lerobbant Volkswagen Passatot megvegyek és felújítsak.

Visszajött, befejezte az orvosi egyetemet, mégsem lett orvos. Mi vitte el ennyire másfelé?

Sebésznek készültem, és már Marosvásárhelyen másodéves koromtól klinikán dolgoztam, itt is megkaptam erre a lehetőséget. S amit tapasztaltam, elegendő volt ahhoz, hogy felismerjem: lehetek én akármilyen jó sebész, a bemerevedett magyar orvosi hierarchiában 45 éves korom előtt nem fogok tudni "labdába rúgni". Közben a Balatonnál beindítottam egy sikeres, a büfék és éttermek számára árubeszerzési és házhoz szállítási szolgáltatást, amelyhez használt kisteherautókat vettem Hollandiában, Németországban, alkalmazottakat foglalkoztattam. Végül döntenem kellett: vagy sikeres vállalkozó leszek, vagy jó orvos. A szomorú felismerésem az volt, hogy egyetlen kisteherautó eladásával egyévi orvosi fizetésemet keresem meg. Döntöttem, és szerencsére a feleségem, akivel a budapesti egyetem ismerkedtünk meg, megértéssel fogadta és támogatott benne.

Mikor érzett rá arra, hogy a használt import-kisteherautók értékesítésében ekkora üzlet rejlik?

A kilencvenes évek elején, amikor egy hirdetésre megállás nélkül csengett a telefonon, és már a tizedik érdeklődőt kellett elutasítanom. Óriási volt irántuk a kereslet, és akkoriban még relatíve kis pénzzel, gyors forgási sebességgel, magas árréssel lehetett ezekkel a felújított járművekkel kereskedni.

Önt jegyzik a magyarországi nagyvállalkozók körében?

Nem szeretem a nagyvállalkozói kifejezést. Tény: vállalkozó vagyok, ráadásul sikeres, de nem versengek a titulusokért, a közszereplésért. Jobban kedvelem, ha a piac szereplői a valós eredményeim alapján értékelnek. Létfontosságú számomra, hogy a nevemmel fémjelzett vállalkozásomnak hitele, elismertsége legyen a piacon, és nagyon kerülöm, hogy a politikával kapcsolatot teremtsek. Se hasznot, se hátrányt nem szeretnék ebből húzni.

Nem is indul állami tendereken?

Nem és enélkül is sikerül kisteherautókban jelentős, 30 százalékos piaci részesedést elérnem a 40 szereplős FIAT-hálózatban. Ugyanakkor bármikor készen állok arra, hogy mentőszolgálatoknak, alapítványoknak, mozgássérült egyesületeknek, a perifériára szorult szociális intézményeknek speciális mentőket, autókat állítsak elő, de ezeket sem szoktam nagy dobra verni.

Tagja-e valamelyik szervezetnek, amely a hazai nagyvállalkozókat tömöríti?

Egyiknek sem. A legfontosabb érték számomra a családom, így a munkám mellett minden szabad időmet velük kívánom eltölteni, és miután ebből van a legkevesebb, ebbe más szerepvállalás, a protokolláris társasági élet ma még nem fér bele.

És eddig még nem származott ebből semmilyen hátránya?

Nem. Az érdekszövetségek, a társulások, az üzleti érdekcsoportok számomra ma nem jelentenek vonzerőt. Lehet, azért nem izgat ez a kérdéskör, mert nem tudom, mi van az érem másik oldalán és milyen előnyökkel jár a tagsági lét. Eléggé önfejűen, egyéni utakon járok, még akkor is, ha az göröngyösebb. 1999-ben 3,5 hónap alatt, egyedi tervek alapján, generálkivitelező nélkül menedzseltem az első autószalonunk és szervizünk kivitelezését a tervezéstől az átadásig. Szeretem a kalandot, szeretek olyan célokat kitűzni, amelyeket mások lehetetlennek tartanak.

Volt-e olyan vállalkozása, amely kudarccal végződött?

A kudarc szó nem szerepel a szótáramban.

Veszített-e jelentős értékű pénzt bármely beruházásával?

Soha. Nem kockáztatom vele azt az életminőséget, amelyet a családom tagjaival együtt már megteremtettünk. Amikor 1992-ben eldöntöttem, hogy kisteherautó-kereskedéssel akarok foglalkozni és abban a legnagyobb akarok lenni, még nem sejtettem, hogy teszek majd egy kitérőt a számítástechnikai piacra, de ott is csak addig maradtam, ameddig üzletet láttam benne. Most pedig, hogy az ügyfélkörünkből egyre többen jelezték, tőlünk szeretnének vásárolni motort, személyautót, kamiont, a telephelyeinken profilbővítést hajtunk végre.

Mi a határa, mértéke a vállalkozásainak, amely ön szerint még átlátható és "nem nyomorítja meg" a mindennapjait?

A munka intenzitásában, az aktív jelenlétben akkor következik be az első váltás, amikor a tulajdonos vezető átáll a kézi vezérlésről a csapatépítésre. Nálunk ez öt-hat éve kezdődött, akkor kezdtem profitcenterekbe szervezni a különböző egységeket. Nem vagyok híve a bürokratikus, hierarchikus szervezeti működésnek, sokkal inkább annak, hogy önállóságot adjak a különböző egységek vezetőinek és érdekeltté tegyem őket a számon kérhető elszámoltatásban és nyereségben. Az én dolgom, hogy pontosan megfogalmazott feladatokat jelöljek ki, a megvalósításban pedig szabad kezet adjak annak, akit azért neveztem ki vezetőnek, mert feltétlenül megbízom a képességében, a tisztességében. Mindig az volt a vágyam, hogy ne legyen főnököm, és azt is fontosnak tartom, hogy cégeinkben kizárólag a feleségem a tulajdonostársam. Ez így lesz az Autoplaza esetében is, ahol viszont egyes területeken már olyan szakmai partnerekkel szövetkeztem, akik a rendkívül széles körű szolgáltatás egy-egy ágában professzionálisak.

A hárommilliárd forintba kerülő békásmegyeri beruházást kizárólag hitelből valósítja meg?

Amióta csak vállalkozó lettem, mindenkor hitelekkel építkeztem, és ezt teszem most is. Hiszek abban, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni, és a hitelekkel okosan kell gazdálkodni. Tény, hogy a hitelhez hitelesség kell, és büszke vagyok arra, hogy ezt soha senki nem kérdőjelezte meg, és mindenkor megkaptam hozzá a bizalmat. Ebben persze szerepe lehet annak, hogy hűséges vagyok, nem csupán a feleségemhez, de a már bevált bankokhoz, az olajtársasághoz, az autófinanszírozó céghez és az autómárkákhoz is. Nem hiszek a sokoldalas, túlbonyolított szerződésekben - persze ahol az ilyen elkerülhetetlen, aláírom -, sokkal inkább bízom az őszinte, szembenézéssel, kézfogással megpecsételt megállapodásokban. És ne feledje, hogy az Európában is egyedülálló szolgáltatóház - ahol az első kapavágás 2004 júniusában történt meg - ugyancsak saját tervezéssel és saját kivitelezésben készült el.

Tudja már, hogy az Autoplaza átadása után milyen vállalkozásba kezd?

Először is szeretném, ha a plázában - amely környezetbarát, energiatakarékos és önmagában is építészeti különlegesség - a sokféle szolgáltatás mellett, kétezer négyzetméteren, rövid időn belül valóban egy korszerű, emberbarát, a preventív életmódot segítő egészségközpont működne, a Veresegyházán már megépített európai színvonalú fogászati központ után. Emellett autókarosszéria-üzem építésébe fogok, ahol többek között az EU feltételeinek megfelelő szelektív autó-újrahasznosítást is végzünk majd.

Nem zavarja, hogy a plázaépítésben konkurenciája akadt az M3-as kivezető szakaszán?

Nem, mert a két létesítményt semmilyen értelemben nem lehet egy napon említeni.