Ellentámadásban a textillobbi
Az Európai Textil- és Ruhagyártók Szövetsége (Euratex) nem adja fel, s ismételten azt követeli az Európai Bizottságtól, hogy tegyen érdemi lépéseket a kontinenst elárasztó olcsó kínai ruházati cikkek ellen. A szervezet elnöke, Filiep Libeert szerint a tehetetlenséggel a bizottság egymillió munkavállaló megélhetését veszélyezteti, becsléseik szerint ugyanis ennyien veszítik el állásukat 2006 végéig az EU 25 tagállamában. A tömeges gyárbezárások, leépítések már tavaly felgyorsultak, hiszen az ágazatban foglalkoztatott 2,5 millió dolgozó közül 165 ezret bocsátottak el, és 11,5 ezer cég kényszerült lehúzni a rolót. Ez a folyamat az idén január elsejétől eltörölt behozatali korlátozások miatt felerősödött: napi átlagban ezren kapják kézhez felmondólevelüket, s ötven termelőegységben áll le végleg a munka. Filiep Libeert burkoltan azzal vádolta meg Kínát, hogy dömpingárakat alkalmazva tönkreteszi az EU textil- és ruhaiparát, hogy aztán az importfüggővé váló tagállamok piacán kénye-kedve szerint diktálhassa az árakat. Az elnök erre brüsszeli tájékoztatóján példákat is felhozott: a hivatalos adatok szerint az első két hónapban a kínai import értéke - 2004 hasonló időszakához képest - 73 százalékkal növekedve elérte a 2,7 milliárd dollárt. Ennél is robusztusabb az egyes termékcsoportok forgalomnövekedése. Pulóverből 893 százalékkal, harisnyából 1400 százalékkal, fehérneműből 530 százalékkal hoztak be többet az EU-ba, mint egy éve. Ráadásul az importárak átlagosan 37-38 százalékkal csökkentek. A pálmát az ötszörösére bővült nőiruha-import vitte el, itt 57 százalékos volt az árzuhanás. Erre pedig nincs racionális magyarázat - állítja Filiep Libeert.
Bár a fenti adatok szerint az importnövekvény az egyes termékcsoportoknál messze meghaladja azt a 10-100 százalékos szintet, amelyhez az Európai Bizottság a piacvédő intézkedések megtételét kötötte, mégsem történik semmi. Ezért az Euratex újfent az import fokozott megfigyelését és esetenként korlátozását követel.
