Gelka: Harc egy magyar márkanévért

Amikor 18 évesen, a híradás-technikai szakközépiskola elvégzését követően a Gelkánál kezdett el dolgozni, aligha gondolhatta, hogy több mint egy évtized elteltével ő lesz a társaság egyik tulajdonosa. "Ehhez értek, a híradástechnikáról szól az életem" - magyarázza Gyarmati István, aki igen korán, 14 éves korától szervizekben dolgozott. A többéves gyakorlat jó iskolának bizonyult, mert a cégnél mindjárt kiszálló műszerészként alkalmazták. "Akkoriban ehhez a státushoz legalább 20 éves gyakorlat kellett, de miután igen kevesen értettek a hazánkba beözönlött orosz hordozható televíziós készülékekhez, így szükségük volt rám - emlékszik vissza a kezdetekre.

Az ausztriai bevásárlóturizmus fellendülésével jött a kihagyhatatlan lehetőség: alig tíz kilométerre a határtól, a magyarok által látogatott boltokban az elektronikus készülékek áthangolását végezte. Osztrák főnöke tanácsára Bécsben elvégezte az amerikai Indiana Egyetem kelet-közép-európaiak számára szervezett kurzusát. A tananyagban többek között cégvezetés, gazdasági ismeretek szerepeltek, ám a tengerentúli modellt akkoriban nem igazán lehetett hasznosítani a magyar valóságban - hangsúlyozza Gyarmati István.

A magyar bevásárlóhullám lecsengése után visszatér Budapestre, bekapcsolódik az előprivatizációba, és társaival megvásárolja a Gelka egyik részlegét, amelybe többek között az antennaszerelő és a híradás-technikai ágazatot sorolták. "Jó ötletnek tűnt a felszámolási eljárás megkezdése előtt lezárni a tranzak-ciót, de lehet, olcsóbban jutottunk volna hozzá, ha várunk egy kicsit, amikor már kárpótlási jeggyel is lehetett fizetni" - elmélkedik a múltról.

A kezdeti nehézségek pénzügyi jellegűek voltak, a szállítói tartozások beérkezésének idejét kellett áthidalniuk. Az viszont korántsem érte váratlanul, hogy a javítószolgáltatás iránt egyre csökkent a lakossági igény és a várható tendenciákat a nyugati példák alapján tanulmányban is megörökítette. "Ma már ha meghibásodik a készülék, a legtöbben lecserélik, hiszen a javíttatás díja néha az új készülék árához közelít, így érthető, hogy szinte 1989-es árakon dolgozunk" - avat be a nehézségekbe az ügyvezető. Az életben maradáshoz szinte azonnal megkezdődött az új üzletágak bevonása is. A társaság fő tevékenysége eltolódott az informatika irányába, továbbá call center szolgáltatásokat végeznek, s a nevükhöz fűződik a Műcsarnokban rendezett Négyszáz év francia festészete című kiállítás világítástechnikájának megvalósítása is. Luxemburgban leányvállalatot hoztak létre, amely Európa több országába, többek között Görögországba, Romániába, a FÁK-országokba, a Baltikumba importál szórakoztatóelektronikai cikkeket.

"A nyitottság fontos, ezt még Bécsből hoztam magammal, s ez a szemlélet mindenképpen szerepet játszott abban, hogy amíg korábbi versenytársaink, az Elektromos Szövetkezet, a Ramovill már a múlté, addig a Gelka név fennmaradt" - hangsúlyozza tulajdonosi büszkeséggel. Igaz, némi kihagyással. A privatizációt követően ugyanis a társaság nevét A.R.I. System Kft.-ra változtatták, mivel az akkori közhangulat, a régi rendszertől való elhatárolódás ezt követelte meg.

A lakosság azonban gyorsan kiábrándult a váltásból, egyfajta retrokorszak következett, amely a Gelka nevet is visszakövetelte. Csak éppen a "körítés" változott: amíg 1960-ban a csöves rádióval indult el a társaság karrierje, jelenleg már a számítógépes vírusirtás is a szolgáltatásaink közé tartozik - jegyzi meg mosolyogva Gyarmati István.