Árulkodó munkahelyi testbeszéd

A nonverbális kommunikáció eszköztárába tartozik például a vokális kommunikáció, amely a hangerő, a hangszín, a beszédtempó, a szavak dallamosságának változását-változtatását jelenti, vagy a poszturális kommunikáció, amely testtartásunkon keresztül valósul meg - fogalmaz Baktay Gizella. A szakpszichológus példaként azt említi, amikor a figyelem, az érdeklődés kifejezéseként odafordulunk a másik ember felé. A szavak nélküli kommunikáció része a proxemika is, amely a közeledést vagy az eltávolodást jelenti a beszélgetőtárshoz képest, s ez akár a térbeli helyzetváltoztatásban is megnyilvánulhat. A mindennapokban ezeket az "eszközöket" többnyire ösztönösen használjuk, odafigyeléssel azonban képesek vagyunk őket tudatosítani is - mondja.

Leginkább a tekintetünket, a mimikánkat, a fej és a kéz mozdulatait tartjuk kontroll alatt, míg a láb jelzéseit kevésbé. Épp ezért ezek a végtagjaink árulkodóbbak minden kimondott szónál - húzza alá a szakember.

A nem verbális kommunikáció része a szem mozgása, a ruházat, a hajviselet, de még a "láthatatlan" kisugárzás, a szagok és a hallgatás is. Mindenki akkor hiteles, ha a verbális és a nem verbális kommunikációja összhangban van, ha a nem verbális kommunikáció alátámasztja azt, amit mondunk. Ha a kettő ellentmondásban van, megkérdőjeleződik a szavak igazságtartalma. Lebukni nem is olyan nehéz, hiszen elsősorban szavaink tartalmára figyelünk oda, figyelmünk nem mindig terjed ki mozdulataink kontrollálására - hangsúlyozza a szakember.

Asztalproxemika. A munkahelyi tér elrendezésében, például a főnöki szoba berendezésében nem mindegy, hogy kerek vagy szögletes asztalnál kell a beszélgetőpartnereknek helyet foglalniuk. A kerek vagy ovális asztalnál a szemtől szemben ülő helyzet a leginkább versengő, felülkerekedő pozíciót mutatja. Aki a vezetővel az asztalnál szembekerül, gyakran egyébként is szembefordul vele: vitába száll, nehéz kérdéseket tesz fel, vagy épp megjegyzéseivel próbál felülkerekedni a főnökön. Az ülésrend megválasztásánál törekedjünk arra, hogy a kooperációt biztosító merőleges helyzetbe kerüljünk: a vezetőhöz képest jobbra vagy balra ülő kollégák elhelyezkedése a legjobb. Szögletes asztalnál is az a legszerencsésebb, ha az asztal derékszögű, és nem a szemközti oldalára ül a beszélgetőtárs. Nagyobb létszámú megbeszéléseknél az U alakú asztal a legkedvezőbb, hiszen ott eleve kizárt, hogy valaki szembehelyezkedjen a főnökkel, óhatatlanul mindenki kooperáló helyzetbe kerül.

Az sem mindegy, hogy ki ül és ki áll. Általában a vezető pozícióban lévő személy ül, és az alacsonyabb pozícióban lévő személy áll. Ez természetesen nincs mindig így, mert az iskolában a tanár áll és a tanulók maradnak ülve, de munkahelyeken jellegzetes helyzet, hogy a főnök ül az asztal mögött, a beosztottja pedig előtte áll. Bár a beosztott ilyenkor elvileg a főnök fölé magasodik, mégis a főnök van "felül", hiszen az ő testének nagyobb része takarva van, az asztal védettséget ad neki, birtokon belül van. Sőt, testének takartsága miatt nem árulkodhatnak a lábak sem róla. Ám a vele szemben álló kolléga kiszolgáltatottabb, védtelenebb. Ugyanakkor az íróasztalnál ülő vezetővel szembeültetett ember sincs sokkal jobb helyzetben: a legtöbb íróasztal csak egyik oldalról kényelmes (van hely a lábaknak, arra néz a naptár, a monitor).

Térköz. A beszélgetők közötti távolságot befolyásolja az emberek közötti viszony minősége. Az intim zóna 15-46 cm-es távolság, a személyes zóna 46 cm-1,2 m, a társadalmi zóna 1,2-3,6 méter és a nyilvános zóna 3,6 méter felett kezdődik. Általában a kapcsolat minőségétől függő közelségre, illetve távolságra törekszünk, azonban egyéni és kulturális különbségek is meghatározzák ezt. Amikor eltérő távolságigényű emberek találkoznak társaságban vagy éppen egy állófogadáson, előfordul, hogy a kisebb távolságra vágyó fél valósággal "körbekergeti" a magát nagyobb távolságban kényelmesen érző társát a helyiségen. A "tánc" abból fakad, hogy az előbbi fél mindig egy kicsit közelebb lép, míg a másik folyamatosan hátrál.

Árulkodó lábak. Álló helyzetben lábaink a legárulkodóbbak. A lábfejek alapállapotban párhuzamos vagy enyhén nyitott helyzetben vannak. Ha valakire figyelünk, vagy érdekes számunkra, akkor a lábunk is felé áll. Ez két ember esetén nem gond, de ha három vagy négy ember áll egymás mellett, sokat elárul, hogyan rendeződnek a lábfejek. Ha ugyanis az egyik lábfej az egyik, a másik a másik ember felé áll, akkor befogadják, ha nem, azzal finoman jelzik az elutasítást. A keresztbe tett láb álló- és ülőhelyzetben is zártságot jelez, azonban a nőkre jellemző kétszeres lábkeresztezés erotikus hatású, hiszen ilyen helyzetben a csípő erősen hangsúlyossá válik. A szétnyitott térd a nőknél nem igazán szalonképes testtartás, a férfiaknál elfogadottabb, de náluk is a nemiséget hangsúlyozza.

Nyílt és zárt tartás. A kezek mozgását képesek vagyunk tudatosan irányítani, egyértelmű jelzéseket, utalásokat tudunk vele tenni. A nyitottságot jelzi, ha valaki a tarkón összekulcsolt kézzel hátradől a székén, és lábát keresztbe teszi a térdén. Ám csak az ül így, aki biztos a dolgában, ezzel a testtartással ugyanis az összes sebezhető felülete védtelenné válik. Egyértelmű jelzés, ha valaki egy beszélgetés során indulna már, és kicsit előredől a székén, lábait lerakja a padlóra, kezével megtámaszkodik a karfán. Annak ellenére, hogy itt keresztezetlenek a végtagok, ez a "mindjárt indulok" helyzet kettősségre utal: a személy ugyan még itt van, de gondolatban máshol jár. Szeretne mihamarabb kilépni az aktuális szituációból, vagy épp ellenkezőleg: szívesen maradna még, de közben az jár a fejében, hogy dolga van, indulnia kell.

Az arcszín változásai. Az elvörösödés vagy elsápadás mindig valamilyen erős érzelmi változásra utal. Mivel az arcszín változását nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk befolyásolni, így bizonyos munkakörök betöltésénél kifejezetten kellemetlen lehet, ha valaki például az ügyfelekkel folytatott beszélgetés során hirtelen elsápad vagy épp kipirul. A fiziológiai folyamat ugyan kontrollálhatatlan, megtanulható azonban a lelkiállapotok és érzelmek szabályozása, s ennek köszönhetően mégis megszüntethető ez a kellemetlen jelenség.

Hazugsággesztusok. Aki nem mond igazat, az önkéntelenül is elárulja magát mozdulataival. Ha a gyermek hazudik, önkéntelenül a szája elé kapja a kezét, az elszólás jeleként. Ha a kamasz teszi ezt, akkor a szája melletti részt simítja végig ujjaival. Ha egy felnőtt ember hazudik, akkor a mozdulat tudatosabb fékezéseként inkább csak az orrát érinti meg kezével, esetleg a feje azon részéhez nyúl, ahol problémája van ahajával, mert kopaszodni kezdett vagy éppen forgója miatt szétválik a frizurája. Utóbbiak olyan pótcselekvések, melyek a személy által elkendőzni kívánt testtájakhoz kapcsolódnak, így akár a ruha megigazítását is eredményezheti néhány őszintétlen szó.

Hajbeszéd. A haj olyan felület, amelybe meg tudunk kapaszkodni gyenge pillanatainkban. Ha birizgáljuk, az a bizonytalanság vagy a szexuális felhívás jele is lehet, míg az a mozdulat, amikor térdünkön könyökölünk és közben a hajunkba túrunk, elkeseredettségünket mutatja.

A haj megérintése az intim zóna távolságához kapcsolható, így ha a másik haját érintjük meg, az bizalmas vagy bizalmaskodó gesztus. Értelmezhető a magabiztosság jeleként, jelenthet "felülpozíciót", gondoskodást, de lehet szexuálisan kihívó utalás is. A hosszú haj az erő, a vitalitás szimbóluma, ugyanakkor kibontva könnyen megragadható, így a kiszolgáltatott helyzetre és a nyitottságra egyaránt asszociálható, tehát a szexualitáshoz is kötődik. Aki gyakran váltogatja a haja színét, önmagát is keresgéli. Aki mindig egyféle színt hord, megállapodott, magabiztos. Az életben bekövetkező nagy változások alkalmával a nők a frizurájukat is megváltoztatják, ezzel is jelzik: más lettem, mint amilyen eddig voltam.

Tekintet az interakcióban. Másként jár a szemünk, amikor beszélünk és másként, amikor hallgatunk valakit. Aki beszél, annak gyakrabban elkalandozik a pillantása, hiszen keresi a megfelelő szavakat, kutat emlékeiben. A hallgató viszont a beszélő arcára függeszti pillantását. Ha a beszélő azt veszi észre, hogy az őt hallgató nem néz rá, vagyis "tekintetmegvonást" tapasztal, akkor igyekszik, hogy a figyelmet újra magára vonja: ha ez sikerül, úgy érzi, elnyerte partnere figyelmét. Így lehet a tekintet jutalom, és a pillantás motiváló hatású a beszélőre. Idegenek találkozásakor a tekintet a két szemet és a homlok közepét összekötő háromszög területére esik. Ez a hivatalos nézés. A két szem és a száj által bezárt háromszög nézése már barátibb viszonyra utal. A két szemtől minél inkább a köldök irányába csúcsosodik ez a háromszög, annál bizalmasabb, intimebb lesz a pillantás.

Szagok. Nem mindegy, mennyire megyünk közel valakihez: a távolság csökkenésével az is változik, hogy mennyit érzünk a másik szagából. Kevéssé befolyásolható, kit milyen illatúnak, szagúnak érzünk, mivel az orrból átkapcsolás nélkül egyenesen az agyunkba jut az információ. Általában genetikailag hasonló embert keresünk emberi kapcsolatainkban csakúgy, mint párválasztáskor, és ezt a hasonlóságot akár a másik illatából is "megérezhetjük". A szaglás erősen befolyásolja rokon- és ellenszenvünket. A hormonrendszer változásával módosul a szaglásunk is, ezért előfordulhat, hogy fogamzásgátló tablettát szedő nők vonzó illatúnak éreznek valakit, ha azonban abbahagyják a gyógyszer szedését, megváltozik szaglásuk és ezzel a másikhoz való viszonyuk is. Ez nemcsak párkapcsolati, de munkahelyi feszültségeket, konfliktusokat is eredményezhet, hiszen az ellenszenv egyik legmélyebb formája, ha valakinek "nem bírjuk a szagát".