BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Hátrányban a magyar erőművek

A szomszédos országokban jelentős állami dotációval működő erőművek versenyelőnye a magyar áramtermelőkkel szemben 2010-re meg fog szűnni. A magyar erőművek versenyképessége azonban már a jelenlegi piaci modell ellentmondásainak felszámolásával is javítható volna. A rendszerirányító a szabályozási problémák miatt az import korlátozását sem tartja kizártnak.

Az árampiac megnyitása Magyarországon egyet jelentett az import megugrásával. Az ipari nagyfogyasztók ezt azzal magyarázzák, hogy belföldön kevés a szabad, versenyképes áron kínált erőművi kapacitás. A Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.-nek (Mavir) azonban ma már komoly szabályozási problémát okoz a jelentős import, ezért nem tartják kizártnak a behozatali korlátozást sem.

Az import alapvetően három területről érkezik - mondja Briglovics Gábor, a csepeli áramtermelőt üzemeltető Atel Csepel Vállalatcsoport kereskedelmi igazgatója. Cseh- és Lengyelországból, ahol jelentős mennyiségű - államilag támogatott - szénre épülő kapacitások vannak; Szlovákiából, ahol a bezárásra ítélt atomerőműből is ki akarják még hozni, amit csak lehet; a harmadik forrás pedig Ukrajna, ahol kevésbé szigorúak a környezetvédelmi előírások, s ez bizonyos költségelőnyt jelent a magyar termelőkkel szemben. Ugyanakkor a balkáni és a nyugat-európai villamosenergia-rendszerek tavaly őszi összekapcsolódása utat nyitott a román és a bolgár áramnak is Nyugat-Európa és a magyar piac felé.

A magyar erőművek versenyképességének megítélését egyébként nehezíti, hogy a rendszer nem igazán traszparens - mondja Kuhl Tibor, a Dunamenti Erőmű Rt. vezérigazgatója. A tisztán piaci szabályozás talán világosabb helyzetet teremtene, ma azonban az erőműveknek számos piacidegen kötelezettségük van, amelyek mind-mind kedvezőtlenül befolyásolják versenyképességüket. Példaként említi Kuhl Tibor, hogy kötelező termelést ír elő számukra a szabályozás - függetlenül a piaci viszonyoktól. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az is, hogy 60 ezer tonna tüzelőolajat kell tartalékolniuk arra az esetre, ha esetleg nem lenne földgáz, ez pedig négymilliárd forinttal növeli költségeiket, jóllehet soha nem fogják felhasználni a tartalék tüzelőanyagot.

A magyarországi áramtermelésben a szénhez képest drágának számító földgáz igen magas, 35 százalékos részesedése Briglovics Gábor szerint ugyancsak nem segíti a versenyképességet a cseh, lengyel vagy ukrán - államilag dotált - szenes erőművekkel szemben. A kereskedelmi igazgató szerint azonban nem csak az alacsonyabb ár miatt favorizálják a szabadpiaci nagyfogyasztók az importáramot. Zömében úgynevezett zsinórfogyasztókról van szó, vagyis olyan ipari üzemekről, amelyek folyamatosan, a nap huszonnégy órájában közel azonos mennyiségű energiát vételeznek, mint például a Magyar Alumínium Rt. vagy a BorsodChem Rt. A szabadpiacon lévő - zömmel földgázzal működő - erőművek azonban technológiájuk és a viszonylag magas fűtőanyagköltségeik miatt a folyamatos termelésre nem alkalmasak. A nagy cseh és lengyel szenes erőművek viszont tudnak zsinórban, olcsó áramot adni.

Briglovics Gábor szerint a helyzet változhat 2010 után, amikortól a cseh és lengyel szénbányászat nem kaphat tovább állami támogatást az Európai Unió előírása értelmében. (HR)

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.