Hátrányban a magyar erőművek

Az árampiac megnyitása Magyarországon egyet jelentett az import megugrásával. Az ipari nagyfogyasztók ezt azzal magyarázzák, hogy belföldön kevés a szabad, versenyképes áron kínált erőművi kapacitás. A Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.-nek (Mavir) azonban ma már komoly szabályozási problémát okoz a jelentős import, ezért nem tartják kizártnak a behozatali korlátozást sem.

Az import alapvetően három területről érkezik - mondja Briglovics Gábor, a csepeli áramtermelőt üzemeltető Atel Csepel Vállalatcsoport kereskedelmi igazgatója. Cseh- és Lengyelországból, ahol jelentős mennyiségű - államilag támogatott - szénre épülő kapacitások vannak; Szlovákiából, ahol a bezárásra ítélt atomerőműből is ki akarják még hozni, amit csak lehet; a harmadik forrás pedig Ukrajna, ahol kevésbé szigorúak a környezetvédelmi előírások, s ez bizonyos költségelőnyt jelent a magyar termelőkkel szemben. Ugyanakkor a balkáni és a nyugat-európai villamosenergia-rendszerek tavaly őszi összekapcsolódása utat nyitott a román és a bolgár áramnak is Nyugat-Európa és a magyar piac felé.

A magyar erőművek versenyképességének megítélését egyébként nehezíti, hogy a rendszer nem igazán traszparens - mondja Kuhl Tibor, a Dunamenti Erőmű Rt. vezérigazgatója. A tisztán piaci szabályozás talán világosabb helyzetet teremtene, ma azonban az erőműveknek számos piacidegen kötelezettségük van, amelyek mind-mind kedvezőtlenül befolyásolják versenyképességüket. Példaként említi Kuhl Tibor, hogy kötelező termelést ír elő számukra a szabályozás - függetlenül a piaci viszonyoktól. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az is, hogy 60 ezer tonna tüzelőolajat kell tartalékolniuk arra az esetre, ha esetleg nem lenne földgáz, ez pedig négymilliárd forinttal növeli költségeiket, jóllehet soha nem fogják felhasználni a tartalék tüzelőanyagot.

A magyarországi áramtermelésben a szénhez képest drágának számító földgáz igen magas, 35 százalékos részesedése Briglovics Gábor szerint ugyancsak nem segíti a versenyképességet a cseh, lengyel vagy ukrán - államilag dotált - szenes erőművekkel szemben. A kereskedelmi igazgató szerint azonban nem csak az alacsonyabb ár miatt favorizálják a szabadpiaci nagyfogyasztók az importáramot. Zömében úgynevezett zsinórfogyasztókról van szó, vagyis olyan ipari üzemekről, amelyek folyamatosan, a nap huszonnégy órájában közel azonos mennyiségű energiát vételeznek, mint például a Magyar Alumínium Rt. vagy a BorsodChem Rt. A szabadpiacon lévő - zömmel földgázzal működő - erőművek azonban technológiájuk és a viszonylag magas fűtőanyagköltségeik miatt a folyamatos termelésre nem alkalmasak. A nagy cseh és lengyel szenes erőművek viszont tudnak zsinórban, olcsó áramot adni.

Briglovics Gábor szerint a helyzet változhat 2010 után, amikortól a cseh és lengyel szénbányászat nem kaphat tovább állami támogatást az Európai Unió előírása értelmében. (HR)