Sok hiba volt az áfabevallásokban
A közösségi adószámmal rendelkező adózók tételes áfaellenőrzése sok bosszúságot okozott az érintett adózóknak, az adóhatóság viszont elégedett a szerintük ennek következtében elért eredményekkel, mivel ez nagyban elősegítette az adózók jogkövető magatartását. A tavaly októberben elrendelt és márciusban leállított tételes áfaellenőrzés valamennyi közösségi adószámmal rendelkező adózót érintett, s a rengeteg apró hiba mellett érdemi problémákat is feltártak a revizorok. Ezen adózói kör ügyleteit az idén is kiemelten vizsgálja az adóhatóság, éppen ezért összegyűjtöttünk néhány tipikus hibát annak érdekében, hogy legalább ezeket próbálja mindenki elkerülni.
Többször előfordult, hogy a magyar adózó külföldi partnerének nem volt érvényes közösségi adószáma, de az is megtörtént, hogy a magyar adózó elfelejtette saját közösségi adószámát feltüntetni az általa kibocsátott értékesítési számlán. Jellemző hiba volt az is, hogy a bérmunka-szolgáltatást a termékértékesítéssel vették egy kalap alá, holott mások a szabályok. Sokszor hiányos iratokat találtak a revizorok az adózóknál: többször éppen az EU-s számla maradt ki a rendelkezésre bocsátott iratanyagokból, vagy ha ott is volt, akkor elmaradt annak magyar fordítása, jó néhányszor kellett a megkötött szerződéseket is pótolni az adózóknak. Tipikus hiba volt az is, hogy az áfatörvény területi hatályán kívül teljesített termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást nem tüntették fel az adózók a bevallás erre a célra szolgáló (69-70.) soraiban. Gyakran előfordult az is, hogy a közösségi tagország felé történő értékesítéseket nem dokumentálták megfelelően az adózók, s az ellenőrzés során külön bizonylatokkal kellett ezt igazolniuk. Sok volt a hibás bevallás, az Európai Közösség területén belül történő közösségi termékértékesítésekről szóló (0460-as) és az Európai Közösség területéről történő termékbeszerzésekről szóló (0461-es) összesítő nyilatkozattal kapcsolatos előírásokat sok adózó nem értette meg.
Az Európai Unión belüli adómentes értékesítés esetén az adózónak feltétlenül igazolni kell, hogy az áru elhagyta az ország területét. Az árumozgás igazolására a fuvarlevelek szolgálnak. Az adózók tudomásul vették, hogy a fuvarleveleket szigorú számadású nyomtatványként kell kezelni. Az adóhatóság által tett megállapítások elsősorban abból adódtak, hogy az adózó nem tudta igazolni a szállítás megtörténtét, semmilyen bizonylata nem volt, amely igazolta volna, hogy az áru elhagyta az országot. Különösen így volt ez, amikor saját gépkocsival történt a fuvar. Érdemes tisztában lenni vele, hogy ilyenkor az ellenőrzés csak úgy ismeri el, hogy az áru elhagyta a magyar területet, ha a személygépkocsi (amely cégautónak minősül) menetlevelét az adózó be tudja mutatni, s megvan a vevői igazolása arról, hogy az árut a másik tagországban, a vevő székhelyén a beszerzései között nyilvántartásba vette (például megküldi a raktár bevételi bizonylatának a másolatát).
A harmadik országba történő értékesítések esetén az adóhatóság azt is vizsgálja, hogy az árut az értékesítés közvetlen következményeként ténylegesen kiléptették-e a harmadik országba. Ennek hiteles dokumentuma az EV-okmány.
Az adóhatóság azért sem utalta hónapokig az áfát, mert várta az EU-tól az ún. VIES (az áfainformációs csererendszer) keretében érkező adatokat, amelyeket összehasonlított a magyar adózók által beadott összesítő nyilatkozatokkal. Az aprólékos munka révén kiderült, hogy rengeteg volt az eltérés. (VI)
