Non plus ultra
A BMW modellek sportosabb, M jelzésű változatait, valamint az úgynevezett Individual modelleket fejlesztő és építő BMW M GmbH a külső-belső dizájnoláson felül egy V10 motor beépítésével tette emlékezetessé az ötöst és a hatost.
A negyedik generációs M5 orrában muzsikáló tízhengeres V motor az egyedüli magas fordulatszámú erőforrás, amelyet sorozatgyártású személyautóba építettek.
Az 507 lovas erőmű révén az új M5 túllépi a mágikus 100 lóerő/liter fajlagos teljesítményt, azonban a ménes ellenére is csak 250 kilométer/óra a végsebesség, mert az elektronika itt leszabályoz. Enélkül 300 fölött lenne a csúcssebesség.
A gyorsulás azonban korlátozásoktól mentes. Az 520 newtonméteres nyomatékcsúcs, a fordulatszámmérő skáláján 8000 fölött meghúzott piros vonal, valamint a motorral tökéletesen együttműködő hétfokozatú SMG-sebességváltó révén a kupénál valamivel rosszabb légellenállású limuzin 4,7 másodperc alatt éri el a 100 és 15 másodperc alatt a 200 kilométeres sebességet.
A városi közlekedésben azonban nemigen van szükség mind az 507 ló erejére, ezért minden motorindításkor önműködően a csupán 400 lóerős motorteljesítményt biztosító P400 program lép működésbe. A váltókar burkolatán elhelyezett Power gomb megnyomására viszont a tízhengeres gép maximális teljesítménye áll a vezető rendelkezésére.
Az M5 karosszériája nem markánsan különbözik az alap ötösétől. A változtató kéz finoman, mondhatni diszkréten, de nagyon következetesen rajzolta az új vonalakat: a módosított első és hátsó kötény rögtön megragadja a tekintetet. Különböznek a küszöbök és az öblösebb hátsó sárvédők is. Hagyományosan eltér a "normális" BMW-ktől az M-modell külső tükre, a négy kipufogóvég, és első ízben helyeztek el attraktív kopoltyút az M5 első oldalelemén.
További lényeges eltérést mutat az 5-ös sorozathoz képest a műszeregység, az opcionális, M-specifikus Head-up-Display (szélvédőre vetített kijelzés), az MDrive gombokkal ellátott kormánykerék és az áttervezett középkonzol.
Az M GmbH-nak nem volt nehéz dolga a hatossal, hiszen a gyártól készen kapott egy ízig-vérig dinamikus luxuskupét, amely a műfaj klasszikus hagyományait követi. A hosszú motorháztető mögött a fülke íve, a hátsó rész arányai mind-mind azt a stílust követik, amely az Aston Martint jellemezte négy évtizede (Brett Sinclair - Minden lében két kanál), vagy amilyen a Lamborghini 400 GT 2+2 (Christian Montes - Modern Monte Cristo) volt szintén a hatvanas évek végén.
A kontúr hasonló: semmi barokkos íveskedés, csak áramvonal, elegancia és - az M6 esetében - ősállati teljesítmény, hiszen a kupé is megkapta a percenként 8250-et pörgő V10-es lóerőgyárat. Ez a modell már 4,6 másodperc alatt éri el a százat? Eléggé vérmes adat.
Ráadásul a rendszerint csupán kétüléses vetélytársaktól, a BMW M6 tipikus 2+2 üléses kocsi, amelynek hétfokozatú SMG sebességváltója a mellett, hogy támogatja a sportos autózást, szolgálja a biztonságot is. Ha például síkos úton kapcsol vissza a vezető, a másodperc töredéke alatt kiold a tengelykapcsoló, nehogy megcsússzon az autó a hátsó kerekeken ébredő túlzott féknyomaték miatt. Emelkedőn elinduláskor megakadályozza a visszagurulást, érzékeli az emelkedőt, illetve lejtőt, és ehhez módosítja a kapcsolási pontokat, elkerülve az idegesítő fel- és visszakapcsolgatást. Lejtmenetben megtartja az alacsonyabb fokozatot, hogy hatásos legyen a motorfék.
Az M6 belül is eltér az "alapmodelltől". Kifinomult Merino bőrkárpitozása háromféle színben kapható, és felárért rendelkezésre áll a legkényesebb ízlést is kielégítő teljes bőrborítás.
