BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Petrodollárból is megárt a sok

A hetvenes évek óta nem látott dollárözön zúdult az elmúlt három évben az olajexportőrökre a fekete arany drágulásának köszönhetően. A hirtelen jött petromilliárdok azonban komoly főfájást okoznak az érintett országok kormányainak, egyrészt a felhasználás mikéntje körüli dilemmák, másrészt a kedvezőtlen makrogazdasági következmények miatt.

Még dollárból is megárt a sok: egyre nagyobb főfájást okoz a világ olajexportőreinek, hogy mit kezdjenek a fekete arany elmúlt években lezajlott drágulása nyomán megugrott bevételeikkel - írja a Financial Times. Becslései szerint a 2002 óta bekövetkezett hordónkénti (egy hordó = 159 liter) 40 dolláros áremelkedés összesen 1200 milliárd dollárnyi többletjövedelemhez juttatta az olajexportőr országokat; a petrobevételek ilyen mértékű felduzzadására a hetvenes évek, a két olajválság időszaka óta nem volt példa.

A dollárözön komoly dilemma elé állítja a kormányokat: elkölteni, vagy befektetni? A Financial Times szerint eddig inkább utóbbi volt a jellemző, különösen a Perzsa-öböl menti olajmonarchiákban, amelyek sok száz milliárd dollárt fektettek be, elsősorban amerikai államkötvénybe, de bőven jutott a világ tőzsdéire is. A jelek szerint ezekben az országokban még élénken él a hetvenes évek nagy tévedésének emléke, amikor a petromilliárdokat presztízsberuházásokra, valamint az állampolgársággal rendelkező lakosság (és nem mellesleg a népes uralkodói házak) luxusfogyasztásának finanszírozására fordították A szaúdi hercegek valóságos ingatlanbirodalmat építettek ki, sokszor meggondolatlanul sokat áldozva a portfóliójuk gyarapítására.

Eddig nem engedett a kísértésnek Oroszország sem, amely rekordszintre, 156 milliárd dollárra hizlalta devizatartalékait. Ebből 30 milliárdot egy stabilizációs alapban különítettek el, amely egy esetleges gazdasági visszaeséskor szolgálna vésztartalékként. Moszkva nagyot haladt küladósságainak leépítésében is. Ugyanakkor éppen ő lehet a nagy exportőrök közül az első, amelyik az eddigi önmegtartóztatást félretéve az olajbevételek elköltése mellett dönthet. Közeleg ugyanis a 2008-as elnökválasztás, s ez messze nem tűnik lefutott meccsnek.

Irányváltás játszódhat le az arab olajmonarchiákban is, ahol a növekvő társadalmi feszültségektől való félelem hajthatja a kormányokat a költekezés felé. Különösen igaz ez Szaúd-Arábiára, a sivatagi királyság ugyanis továbbra is az elmúlt két évtized demográfiai robbanásának hatásaival küzd, így az elsősorban a fiatalokat sújtó, rendkívül magas munkanélküliséggel s a lakáshiánnyal. Tetézi ezt a teljesítmény-ellenösztönző jóléti politika által eredményezett alacsony gazdasági hatékonyság.

A petromilliárdok makrogazdasági szempontból is egyre komolyabb kihívás elé állítják a kormányokat és a jegybankokat. A helyzetet a folyómérleg-statisztikák jellemzik a legjobban: Szaúd-Arábia többlete a GDP 32,4 (!) százaléka lehet az idén, jövőre pedig elérheti a 37 százalékot is. Valamelyest szolidabb az orosz folyómérleg-többlet, ám még így is 13 százalék lesz az idén.

Az óriási forrásbeáramlás káros hatásai elsősorban a pénzromlás tekintetében jelentkeznek: a kilenc közel- és közép-keleti exportőr átlagos inflációs rátája a 2003-as 8,8 százalékról az idén 11 százalék fölé nőhet - idézi a Financial Times az elemzői konszenzust. A káros mellékhatások közé tartozik a nemzeti devizák erősödése, ez a versenyképesség szempontjából kedvezőtlen folyamat az amúgy is egyoldalú exportszerkezetű országok számára. (MoS)

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.