Leütötték, kész, elkelt! A britek vethetik meg a lábukat Ferihegyen, miután ők ajánlották a legtöbbet a Budapest Airportért. Karácsonyig akár a szerződést is megköthetik, és a 465 milliárd forint értékű csomag egy része, a tranzakciós díj befolyhat a közkasszába. Nem félek kimondani: hatalmas győzelem ez. Nem pártoké vagy a kormányé, netán a dolgozóké. A józan észé.
Pedig mekkora felhajtás kísérte tavasz óta az ügyletet! Ellenzéki össztűz és ellenzék által tüzelt munkavállalók, megzavart vagyonkezelő és megingó befektetők. Emlékszem, az első optimista becslések 60-70 milliárd forintról szóltak. Az első körben aztán 100 milliárd fölötti értéket határoztak meg, s attól kezdve mindenki nyomott egyet a ceruzáján. Sok pénzről volt szó, szent igaz, és még több lehetett volna, ha nincs a politikai hercehurca.
Miért is jó ez a győzelem? Azért, mert végre az üzleté lehet a terep. Persze ne legyen kétség: a britek fogcsikorgatva fizetnek, de kíméletlen következetességgel fogják „behajtani, de még inkább megkeresni” a most beígért tengernyi pénzt. Sok évre előre és egy összegben kifizetik ugyanis a Budapest Airport nyereségét. Mi máson lehet ezt behozni, mint a hatékonyabb üzemelésen, a még több légitársaságon, az üzletek és szállodák tulajdonosain vagy bérlőin és a logisztikai cégeken?
Az az igazi hozadéka a ferihegyi cég eladásának, hogy a felfutó forgalmon mindenki nyer. A főváros, a környék és az ország is. Még több turista, üzletember, sportoló vagy pihenni vágyó keres majd szállást, éttermet, programot és üzleti partnert. Visszaszerezhetjük vezető szerepünket a közép-európai térségben. Józan ember eddig sem kérdőjelezte meg ezeket. Most az a feladat, hogy válaszoljunk az utolsó hívásra, és szálljunk fel végre arra a gépre, amelyik – lendülettel vagy változással – a helyes irányba halad.