A videojáték napos oldala
Az emberi képzelet meglehetősen csodálatos dolog. Gyermekként időnk nagy részét azzal töltöttük, hogy egy álomvilágba képzeltük magunkat, amelynek megformálásában a különböző játékok segítettek. A játék révén tanul a gyerek, s ahogy növekszik, a játékok is úgy válnak egyre bonyolultabbá. Megjelennek a szabályok és a célok, s persze a nyerni akarás.
Egy teljes generáció nőtt fel videojátékokon, ám az elmúlt években a hozzáállás igencsak megváltozott. A mai kor gyermeke korántsem úgy kezd hozzá a játékhoz, hogy átnyálazza a használati utasítást, hanem egyszerűen el kezd vele játszani, s meglátja, mire is jut. Aligha lehet azt mondani, hogy a véletlenre bízna mindent, csupán arról van szó, hogy próbálkozásokon és hibákon keresztül tapasztalják meg a szabályokat, vagyis a tapasztalat és az elemzés válik fontossá a számukra.
A gyerekek tehát teljesen más módon tanulnak, mint korábban, azaz a világ megismerésében a kreativitást helyezik előtérbe, mint inkább a meglévő dolgok felhasználását, átvételét. Ez alighanem a videojátékok legjelentősebb hatása a gyermekek fejlődésére, s – mint egyes szakemberek rámutattak – ezt az oktatási intézményeknek is érdemes lenne figyelembe venniük.
A társadalom azonban egyelőre csak a videojátékok rossz oldalát veszi észre. A legtöbb felnőtt ember azt rója fel, hogy a játékok erőszakosak, károsak, haszontalanok, avagy túlságosan gyerekesek, azaz csupa negatív jelzőt lehet hallani. Tény, a jelzők egy része akár helytálló is lehet, ám úgy tűnk, hogy a játékok pozitív elemei – mint például a kreativitás, az önbecsülés, a közösségi szellem, a probléma megoldás – mintha nem is léteznének. Éppen ezért a szakemberek szerint itt az ideje annak, hogy a videojátékokkal kapcsolatos hozzáállást végiggondoljuk, főként, hogy a jövő új szerzeményei ezt kívánják meg.
A videojátékokban ugyanis megvan az a lehetőség, hogy szinte az összes szórakoztató ágazatot magukban foglalják. Történetet mesélnek el, zenét játszanak le, kihívásokat nyújtanak, kommunikációt és interaktivítást kínálnak, s nem utolsósorban játszhatunk rajtuk Egy interaktív játékkal pedig olyan lehetőségeket is sorra lehet venni, mint például: mi történt volna, ha Luke átáll a sötét oldalra?
A modern videojátékoknál a játékos aktív közreműködésére tehát nagy szükség van: megalkothatja magát a szimulációs világot, a karaktereket és a történet vonalát, a játékok tehát korántsem arról szólnak már, hogy egyszerűen fel kell fedezni, hanem ki kell találni őket.
S mi jelentheti a következő lépést? Egyes szakemberek szerint nemsokára az az idő is elérkezik, amikor maguk a játékok találják ki, hogy mit szeretnénk csinálni, miben vagyunk jók, mi érdekel minket, mi jelenti számunkra a kihívásokat, azaz láthatatlanul figyelnek, vizsgálnak minket. Feljegyzik, hogy milyen helyzetekben miként döntöttünk, figyelembe veszik, hogyan oldottuk meg az egyes problémákat, és értékelik, hogy az egyes helyzetekben milyen kreatívak vagyunk. Idővel a játékok arra is képesek lesznek, hogy igényeinknek megfelelően változzanak – hangzik az utópisztikus vélemény. S a játék segítségével alighanem egy személyiségképet is lehet alkotni a felhasználójáról: a személyre szabott játékokban ugyanis visszatükrözik, kik is vagyunk valójában, mi érdekel minket, mi okoz számunkra stresszt, s nem utolsósorban milyen területen is hasznosíthatjuk képességeinket. (FB)
