Véget kell vetni a reformmámornak!

Jó lenne véget vetni a folyamatos reformmámornak és az évek folyamán ehhez társuló csömörnek, itt az ideje, hogy ésszerű változtatásokat hajtsunk végre az egészségügyben – állítja Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke. A több mint 160 fekvőbeteg-intézmény érdekképviseletét ellátó szakmai szervezet mindenkor partnere volt – és az most is – az egészségpolitikának, célja az ágazat átalakítása. Ám a szövetség – tapasztalatok alapján – állítja: forrásbővítés nélkül nincs reform.
A rossz intézményi struktúrát nem változtathatja meg, hogy januártól összevonták a járó- és fekvőbeteg-intézeti kasszát. Ezzel a kormányzat azt kívánta elérni, hogy a betegek az olcsóbban működtetett ambulanciákon kapjanak végleges ellátást, ám sok esetben a szakrendelők nem megfelelő műszerezettsége vagy a betegek otthoni körülményei miatt ez nem oldható meg.
Szükség van a lakosság igényeinek megfelelő intézményi struktúra kialakítására, az észszerű kórházi rendszer meghatározására – véli az elnök. A szövetség nem ellenzi a fekvőbeteg-intézetek ágyszámának csökkentését sem akkor, ha az a lakosság megbetegedési mutatóit figyelembe véve történik, ellenzi viszont a több-biztosítós rendszert: a versengő biztosítók ugyanis nem szavatolják a lakosság megfelelő egészségügyi ellátását. Ezzel szemben támogatják, hogy a társadalombiztosítót valódi biztosítóvá fejlesszék. Egyetértenek a kormány egészségügyre vonatkozó, 21 lépés programjával, s azzal, hogy csak a biztosítottak kapják térítésmentesen az ellátást, a járulékfizetés alól kibújók fizessenek érte. Fontos lenne az is, hogy a gyógyításért járó díjakba beépítsék az amortizációt, ennek híján alulfinanszírozott a rendszer.
Golub Iván ismételten felvetette: tegyenek kivételt az egészségügyi dolgozókkal, és június 30-a után se büntessék őket a színlelt szerződéses foglalkoztatás miatt. Ellenkező esetben ellátási zavart okozhat az orvoshiány. A színlelt szerződéssel foglalkoztatott orvosok jelentős része közalkalmazotti munkaviszonyban nem vállalná a többletfeladatot – véli. Bizonyos hiányszakmákban a főállás mellett – munkaidő után, hétvégeken – vállalkozóként más intézményekben is ellátják a munkájukat, és ez a betegellátás szempontjából igen fontos. A gyógyítás nem azonos az útépítéseken feketén dolgozókkal, a gyógyítás törvényben előírt feladat. S ha kevés az orvos, a meglévőknek kell többet vállalniuk – tette hozzá.
Megemlítette a Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének legutóbb készített felmérését, amelyből az derült ki: az intézmények becsült orvoshiánya több mint 2400, s riasztó, hogy a nyugdíjkoron túliak aránya 2,3 százalékkal meghaladja a 30 éven aluliakét. S ugyan az egészségügyi tárca kezdeményezésére szeptembertől jelentősen nőtt az egyetemekre fölvettek száma, ám a medikusokból csak nyolc-tíz év múlva lehet szakorvos, és aztán még itthon is kell tartani őket. Ehhez az orvosbérek emelésére van szükség. A tavalyi átlagos bruttó jövedelem az ügyeleti díjakkal együtt 168 850 forint volt, ami nem vonzó a pályán maradás szempontjából.
Az elnök szerint az 5-6 százalékos nővérhiányon enyhíthet a betegek otthoni ápolásának bővítése, ez olcsóbb lenne a társadalombiztosítónak is. A Magyar Kórházszövetség egyébként határozottan kiáll a szociális és az egészségügyi szféra elválasztása mellett. Az előző állami feladat, az utóbbi finanszírozása az egészségbiztosító dolga.
Golub Iván elmondta azt is, hogy a kórházi felelősségbiztosítást firtató felmérésükre 90 intézmény válaszolt, közülük háromnak nincs érvényes biztosítása. Az évi biztosítási díj együttes összege 415 millió forint, 28 százalékuknál 100 százalékkal nőtt, s csupán 15 százalékuknál nem emelkedett. A betegek kárigénye egyre nagyobb – az elmúlt két évben 73 kórház 526 milliót fizetett ki pácienseknek –, jelenleg 75 intézményben 450 folyamatban lévő ügy van, a kártérítési igény 3,1 milliárd forint.