Perkalauz

A munkáltató által folyósított megbízási díj – további részletes vizsgálat nélkül – nem minősíthető a munkavállaló átlagkeresetének – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő ügyben.
A jogvita felperese sportszolgáltatásra jogosító vállalkozói igazolvánnyal rendelkező sportoló volt. A sportegyesülettel határozott időre szóló megbízási szerződést kötött. Ebben részletesen rendezték a felek jogait, kötelezettségeit. A felperes fizette a megbízási díj után járó közterheket.
Egy idő után az alperes nem fizette meg a felperes számára a díjazást, ezért ő az illetékes sportbizottságtól a szerződésszegés megállapítását kérte. Ez megtörtént. A felperes szabad utat kapott az átigazolásra egy másik sportszervezethez. A felek a döntés ellen nem nyújtottak be fellebbezést. Az alperes hónapokkal később rendkívüli felmondással megszüntette a megbízási szerződést.
A felperes azt kérte a munkaügyi bíróságtól, állapítsa meg: az alperessel kötött szerződés határozott időre szóló munkaszerződés volt, amelyet jogellenesen szüntettek meg, és ezért jár számára egyévi átlagkeresete, valamint elmaradt munkabére. A bíróság részletesen vizsgálta a vitatott szerződést, illetve azt, mire irányult a felek akarata. Tényként állapította meg: a felperes egyéni vállalkozóként polgári jogviszonyt létesített az alperessel. A bíróság szerint a jogviszonyból hiányoztak a munkaviszony ismérvei, így különösen az utasítási jog, a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó megállapodás. Elutasította tehát a felperes keresetét.
Ellentétes álláspontot képviselt a másodfokú bíróság. Úgy találta: a felek között létrejött szerződés munkaszerződés, amelyet a munkáltató jogellenesen szüntetett meg, ezért kötelezte, hogy fizessen a felperesnek több mint négymillió forintot és annak kamatát.
Az ügyet felülvizsgáló LB rámutatott: a másodfokú bíróság helyesen döntött, amikor – a felek alá- és fölérendeltsége, a tevékenység jellege és tartalma, a munkaadó széles körű utasítási joga alapján – munkaviszony fennállására következtetett, és jogellenesnek minősítette a felmondást. Nem találta viszont helytállónak a megítélt összeget, mondván: az iratokból nem lehetett megállapítani, hogy a felperes részére áfát is tartalmazó díjból milyen összeg tekinthető munkabérnek. Ezért e vonatkozásban új eljárásra, részletes vizsgálatra és új határozat meghozatalára kötelezte a bíróságot. KK