A munkáltatónak kell bizonyítani

Ha a rendes felmondást gazdálkodási nehézséggel összefüggésben munkakör-megszüntetéssel indokolják, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy az ok kihatott az érintett dolgozó munkahelyére és munkakörére – fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság a következő perben.
A jogvita szenvedő alanya vámügyintéző volt egy közraktárban. Munkáltatója – jelentős veszteségei miatt – létszámleépítést határozott el. Két vámügyintéző, köztük a felperes munkaviszonyát szüntette meg a gazdálkodás racionalizálására hivatkozva. A felmondást követő napokban azonban új munkavállalót alkalmazott a felperes helyére, majd ismét munkaviszonyt létesített az egyik elküldött dolgozóval.
A felperes sérelmezte az intézkedést. A bíróság előtt arra hivatkozott, hogy munkáltatója új munkaerőt vett fel, és volt kollégáját is visszavette. A foglalkoztatottak száma így nem csökkent, a rendes felmondás ezért nem okszerű – vélekedett.
A munkaügyi bíróság elfogadta az érvelését. Megállapította, hogy munkaviszonyát jogellenesen szüntették meg, mert a munkáltató nem bizonyította a felmondási ok valóságát és okszerűségét. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a másodfokú igazságszolgáltató fórum is. Rámutatott: a munkáltató hiába állította, nem bizonyította, hogy a felperes felmondási ideje alatt kapott egy kiugró nagyságrendű megrendelést, és ezért kénytelen volt új alkalmazottat felvenni. A bíróság nem tartotta életszerűnek a hivatkozását.
Az alperes az LB-től kért felülvizsgálatot. Meglátása szerint a bíróság jogszabálysértően vizsgálta, hogy a felperes helyébe, az ő munkakörébe vett fel új munkaerőt. Az LB hangsúlyozta: a hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében a létszámcsökkentéssel megokolt munkáltatói rendes felmondás esetén – amennyiben az érintett munkakörbe a felmondáshoz közeli időpontban új munkavállalót vesznek fel – különös gonddal kell vizsgálni, hogy az indok megfelel-e a valóságnak. Tény: a bíróság nem vizsgálhat olyan kérdést, amely a munkáltató gazdasági tevékenységéhez tartozik. Azt azonban ellenőrizheti, hogy a gazdálkodás racionalizálása kihatott-e a felperes munkaviszonyára, és az ő munkakörében alkalmazták-e az új dolgozót. Az alperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy gazdálkodási okból kényszerült a felmondásra, különös tekintettel arra, hogy az elküldött vámügyintéző helyére rögtön új munkaerőt vett fel. Ezért az LB hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. KK