Nehezen terjed a mobiltévé
Sportesemények gyakran segítették technológiai újítások elterjedését: így például az 1964-es tokiói olimpia és az 1966-os angliai futball-világbajnokság nyomán vált tömegcikké a televízió. A színes tévék pedig az 1972-es németországi olimpia kapcsán váltak népszerűvé – emlékeztet a Handelsblatt. Azoknak azonban, akik hasonló robbanást vártak az idei német focivébétől a mobiltelevíziózásban is, bizony csalódniuk kellett.
A technológia terjedését nehezíti, hogy a műsorszolgáltatók és a mobilcégek nem tudtak egységes adattovábbítási szabványban megállapodni. Miközben a T-Mobile, a Vodafone, az E-Plus és az O2 a DVB-H szabványt támogatta, a Debitel a DMB-t vezette be. Márpedig a mai, televíziózásra alkalmas mobilkészülékek csak egyféle szabványt ismernek, bár a Samsung például – igazodva a kétféle létező szabványhoz – elkészítette ugyanazon modelljének két változatát is. Az LG egyik sorozatának két külön modelljébe építette be az egyik, illetve a másik szabvány kezelését, míg a Nokia egyelőre a kettő közül csak a DVB-H-t támogatja, kezeli viszont a kisebb sávszélesség miatt a jeleket jóval gyengébb minőségben továbbítani képes UMTS-TV-szabványt.
A mobiltévé elterjedését a költségek is döntően befolyásolják majd. Míg a DVB-T-adást fogni tudók ingyenesen válogathatnak a csatornák között, a T-Mobile az UMTS-TV- és futballcsomagért havi 7,5 eurót kér. Az ötlet sikeressége azonban igencsak kérdéses. Egy nemrégiben készült németországi felmérés szerint a mobilozók alig 15 százalékát érdekli a televíziózás lehetősége, de ők elvben valamennyit fizetni is hajlandók ezért. Csakhogy korántsem biztos, hogy akkor is így tennének, ha a gyengébb fizetős tartalom mellett a DVB-H és a DMB technológia nagyobb választéka és jobb minősége ingyenesen is elérhető lesz.
