Agrárstabilizáció kérdőjelekkel

Tüntetésekre okot adó akut probléma ma nincs a hazai agrárgazdaságban, de több hosszú távra ható, aggasztó jelenség is megfigyelhető – nyilatkozta a Világgazdaságnak Udovecz Gábor, az FVM-hez tartozó Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgatója. Mint ismert, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) – többek között az ágazat romló állapotára hivatkozva – országos demonstrációt tartott a napokban. Ágazati szakértők a Fidesz közeli szervezet tiltakozó akcióját alapvetően nem gazdasági, hanem politikai indíttatásúnak minősítik (VG, október 6.).

Udovecz Gábor szerint általánosságban megfigyelhető, hogy jövedelemstabilizáció megy végbe az agráriumban. A mérleget készítő vállalkozások tavaly 47 milliárd forint adózás előtti eredményt értek el, az idén pedig legalább 20 százalékos további növekedés várható. A stabilizáció hátterében az (uniós) agrártámogatások bővülése és a termékárak emelkedése áll. Bár az első fél évben a termelés és felvásárlás 7 százalékkal csökkent, az agrárárak hasonló mértékben, 7 százalékkal nőttek. A drágulás azóta is folytatódott: a kalászosokat 20-30, a sertéseket 15-20 százalékkal jobb áron lehet eladni tavalyhoz képest, és az AKI adatai szerint a 170-171 forintos kilónkénti csirkeárak is visszaálltak a madárinfluenza előtti szintre. A meghatározó állattenyésztési ágazatok közül egyedül az 59-61 forintos literenkénti tejárak mutatnak stagnálást.

Az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy az állattenyésztés és a növénytermelés továbbra sincs egyensúlyi helyzetben – állapította meg a főigazgató. Előbbi ágazatban a drágulást az állathiány okozza, miközben a növénytermelést változatlanul a gabonafélék túlsúlya jellemzi. Bár a mai kereslet és a 101,31 eurós (27-28 ezer forintos) tonnánkénti intervenciós ár most magasan tartja az árakat, a kukorica minőségi paramétereinek brüsszeli szigorítása jelzi, hogy az EU igyekszik korlátozni az intézményes garanciákat (VG, október 2.). Ugyanakkor évekbe telhet, amíg a gabonát feldolgozó bioetanolgyárak felépülnek, így évi több millió tonnás árufelesleg maradhat a piacon.

Az ágazat belső aránytalanságait tükrözi, hogy nagy versenyképességi különbségek tapasztalhatók a piaci szereplők között. Az AKI vizsgálataiból például kitűnik, hogy a gabonaszektorban csak a gazdaságok egyharmada termel az átlagosnál magasabb színvonalon, míg 36 százalékuk átlagos, 31 százalékuk az alatti szintet ér el. Nagy a szóródás más ágazatokban is. Emiatt az agrárszférában erőteljes szelekcióval kell számolni a következő években – állította Udovecz Gábor.

A statisztikák ma 770 ezer agrárszereplőt (zömmel őstermelőt) rögzítenek: a termelők száma csaknem 200 ezerrel csökkent a négy évvel ezelőtti 940 ezres adathoz képest. A főigazgató hasonló ütemű szűkülést valószínűsít a jövőben is. A 770 ezer gazdálkodó nagy része ugyanakkor önellátásra termel, így közülük csak 200 ezer regisztrált termelő lép (legalább időszakosan) az agrárpiacra és veszi fel az uniós területalapú támogatásokat is. A már említett jövedelemstabilizáció azonban – állítja az AKI – ennél is szűkebb körben, csak a mintegy 60 ezer nagyobb vállalkozónál megy végbe, míg a további 140-150 ezer (félig önellátó vagy alkalmi árutermelő) jelentős része hoszszabb távon kiszorulhat az agrárpiacról. E tendencia a gazdatársadalom elöregedésének, az utánpótlás hiányának a veszélyét is felveti – hangsúlyozta a főigazgató.

Ezt a folyamatot felgyorsíthatja az a belső piacvesztés, amely az uniós csatlakozás óta tart. A tavalyi külkereskedelmi statisztikák szerint a 3,3 milliárdos eurós kiviteli eredmény 8,5 százalékos exportnövekedést takart 2004-hez képest, az import viszont ez idő alatt 20 százalékkal, 2,4 milliárd euróra bővült. Így az agráraktívum egymilliárd euró alá (916 millió euróra) zsugorodott, az idei év első felében pedig újabb 30-40 milliós egyenlegromlás következett be. Az események rávilágítanak arra, hogy a hazai termelők, feldolgozók és kereskedők kapcsolatát „óriási együttműködési deficit” jellemzi. A felvásárlók korábban a termelők nyakán hagyták az agrártermékeket, most viszont számos alapanyagot nem tudnak a magyar gazdálkodóktól beszerezni a termelés folyamatos szűkülése miatt – szögezte le a főigazgató.

A nemzeti források szinte kizárólag az EU-összeg társfinanszírozására és a korábbi évekről származó determinációk kiegyenlítésére szolgálnak, így önálló nemzeti intézkedésekre nincs pénz. Sőt a forráshiány miatt az FVM az uniós terület-alapú támogatásokhoz adható, 105 milliárd forintos idei hazai kiegészítésből (top-up) csak 78 milliárdot fizet ki a jogosultaknak (zömmel a jövő év elején).

Pozitívum viszont, hogy a támogatások nagy részét ma már jelentős késések nélkül kapják meg a piaci résztvevők.

A nemzeti források szinte kizárólag az EU-összeg társfinanszírozására és a korábbi évekről származó determinációk kiegyenlítésére szolgálnak, így önálló nemzeti intézkedésekre nincs pénz. Sőt a forráshiány miatt az FVM az uniós terület-alapú támogatásokhoz adható, 105 milliárd forintos idei hazai kiegészítésből (top-up) csak 78 milliárdot fizet ki a jogosultaknak (zömmel a jövő év elején).

Pozitívum viszont, hogy a támogatások nagy részét ma már jelentős késések nélkül kapják meg a piaci résztvevők. Ágazati súlyok Tavaly a mezőgazdaság GDP-részesedése 3 százalékra csökkent, az idén pedig további szűkülés következhet be. Az agrártermeléshez kapcsolódó ágazatok (az úgynevezett agrobiznisz) együttes részaránya azonban 10-15 százalékra tehető.

Szakértők szerint a 600-700 milliárd forintos mezőgazdasági hozzáadott érték 60-40 százalékban oszlik meg a nagyobb és a kisebb gazdaságok között.

A tüntetéseket szervező Magosz alapvetően az utóbbiakat képviseli, tagsága azonban csak 40 ezerre tehető.

Ugyanakkor a társas vállalkozásokat tömörítő, ellenlábasnak tartott Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége is ténylegesen csupán egy-kétezer tagot számlál.-->