Rövidesen jöhet a sportcsekk

Bár az üzleti sport állami támogatása feltehetőleg számottevően csökken a következő években, az államra a jövőben is komoly szerep hárulhat még a hazai sportfinanszírozásban.

Az bizonyos, hogy az iskolai testnevelés és a diák-, valamint a szabadidősport támogatása továbbra is igen fontos feladat lesz, de a piac szereplői bíznak benne, hogy jut majd az állami forintokból az utánpótlás-nevelésre, illetve bizonyos esetekben a szükséges infrastruktúra megteremtésére is. Ezenkívül nagy valószínűség szerint a hazai rendezésű világeseményeknek sem kell „lemondaniuk” a költségvetési forrásokról.

Elbert Gábor, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium sportügyekért felelős szakállamtitkára az Üzlet a sportért – sport az üzletért című konferencián felhívta azonban a figyelmet, hogy az előbb említett területeken sem lehet kizárólag állami forrásokra támaszkodni.

A szabadidős sporttevékenységek finanszírozásában igazán nagy áttörést talán a még csak tervezeti stádiumban lévő, úgynevezett sportcsekk bevezetése hozhat. Ennek lényege, hogy a munkáltatók a fizetésen felül évi 400 ezer forint értékben sportolási lehetőséget biztosíthatnak a munkavállalónak természetbeni juttatásként, adómentesen.

A sportcsekken kívül Elbert Gábor a sportolást ösztönző adókedvezményeket, valamint az európai források közvetett bekapcsolását említette lehetséges változásokként a szabadidősport finanszírozásában. Továbbá felhívta a figyelmet a már most is létező civil és önkormányzati hozzájárulásokra, az európai mintákhoz képest csekély mértékű szponzorációra, valamint a civil szektor támogatására létrehozott Nemzeti Civil Alaptól (NCA) származó forrásokra is.

Direkt állami pénzhez pedig a jövőben is mindenekelőtt programfinanszírozásban s pályázati alapon lehet majd jutni a szabadidős sporttevékenységek esetében.

Az elmúlt esztendőkben az iskolai diáknormatíva – a diákok korától függően – 204 és 262 ezer forint között alakult évente fejenként. Ebből a rendszeres testedzésre, sportfoglalkozásra jutó rész csekély, s nem elegendő egy gyermek mindennapos mozgásigényének kielégítésére, így ezen a területen az állami mellett egyéb forrásokra is szükség lesz. Itt elsősorban a szülői hozzájárulás lehet a finanszírozás alapja.

Bár a megszorítások során feltehetőleg a sportra fordítható összeg is csökkeni fog, semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az államnak számos előnye is származhat a sport támogatásából. Becslések szerint több mint egymilliárd forintot lehetne például csak a táppénzkiadásokon megspórolni azzal, hogy a sportoló lakosság arányát a jelenlegi tízről 15 százalékra növeljük. Emellett nem szabad megfeledkezni a turizmus egy-egy hazai világesemény rendezéséhez kapcsolódó fellendüléséről sem. VG