Energiahordozó az ültetvényekről
- Sorra építik Magyarországon a biomassza-tüzelésű erőműveket. Az új kapacitások üzembe helyezése nem vezet olyan mértékű alapanyag-dráguláshoz, amely ellehetetleníti a létesítmények gazdaságos működését?
- A tűzifa ára valóban jelentősen emelkedett az elmúlt egy-két évben. Azonban az áremelkedésben annak is nagy szerepe volt, hogy a gáz drágulása miatt a lakosság jelentős része is alternatív tüzelőanyagokra – tipikusan fára – váltott, ráadásul a fa ára ezt megelőzően indokolatlanul alacsony volt. Ma a fa, illetve a faapríték mellett egyre nagyobb szerep juthat az energiaültetvényeknek. Telepítésük nagy segítséget jelenthet a mezőgazdaságnak, hiszen az előrejelzések szerint a következő években jelentős területeket kell kivonni a hagyományos, élelmiszercélú szántóföldi művelésből. A tüzelőanyag árának növekedése, a tartós felvevőpiac egyben megteremti a nagyüzemi energiaültetvények létrehozásának feltételeit, így új források vonhatók be, és az egyensúly biztosítható lesz.
n Kísérleti energiaültetvényükön az elmúlt hetekben tartották az első nagyüzemi betakarítást. Milyen eredményt értek el?
Két éve 50 hektárnyi gyorsan növő nyárfát telepítettünk. Ahol a talaj- és talajvízviszonyok megfelelőek voltak, a növények két év alatt hét-nyolc méteres magasságot értek el, ez nagyjából megfelelt a várakozásainknak. Egyelőre húsz hektáron takarítottuk be a nyárt, amelynek nedvességtartalma a vágáskor elég magas. Várakozásaink szerint egy-két hónap szárítás után a tűzifáéval nagyjából azonos energiamenynyiség nyerhető majd belőle.
- Hogyan tudják majd meggyőzni a gazdákat arról, hogy érdemes energianövények telepítésére átállniuk?
- Valóban kialakulhat egyfajta verseny a biomassza-tüzelésű erőművek és a bioüzemanyag-gyárak között a megtermelt növényekért. Azonban a mezőgazdaságból élőknek ebből csak haszna származhat, hiszen többféle termelési mód közül választhatnak, s biztos piaca lesz terményüknek. Úgy gondolom, ha a gazdák – megfelelő támogatás formájában – kellő ösztönzést kapnak az újszerű termelési módok bevezetésére, sokan hajlandóak lesznek energiaültetvényeket telepíteni. Kedvező, hogy az energianövények betakarítása december–februárra esik, több lábra álló gazdálkodóknak ez a munkaszezon elnyújtását s gépparkjuk jobb kihasználását teszi majd lehetővé. Így a jövedelmezőségük is javul. Igaz, az energiaültetvények a telepítést követően leghamarabb két év múlva hoznak bevételt. Ezért mi például hosszú távú szerződést kínálunk alapanyag-beszállítóinknak. Ez és az ültetvény támogatási rendszere együtt biztosítja a hosszú távú jövedelmezőséget a gazdáknak.
- Milyen fejlesztési elképzeléseik vannak?
- A fás szárú energianövényekre alapozva a jelenlegi, faaprítékot felhasználó, 49,9 megawattos blokk mellett egy 50 és egy 35 megawatt névleges teljesítményű blokkot is üzembe helyezünk. Itt a mezőgazdaságban keletkező lágy szárú melléktermékek, például gabonaszalma vagy kukoricaszár elégetésével fogunk áramot termelni. A két beruházás költsége együtt elérheti a 30 milliárd forintot. Az engedélyeztetés folyik, az évtized végére megkezdődhet az energiatermelés.
- Módosított-e beruházási terveiken, hogy nemrég tulajdonosváltás történt?
- Az új többségi tulajdonos, a Dalkia Energia Zrt. úgymond „szakmai alapokon gondolkodó” befektető; a cég épp a biomasszaprojektje miatt fektetett a Pannonpower Holding Zrt.-be, és terveinket maximálisan támogatja.
- A megújuló források után járó garantált 23,5 forint/kilowatt átvételi ár nem kényelmesíti el a biomassza-erőműveket?
- Egyáltalán nem. Ez hazánkban viszonylag friss, többé-kevésbé kiforratlan technológia, amely rengeteg beruházással, befektetéssel jár. Ezenkívül az is indokolhatja az átvételi árat, hogy a biomassza-felhasználás arányainak növelése nem csupán hóbort, mint azt sokan gondolnák, hanem uniós elvárás és saját érdekünk is. A károsanyag-kibocsátás visszaszorítása, a kiotói egyezmény betartása érdekében fontos, ráadásul EU-s direktívák követelik meg; ez pedig megjelenik az átvételi árban is, ez azonban messze nem jelenti azt, hogy az indokolatlanul magas lenne. Ma a piaci ár még nem fejezi ki
a termelés és annak egyéb hatásainak összes költségét. Az inflációnál jobban növekvő tüzelőanyagár egyre nehezebb gazdálkodási feltételeket jelent, garantálva, hogy ne kényelmesedhessen el egyetlen termelő sem.
