Telenor: ki fizeti a végső számlát?

Legalább másfél millió dollárjába került a Telenornak, hogy egy tévesen megválasztott jogi fórumon támadta meg a magyar államot. Az adófizetők viszont egyelőre megmenekültek a kártérítés fizetésétől – írja ma megjelenő számában a Manager Magazin.

A második legnagyobb magyar mobilszolgáltató norvég tulajdonosa 2003 decemberében fordult a Világbank mellett működő nemzetközi választott bírósághoz, az ICSID-hez (International Centre for Settlement of Investment Disputes). A cég beadványa szerint a magyar állam megszegte az 1991-ben kötött kétoldalú befektetésvédelmi egyezményt azzal, hogy az itteni leányvállalatot, a Pannont 2,4 milliárd forint befizetésére kötelezte 2002–2003 folyamán az Egyetemes Távközlési Támogatási Alapba (ETTA).

A felek tavaly szeptemberben kapták kézhez a választott bíróság határozatát, amely elutasította a Telenor keresetét, és a norvégokat a magyar állam minden ügyvédi költségének megtérítésére is kötelezte. Az ügy hátterében a Pannon azon dilemmája áll, amely azt vélelmezi, hogy az ETTA egész rendszere lényegében az egykori monopólium a Matáv (ma Magyar Telekom) dotálására szolgált a versenytársai pénzéből. A kérdéses években ugyanis a rendszer úgy működött, hogy az ETTA-ból vett pénzzel támogatták azokat a szolgáltatókat, amelyek vállalták: olyan elmaradott régiókban is megfizethető áron üzemeltetik a telefonvonalakat, ahol ez tisztán üzleti alapon nem lett volna rentábilis. Az alapot pedig a többi társaság bevételéből lecsippentett összegekből finanszírozták. Az állam a mobilosok hátrányára azt is kikötötte, hogy az ún. „egyetemes szolgáltatást” csak a vezetékes szolgáltatók nyújthatják, holott számos térségben a vezetékesek is „mobilos megoldáshoz” folyamodtak.

Drozdy Győző, a Pannon GSM vezérigazgató-helyettese a magazinnak elmondta, hogy a támogatást elsősorban azért tartották igazságtalannak, mert az nem pusztán a „kis előfizetők” vonalhoz juttatását honorálta pluszpénzekkel, hanem automatikusan járt a szociális díjcsomag több százezer előfizetője után is – tekintet nélkül azok földrajzi vagy anyagi helyzetére –, és így Drozdy szerint a szabályozás a riválisuk bevéte-lét növelte.

A tavaly befejeződött és a méregdrága angolszász ügyvédi irodák munkaóráinak százait igénybe vevő eljárás végén is csak annyi derült ki: az ügy nem is tartozik az ICSID-re. VG