Nem a kötelező biztosítás lenne nagy üzlet a magánbiztosítóknak

Valószínűleg több üzleti biztosító belépne a kötelező egészségbiztosítás rendszerébe, ha garanciát látna a stabil, hosszú távú működésre, s ha meglennének a szükséges feltételek – mondta a Világgazdaságnak Paál Zoltán, a Generali-Providencia ügyvezető igazgatója. S ugyan túlzottnak tartja az ettől elvárt 100-150 milliárdos tőkebevonást az egészségügyi rendszerbe, de öt-hatmilliárdos befektetéssel mindenképpen számolniuk kell, ez pedig hat-hét biztosító belépésével szép summa. A pénz azonban nem a gyógyítási kiadásokat gyarapítaná, hanem a szükséges informatikai rendszert, a szervezet létrehozását, a tagtoborzás, a reklámok és számos járulékos feladat ellátásának költségeit fedezné.

Az üzleti biztosítók nem a kötelező egészségbiztosításban látják az elsődleges profitforrást, inkább úgy gondolják, ha jól végzik a dolgukat, akkor az ügyfeleket vonz majd egyéb biztosításaik megkötésére is. Ezért érdekük minél nagyobb kört, köztük az időseket is megnyerni. Ez cáfolja azt a hiedelmet, hogy a magáncégek igyekeznek megszabadulni az idősektől, betegektől. Ennek a magyarázata az, hogy az APEH által beszedett járulékból – különféle kritériumok alapján (kor, nem, betegség) – kockázatarányos fejkvótát képeznek, s e szerint jutna a pénz a biztosítókhoz. Ám úgy tartják, legelőször is egyensúlyba kell hozni az egészségügyre jutó bevételeket a kiadásokkal. Azért fontos a biztosítóknak a stabilitás – amelyet most a politikai viták miatt sem éreznek –, mert megvalósíthatósági tervet kell készíteniük, s tisztában vannak az üzleti tervek 10 éves megtérülésével.

Az ügyvezető igazgató elmondta azt is: ugyan az OEP jelenlegi, másfél-két százalékos működési költségénél két-négy százalékkal többet költenének e célra, de transzparens és a gyógyításhoz, a betegutak követéséhez, az egészségügyi ellátás ellenőrzéséhez megfelelő infrastruktúrát kell működtetniük. Szükségesnek tartják továbbá a kötelező egészségügyi alapcsomag meghatározását, s rész vennének annak összeállításában.

Paál Zoltán úgy látja: ha az idén megalkotnák az egészségbiztosításról szóló törvényt – ami kétséges, hangzik számos ellenvélemény –, jövőre megkezdhetnék az előkészületeket, s 2009 elején indulhatna el az érdemi munka.

Az OTP Bank lehet az egyik nagy nyertese a több-biztosítós modellnek, hiszen a magánnyugdíj-pénztári tagok többsége ott fizeti az egészségbiztosítását - írja az origo. A cég vezetése ezért elsők között lépne az egészségbiztosítási piacra a több-biztosítós modell bevezetése esetén.

Kósa Zoltán, az Allianz ügyvezető igazgatója szerint nagy a tét, de senki nem maradhat ki az ellátásból, mert minden embernek lesz egy alapbiztosítása, amelyet a befizetett járulékai fedeznek. Így nem fordulhat elő olyan eset, hogy akinek nincs pénze, az nem kap kórházi kezelést.

Fontos lesz ugyanakkor a minőség-ellenőrzés. Amit a biztosítók a legkönnyebben a kórház listákból tudnak majd nyomon követni. Hiszen az ügyfél nehezen fog egy olyan kiegészítő biztosítási csomagot kötni, amelyiket csak abban a kórházban vehet igénybe, ahol az esetleges betegségét rosszabb mutatókkal kezelik.

Kósa szerint a díjakat csak az OEP bázisának felmérése után lehet meghatározni, de konkrétumokról csak a kormánydöntés után lehet beszélni. Addig a társaságok által létrehozott reformbizottságban zajlanak a biztosítók között az egyeztetések.

Az Európai Unióban egyébként van példa az egy- és a több-biztosítós modellre is.

Franciaországban a kötelező állami biztosítás mellett lehet választani kiegészítő magánbiztosítást. Az állami biztosító a kezelések költségének egy részét téríti meg, a különbségre vagy annak egy részére kiegészítő biztosítás köthető. A lakosság csaknem 80 százalékának van kiegészítő biztosítása. A kötelező biztosításba az alkalmazottak a bruttó bérük 0,75 százalékát, a munkáltatók 12,8 százalékát fizetik járulékként. A kiegészítő biztosítás díja a választott csomagtól függ. Az orvosok és a kórházak az elvégzett beavatkozásokról számlát állítanak ki, és ez alapján térít a biztosító.

Az unióban egyedül Hollandiában működik a tervezett magyar modellhez hasonló, magánbiztosítókon alapuló egészségügyi ellátás. Ott tíz évig tartott a bevezetése heves társadalmi viták mellett. A biztosítóknak azonban nem volt sikeres, mert a rendszerből adódóan több százmillió euróra tehető az adósságuk. Kötelező valamelyik üzleti biztosítóval szerződni, különben nem kap a beteg ellátást. Az idősebb, beteges ügyfelekért nem kapkodnak. A biztosítók ugyanis azért harcolnak, hogy több bevételt hozó fiatal, egészséges ügyfeleik legyenek, mert az nem kerül pénzbe.