Nem csorbult az érdek

Ha a közalkalmazott jogviszonya megszűnt, az ennek időpontját követő napon létrejött munkáltatói jogutódlás rá nem terjed ki – hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság a következő ügyben.
A jogvita felperese évekig többszöri határozott idejű kinevezésekkel közalkalmazottként dolgozott két központi költségvetési szervnél. Második munkahelye megszűnt, az általános jogutód egy hivatal lett. A jogutódlás január elsejével következett be, de az ezt megelőző napon a felperes munkaviszonya megszűnt. Hónapokkal később a hivatal alkalmazta, határozott idejű – egyszer meghosszabbított – munkaszerződéssel, nem egészen egy évig. Ezután elváltak útjaik.
A felperes annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy munkaviszonyát jogellenesen szüntették meg, a hivatalnál meg kellett volna kapnia a továbbfoglalkoztatás lehetőségét. A korábbi vele kötött határozott időtartamú munkaszerződések ugyanis jogellenesek voltak, jogainak csorbítására irányultak. A munkaügyi igazságszolgáltató fórum elutasította keresetét. Kitért arra, hogy az alperes hivatal jogutódlása ugyan megállapítható, de kizárólag azoknál a dolgozóknál, akiknek jogviszonya az ominózus időpontban fennállt. A felperes azonban akkor már nem állt alkalmazásban. Újabb munkaviszonyt csak hónapokkal később létesített a hivatallal. Az ezt követő időszakra nézve a bíróság nem tudta megállapítani, hogy a felperes jogai olyan mértékben sérültek volna, amelynek alapján kimondható lenne az alperes jogellenes magatartása.
A felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság rámutatott: téves az a felperesi hivatkozás, hogy őt a hivatalnak mint jogutódnak tovább kellett volna foglalkoztatnia. Jogviszonya a jogutódlás előtt megszűnt, és emiatt – az előírt 30 napos határidő alatt – nem kezdeményezett eljárást. Az nem volt bizonyítható, hogy a később kötött és egyszer valóban meghosszabbított munkaszerződése csorbította volna az érdekeit.
A felperes ekkor az LB-hez fordult felülvizsgálatért. Kérelmében a korábbi, határozott tartamú jogviszonyai kapcsán ismételten előadta, hogy a határozott időre szóló kinevezések semmisek voltak. Munkáltatója valamennyi esetben rendeltetésellenesen gyakorolta jogait, így a határozott időre szóló kikötéseket érvénytelennek, jogviszonyát ekként határozatlan idejűnek kellett volna tekinteni, amely így fennállt a jogutódlás időpontjában. Az LB azonban helytállónak találta a másodfokú bíróság okfejtését, és hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. KK