Véralvadásgátlással kivédhető az embólia
Megvizsgálták. A Lancet orvosi szaklapban a napokban közölt Prevail-tanulmányban kétféle véralvadásgátló készítmény alkalmazásáról számoltak be. A kis molekulasúlyú enoxaparin hatékonyságát mérték össze a nem frakcionált heparinéval. Ezeket a szereket például bénulás vagy súlyos, a mozgást erősen korlátozó műtétek után kell alkalmazni, mert a kialakuló alvadék és az abból elszabaduló vérrög embóliát okozhat, esetleg végzetes szövődmény alakulhat ki.
A Prevail-vizsgálatban 1767 beteg vett részt, akik 48 órán belül kaptak olyan mértékű szélütést, hogy nem voltak képesen önállóan járni. A véletlenszerű választást követően a betegek fele napi egy injekcióban 40 mg enoxaparint kapott, a másik fele pedig kétszer 5000 NE heparinterápiában részesült, átlagosan tíz napig. Az eredményeket 90 nap után értékelték. Egyértelműen kiderült, hogy az enoxaparinnal kezelt szélütött betegekben az alsó végtagi trombózis, illetve a tüdőembólia 43 százalékkal volt ritkább, mint a heparint kapóknál. A kétféle heparinkezelés során a vérzéses szövődmény mindkét csoportban nyolc százalék volt. Az enoxaparin ugyan drágább a heparinnál, ám egy másik, 32 kórházra kiterjedő vizsgálatban arra jutottak: hatéves követés alapján a megfelelő állapotban hazaengedett betegek számának, illetve gyógyulási eredményének figyelembevételével az új gyógyszer terápiás költsége kisebb volt. VG
