A magas vérnyomás (hipertónia) jelentőségére már évezredekkel ezelőtt felhívták a figyelmet indiai és kínai orvosok, akik felismerték, hogy az erős, peckelő pulzus gyakran jár együtt eszméletvesztéssel és mellkasi fájdalommal. Széles körű vizsgálatokkal sikerült megállapítani, hogy a tartós hipertónia a mértékével arányosan fokozza a halálozást és az egyes keringési szervek károsodását.
Először az Egészségügyi Világszervezet szakértői csoportja határozta meg úgy, hogy a magas vérnyomás alsó határa 140/90 Hgmm (szisztolés/diasztolés vérnyomás, vagyis a mért felső és alsó érték). A hipertóniabetegség súlyosságát az általa előidézett szövődmények adják. Ezek kapcsolatban vannak a betegség fennállásának időtartamával, a vérnyomás szintjével és egyéb tényezőkkel (öröklődés, életkor, társbetegségek). Kiderült az is, hogy a szövődmények már a magas normális vérnyomásszintű (130–139/85–89 Hgmm) betegeknél is gyakoribbak. A hipertóniás szervi szövődmények (szív, agy, vese, erek, szem) és a vérnyomásszintek közötti összefüggést több korcsoportban tanulmányozták. Kiderült, hogy minden esetben a halálozás gyakorisága már a 115/75 Hgmm fölötti tartományban a vérnyomással arányosan nőtt.
A betegek gondozásának egyik legfontosabb kérdése a megfelelő terápia beállítása. A ma elfogadott elvek szerint a kezelés célja a magasvérnyomás-betegség szövődményeinek a megelőzése és a betegek élettartamának meghosszabbítása.
Az antihipertenzív (vérnyomáscsökkentő) kezelés nem farmakológiai módszereit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a betegek jelentős hányadánál ezekkel a módszerekkel (diéta, fizikai aktivitás, testsúlyfelesleg csökkentése, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás és a dohányzás elhagyása) a vérnyomás normalizálható lenne. A betegek együttműködése e tekintetben rossz, ezért szinte minden pácienst gyógyszerrel is kezelnünk kell, s többségüknél csak két-három antihipertenzív szer együtt adásával lehet a célvérnyomást elérni.
Az európai és a hazai irányelvekben a többi antihipertenzív gyógyszercsoport is választható első szernek annak hangsúlyozásával, hogy az elért vérnyomásnak és az alkalmazott gyógyszer-kombinációnak van meghatározó szerepe a betegek további sorsában. A kombinációk esetén alapvetően fontos, hogy az együtt adott gyógyszerek egymás hatását erősítsék, a mellékhatások száma és gyakorisága pedig csökkenjen. A kombinációra tartós, lehetőleg 24 óránál hosszabb ideig ható komponenseket kell alkalmaznunk.
A kombináció előnyei: hatékonyabb, mint a monoterápia, a vérnyomás normalizálódása hamarabb elérhető, a kezelés egyszerűbb, a mellékhatások száma és súlyossága kisebb, a készítmények jobban tolerálhatók, a hatás egyenletesebb, kisebb a vérnyomás-ingadozás, a betegek együttműködése (compliance) jobb, a „fix” kombinációk ára általában alacsonyabb.
A kalciumantagonisták is és az ACE-gátlók is első vonalbeli vérnyomáscsökkentő szerek. Mindkét gyógyszercsoport egyéb betegségek kezelésére is ajánlott. Az ACE-gátlók és a kalciumantagonisták kombinálása indokolt a vérnyomáscsökkentő hatásban szereplő, egymást kiegészítő hatású mechanizmusok miatt, ezért ezeket együtt adva fokozódik a vérnyomáscsökkentő hatás. Az ACE-gátló is és a kalciumantagonista is mérsékli a perifériás érellenállást, ezáltal a szívmunkát, csökkenti a bal kamra izomtömegét, nem rontja az agyi véráramlást, korlátozza a vesekárosodás kialakulását.
A kalciumantagonista+ACE-gátló kombináció a hipertóniás betegek kezelésére az érvényben levő terápiás ajánlások szerint akkor javasolt, ha kimutatható a bal kamra izomtömegének kóros növekedése, a koszorúér-betegség, a cukorbetegség veseszövődménye, a krónikus vesebetegség, az időskori magas vérnyomás. A kombináció további alkalmazási lehetőségei: ha csak a szisztolés vérnyomás magas, valamint érszűkülettel járó érelmeszesedés, stroke utáni állapot, veseérszűkület okozta hipertónia esetében. A kalciumantagonista amlodipin és az ACE-gátló lisinopril kombinációjának klinikai hatékonyságát több jelentős magyar vizsgálat bizonyította magas vérnyomásos betegekben. A kombinációs kezelés előnye elsősorban a szisztolés vérnyomás csökkentésében és a kezelésre jól reagálók arányában (90,1, illetve 79,3 százalék) mutatkozott meg. Hangsúlyozandó a kombináció jó tolerálhatósága és relatíve kevés mellékhatása. E kombináció kifejlesztésének ötlete és a gyógyszer kidolgozása egyaránt hazai innováció eredménye. A medicina 2006-ban több szakmai elismerést, innovációs nagydíjat és Az év gyógyszere díjat kapott.
A szerző a Semmelweis Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinika professzora
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.