Hidegháború a meteorológusok között - Aigner: orgazdák vagyunk

– Nem unalmas, hogy mindenki az időjárásról akar önnel beszélni?

– Ha komoly a kérdés, szívesen válaszolok. Ám gyakran előfordul, hogy a „milyen idő lesz?” kezdetű felvetés csupán ürügy ahhoz, hogy megszólítsanak. Ilyenkor valóban szoktam bosszankodni.

– Amerikában a meteorológiai jelentés szinte külön showműsor, nálunk viszont ön épp a visszafogottságával lett híres. Fontos, hogy egy meteorológusnak milyen a személyisége?

– A csuda tudja. Sohasem akartam ismert lenni, nem is nagyon tudom, mitől alakult ez ki. Talán az őszinteséget díjazták a nézők. Ha valóban sokan ismernek, akkor azért én nem tettem sokat. Igaz, ellene sem. Szerintem egyébként nem egyéniségek kellenek a szakmába, hanem becsületes, hozzáértő emberek, akik meg tudják osztani a tudásukat az emberekkel.

– Néhány éve nagy harc dúlt a meteorológusok között. Most már béke van a műholdképek alatt?

– Nincs, sőt: egyre nagyobb a békétlenség. A helyzet ugyanis az, hogy van egy szakmai csoport, amely a mi adóforintjaink segítségével jut hozzá időjárási adatokhoz, ám a köz pénzéből finanszírozott információt visszatartja, hogy aztán azt eladhassa. Akármilyen finoman is fogalmazunk, ez bizony sikkasztás. És mivel mi, vagyis az Eumet is vásárolunk tőlük adatokat, valójában orgazdák vagyunk... Ez a szituáció persze nem kellemes, de olyan erős összefonódások konzerválják, hogy üvegajtónak rohanna az, aki megpróbálna ezen változtatni.

– Mit szól a klímaváltozáshoz? Igaz, hogy drámaira fordult a helyzet?

– Ugyan, dehogy! Ez az egész téma jócskán fel van fújva. A jelenséget a meteorológusok már hatvan évvel ezelőtt prognosztizálták, és most időarányosan abban a szakaszban tartunk, ahol a jelzések szerint lennünk kell. Természetesen a globális felmelegedésnek vannak kellemetlen és jó következményei is, de a jelenlegi hangulatkeltés legfontosabb motivációja szerintem mégis a pénz. Sokan ebben hatalmas üzletet látnak, de ahhoz, hogy erre hivatkozva nagyot lehessen markolni a közpénzekből, előbb jól meg kell ijeszteni az embereket. Ebben a közérzetrombolásban egyébként a média kiváló partner.

– Szándékosan nem firtatom, hogy milyen nyarunk lesz, inkább trükkösen azt kérdezem:  ön mikor megy nyaralni?

– El kell keserítenem: már idestova 17 éve nem tudok erre időt szakítani. A mi munkánk ugyanis olyan, hogy már egy ember kiesését is megéreznénk. Azt viszont elmondhatom, hogy a hosszú évtizedekre visszatekintő tapasztalatok alapján július első, harmadik és negyedik hete ígéri a legnaposabb időt.