A kétarcú Jász-Nagykun-Szolnok

Az egykor elsősorban mezőgazdaságáról és élelmiszeriparáról ismert Jász-Nagykun-Szolnok megyében a rideg számok alapján nem mennek annyira jól a dolgok, ugyanakkor láthatók a változásra utaló jelek. A legfrissebbnek számító 2005-ös területi GDP-adatok alapján ez a megye az egy főre jutó GDP-t tekintve a megyék sorában alulról a negyedik, az országos – Budapest nélkül számított – átlagot nézve a 90 százalékot sem éri el. Ugyanakkor az elmúlt két évben igen pozitív folyamatok zajlottak le, s a megyék közül az egyik legdinamikusabban fejlődő éppen ez volt – állítják helyi üzleti körök.

Az elmúlt tizenhét évben lezajlott a megye termelési szerkezetének átrendeződése. Korábban tipikus agrármegye volt , jelentős agráripari feldolgozócégekkel, az átrendeződés eredményeként azonban csökkent a mezőgazdaság és az élelmiszeripar gazdasági súlya, s más szakmakultúrák nyertek teret. Fejlődésnek indult az elektronika, a gépipar, s ma már jelentős emellett a fa-, a papír-, valamint a textil- és a műanyagipar, miközben az élelmiszer-feldogozó alágazatok közül csökkent a cukorgyártás súlya, megszűnt a tejipar, s jócskán visszaesett a gabona- és a baromfiipar. S habár ma már a gazdaságban a feldolgozóipar, azon belül legfőképpen a gépipar a meghatározó, az utóbbi időszakban már több agráripari cég is bekerült a legnagyobb vállalkozások körébe.

A folyamatos szerkezetátalakulást jelzi, hogy leágazóban van a kényszervállalkozások kora a megyében. Legalábbis erről beszélt lapunknak a megyei kamara elnöke, aki elmondta: míg korábban évente 1800 vállalkozás szűnt meg, most ezer alatt van a számuk. A szaldó egyensúlyban van, mintegy harmincezer vállalkozás működik, ugyanis a megszűnőkkel megegyező, illetve nagyobb számban alakultak újak, amelyek azonban már jórészt valódi üzleti tevékenységet folytatnak.

Ugyanakkor komoly gondokat okoz, hogy a megye tulajdonképpen kettészakadt, gazdasági értelemben legalábbis. A hét kistérség közül csak kettő – a szolnoki és a jászsági – prosperál igazán, ott telepedtek le a gazdaságot a beszállítók révén is felfelé húzó multinacionális cégek (mint az Electrolux, a Samsung, a Mondi Zrt. és a Class Kft.); miközben a többi ötben a jelentősebb vállalkozásoknak csak 20 százaléka található. A térségek közötti szakadékon csak részben enyhít, hogy a multik beszállítói – mintegy nyolcezer kis- és középvállalkozás – a megye minden pontján megtalálhatók. A helyi beszállítók magas száma némileg árnyalja azt a nem túlságosan pozitív adatot, hogy hétszáz vállalkozás adja az export 98 százalékát.

Jelenleg is több jelentős – köztük külföldi – beruházás van folyamatban, illetve zárult le az idén. Jászfényszarun, illetve Jászárokszálláson adtak át egy-egy gyárat, s Szolnokon egy autóipari cég kezdett tízmilliárd forint értékű beruházásba, valamint itt kezd el már jövőre gyártani a Stadler, új zöldmezős beruházásként megvalósuló gyárban. Vannak megfelelő potenciálok az idegenforgalomban, ám ezeket alig-alig aknázzák ki. A kereskedelemben már vannak jelek: például az, hogy a multiláncok mellett a Coophoz tartozó három nagy hazai kereskedelmi cég is megállja a helyét a kemény piaci versenyben.

Gondot okoz azonban a megye nem megfelelő megközelíthetősége, az infrastruktúra elmaradottsága, valamint a foglalkoztatottsági helyzet. E tekintetben is szakadék van az egyes kistérségek között. Miközben Szolnokon és a Jászságban ingázókkal pótolják a hiányzó szakmunkásokat, addig a megye más térségeiben nagyon magas a munkanélküliség, illetve a munka világán kívül rekedtek aránya. VG

Kovács Nóra. ITDH, Debreceni Iroda. „Gazdasági szempontból jelentősek az eltérések a megyén belül, a fejlett és élénk üzleti élettel rendelkező szolnoki és felső-jászsági térségekbe viszonylag könnyű befektetőket találni, sőt, nagy az érdeklődés, folyamatosan keresnek meg minket konkrét projektötletekkel, fejlesztési tervekkel. Ugyanakkor a Kunság és az Alsó-Jászság rengeteg gonddal küzd, nagy a munkanélküliség, a munkaerő szakképzetlen. Az országnak azonban ma már elsősorban a magas(abb) hozzáadott értéket termelő ágazatokban van versenyelőnye, az ilyen termelőüzemek pedig szakképzett munkásokat keresnek. Ezeket a térségeket az is visszahúzza, hogy rossz a közlekedési infrastruktúrájuk, ez pedig elriasztja a beruházókat. Pedig éppen az elmaradottabb térségekben lehetne megtalálni a kitörési pontot, ehhez erősíteni, segíteni kell az ottani cégeket, egyebek között abban, hogy a nagyobbak beszállítóvá tudjanak válni. Az ITDH Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság ehhez is igyekszik megadni minden támogatást, például a beszállítói program révén, s ezen a téren is vannak már sikereink.”

Balla Imre. A Szigma B Kft. igazgatója. „Megyénk fejlődését nagyban hátráltatja, hogy nagyon rossz a közúti, s a vasúti elérhetősége. Az is problémákat okoz, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő számban szakképzett munkaerő. Nem az a baj, hogy ma már mindenki diplomát akar szerezni, hanem az, hogy mind kevesebb a műszaki területen közép-, illetve felsőfokot végző szakember. Lehet saját munkaerőt kinevelni – mi is ezt teszszük –, de ez sok évig tart, és nagy befektetés. Miként országosan, nálunk is gátolja a kisebb cégek továbblépését a tőke- és a forgóeszközhiány. S hiába vannak már nagyon jó pályázatok, a kis cégek nem képesek kitermelni a szükséges önrészt. Probléma, hogy egyre inkább kitolódik a fizetési határidő – ha a megrendelő kéri, a kisebbek kénytelenek beleegyezni. Megyénkben a kisebbeknek fejlődési lehetőséget jelent, ha a harminc-negyven nagyobb cég beszállítóivá tudnak válni. S vannak is kezdeményezések, például klaszterek létrehozására – igaz, még embrionális állapotban. A gazdaság kifehérítése mindenképpen sokat segítene. Kiemelkedően fontos az információ, ebben a megyei kamara sokat segít.”

Lóczi Miklós. A Jászapáti 2000 Mg. Zrt. vezérigazgatója. „Összességében – mezőgazdászszemmel – elégedett vagyok a megyei üzleti-gazdálkodói környezettel. Mert az idén komoly károkat okozott ugyan az aszály, ám a felvásárlási ár jelentős emelkedése ellensúlyozta a bevételkiesést. A zrt.-nk klasszikus mezőgazdasági tevékenységet folytat, durván egyharmad-egyharmad súlyt képvisel benne az állattenyésztés, a növénytermesztés és a kereskedelem. Ebben támaszkodunk azokra a kisebb-nagyobb megyei termelőkre, amelyekkel hosszú évek során kiváló partneri együttműködést alakítottunk ki. Problémát okoz ugyanakkor, hogy miközben felsőfokú szakdiplomásból van elegendő, megfelelő szakmunkásokból itt-ott azért hiány van, pedig Jászapátiban folyik is szakirányú képzés. A diplomás fiatalok tudását mutatja, hogy pályázatíró csoportot állítottunk össze, s ma már túl vannak az első, egymilliárd forintos megvalósult projekteken. Jelenleg már másoknak is kínáljuk a szolgáltatásaikat. Ami katasztrofális, az a vasúti szállítás – pontatlan és drága. Napjainkban a nagy tömegű szállítást is közúton bonyolítjuk, pedig az utak állapota korántsem a legmegfelelőbb.”

Takács János. Az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója. „Megyénk – miként az ország is – számos erősségre építhet, mint előnyös földrajzi elhelyezkedése, amely különösen logisztikai szempontból fontos számunkra. Budapest közelsége – a magyar munkaerőre jellemző alacsony mobilitás ellenére – szintén előny. A jól kiépített közúti, vasúti infrastruktúra gyors, rugalmas elérhetőséget biztosít európai piacainkhoz. Évtizedek óta a megyében működő cégként szoros szálakkal kötődünk s fontos számunkra az elismerés és megbecsülés, amelyet élvezhetünk. Bizonyára ez is szerepet játszik munkatársaink lojalitásában, hisz stabil, összeszokott, együttműködő csapatunk van. Ám a jövő irányvonalai azt mutatják, hogy egyre nehezebb lesz utánpótlást találni megfelelően képzett, diplomás műszaki szakemberekből éppúgy, mint szakmunkásokból. Ezért már most szorosan együttműködünk az oktatási intézményekkel, középiskolákkal és egyetemekkel, hogy a kibocsátás összhangban legyen a piaci igényekkel. Külön szeretném kiemelni beszállítóinkat, azt a kkv-kört, amellyel nemcsak jól és hatékonyan dolgozunk együtt, de amelyre alapozni tudjuk jövőbeni sikereinket is.”

Kovács Nóra. ITDH, Debreceni Iroda. „Gazdasági szempontból jelentősek az eltérések a megyén belül, a fejlett és élénk üzleti élettel rendelkező szolnoki és felső-jászsági térségekbe viszonylag könnyű befektetőket találni, sőt, nagy az érdeklődés, folyamatosan keresnek meg minket konkrét projektötletekkel, fejlesztési tervekkel. Ugyanakkor a Kunság és az Alsó-Jászság rengeteg gonddal küzd, nagy a munkanélküliség, a munkaerő szakképzetlen. Az országnak azonban ma már elsősorban a magas(abb) hozzáadott értéket termelő ágazatokban van versenyelőnye, az ilyen termelőüzemek pedig szakképzett munkásokat keresnek. Ezeket a térségeket az is visszahúzza, hogy rossz a közlekedési infrastruktúrájuk, ez pedig elriasztja a beruházókat. Pedig éppen az elmaradottabb térségekben lehetne megtalálni a kitörési pontot, ehhez erősíteni, segíteni kell az ottani cégeket, egyebek között abban, hogy a nagyobbak beszállítóvá tudjanak válni. Az ITDH Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság ehhez is igyekszik megadni minden támogatást, például a beszállítói program révén, s ezen a téren is vannak már sikereink.”

Balla Imre. A Szigma B Kft. igazgatója. „Megyénk fejlődését nagyban hátráltatja, hogy nagyon rossz a közúti, s a vasúti elérhetősége. Az is problémákat okoz, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő számban szakképzett munkaerő. Nem az a baj, hogy ma már mindenki diplomát akar szerezni, hanem az, hogy mind kevesebb a műszaki területen közép-, illetve felsőfokot végző szakember. Lehet saját munkaerőt kinevelni – mi is ezt teszszük –, de ez sok évig tart, és nagy befektetés. Miként országosan, nálunk is gátolja a kisebb cégek továbblépését a tőke- és a forgóeszközhiány. S hiába vannak már nagyon jó pályázatok, a kis cégek nem képesek kitermelni a szükséges önrészt. Probléma, hogy egyre inkább kitolódik a fizetési határidő – ha a megrendelő kéri, a kisebbek kénytelenek beleegyezni. Megyénkben a kisebbeknek fejlődési lehetőséget jelent, ha a harminc-negyven nagyobb cég beszállítóivá tudnak válni. S vannak is kezdeményezések, például klaszterek létrehozására – igaz, még embrionális állapotban. A gazdaság kifehérítése mindenképpen sokat segítene. Kiemelkedően fontos az információ, ebben a megyei kamara sokat segít.”

Lóczi Miklós. A Jászapáti 2000 Mg. Zrt. vezérigazgatója. „Összességében – mezőgazdászszemmel – elégedett vagyok a megyei üzleti-gazdálkodói környezettel. Mert az idén komoly károkat okozott ugyan az aszály, ám a felvásárlási ár jelentős emelkedése ellensúlyozta a bevételkiesést. A zrt.-nk klasszikus mezőgazdasági tevékenységet folytat, durván egyharmad-egyharmad súlyt képvisel benne az állattenyésztés, a növénytermesztés és a kereskedelem. Ebben támaszkodunk azokra a kisebb-nagyobb megyei termelőkre, amelyekkel hosszú évek során kiváló partneri együttműködést alakítottunk ki. Problémát okoz ugyanakkor, hogy miközben felsőfokú szakdiplomásból van elegendő, megfelelő szakmunkásokból itt-ott azért hiány van, pedig Jászapátiban folyik is szakirányú képzés. A diplomás fiatalok tudását mutatja, hogy pályázatíró csoportot állítottunk össze, s ma már túl vannak az első, egymilliárd forintos megvalósult projekteken. Jelenleg már másoknak is kínáljuk a szolgáltatásaikat. Ami katasztrofális, az a vasúti szállítás – pontatlan és drága. Napjainkban a nagy tömegű szállítást is közúton bonyolítjuk, pedig az utak állapota korántsem a legmegfelelőbb.”

Takács János. Az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója. „Megyénk – miként az ország is – számos erősségre építhet, mint előnyös földrajzi elhelyezkedése, amely különösen logisztikai szempontból fontos számunkra. Budapest közelsége – a magyar munkaerőre jellemző alacsony mobilitás ellenére – szintén előny. A jól kiépített közúti, vasúti infrastruktúra gyors, rugalmas elérhetőséget biztosít európai piacainkhoz. Évtizedek óta a megyében működő cégként szoros szálakkal kötődünk s fontos számunkra az elismerés és megbecsülés, amelyet élvezhetünk. Bizonyára ez is szerepet játszik munkatársaink lojalitásában, hisz stabil, összeszokott, együttműködő csapatunk van. Ám a jövő irányvonalai azt mutatják, hogy egyre nehezebb lesz utánpótlást találni megfelelően képzett, diplomás műszaki szakemberekből éppúgy, mint szakmunkásokból. Ezért már most szorosan együttműködünk az oktatási intézményekkel, középiskolákkal és egyetemekkel, hogy a kibocsátás összhangban legyen a piaci igényekkel. Külön szeretném kiemelni beszállítóinkat, azt a kkv-kört, amellyel nemcsak jól és hatékonyan dolgozunk együtt, de amelyre alapozni tudjuk jövőbeni sikereinket is.”-->