Rossz érdekérvényesítés
A statisztikai hivatal a fiatalok munkaerő-piaci helyzetét vizsgálva azt találta, hogy a munkához jutásukat nagymértékben akadályozza a szakmai tapasztalat hiánya. A 15–29 éves munkanélküliek és a nem tanuló inaktívak több mint negyven százalékának még soha nem volt állandó munkája. Az is kiderült, hogy az álláskeresés során kevesen tudják érvényesíteni az érdekeiket, hiszen munkatapasztalat híján a fiatal munkakeresők alkupozíciója igen gyenge. Az összes, munkatapasztalatot szerzett 15–29 éves közel kétharmada azért választotta a jelenlegi állását, mert ez volt a szakmájában – vagy általánosságban is – az egyetlen munkalehetőség. Csupán egyharmaduk érvényesített olyan szempontokat, mint például a cég preferálása, a pozíció érdekessége, esetleg a vonzó fizetés vagy a munkahely közelsége.
A munkaerőpiacra lépés idejétől függően az életkor előrehaladtával természetesen nő a állásváltoztatás valószínűsége. A foglalkoztatottak között a 15–19 éveseknek mintegy kétharmada, a 20–24 éveseknek már csak közel fele, a 25–29 éveseknek pedig kevesebb mint egyharmada dolgozott 2006-ban az első munkahelyén.
A legmagasabb iskolai végzettség és a munkahelyek száma közötti szoros kapcsolatot mutatja, hogy a 8 általánosnál alacsonyabb iskolázottságúaknak mindössze a 12,7 százaléka dolgozott az első munkahelyén, és több mint negyven százaléka már több mint három helyen szerzett munkatapasztalatot. A felsőfokú végzettségűek esetében a helyzet fordított. Közülük 57,2 százalék dolgozik az első munkahelyén, és csak minden harmincadiknak van háromnál többről tapasztalata.
A foglalkoztatott fiatalok nagy hányada úgy nyilatkozott, semmiféle gondja nincs a jelenlegi feladatával, s mindössze negyedük számolt be a munkájával kapcsolatos problémáról. Közülük majdnem minden második a jövedelmével elégedetlen, de sokan, közel minden ötödik megkérdezett említette az állás bizonytalanságát is.
A munkahellyel kapcsolatban problémát megfogalmazók közül 13,6 százalék érezte úgy, hogy a feladat nem felel meg a szakképesítésének vagy az érdeklődésének, míg a túl sok vagy túl nehéz munkára, a szakmai fejlődés lehetőségének korlátozására összességében további 13 százalék panaszkodott. Még kevesebb, mindössze minden kilencedik foglalkoztatott fiatal szeretne munkahelyet váltani. A diplomásoktól elsősorban a munka és a szakképesítésük disszonanciájára vonatkozó panaszok hangzanak el, ugyanakkor úgy vélik, az alacsony jövedelem őket is sújtja.
Kevésbé a preferenciákat, mint inkább a munkavállalói rugalmasságot mutatja a fiatalok ingázási és költözési hajlandósága. Annak ellenére, hogy ők tekinthetők a legmobilabbaknak, az ingázási és költözési kedv körükben is igen alacsony. Munkalehetőség reményében mindöszsze egytizedük vállalná, hogy naponta – akár a saját költségén is – másik településre ingázzon, közel kétharmaduk csak akkor, ha kifizetnék az utazási költségeit, a többiek viszont egyáltalán nem vállalnák az ingázást. Ugyancsak alacsony a más országrészbe áttelepülést vállalók aránya. A költözést a fiatalok 7,3 százaléka vállalná költségtérítés nélkül is, egyharmaduk viszont csak abban az esetben, ha anyagilag támogatnák, közel hatvan százalékuk pedig egyáltalán nem. KI
