A kockázat-elemzés és a követeléskezelés nem sajátja még a magyar vállalati kör eszköztárának, ráadásul a szabályozók messze nem segítenek abban, hogy a vállalkozások hozzájussanak jogos követeléseikhez. A tapasztalatok szerint az év elején működő 100 vállalkozásból 4 bizonyosan nem éri meg az év végét, fontos tehát, hogy a vállalkozásoknak válaszuk legyen a helyzet változására.
Magyarországon a cégek átlagos leírási vesztesége az idén 3 százalék fölé emelkedhet – ehhez képest a magyar vállalkozások mind a mai napig kidobott pénznek tartják például az éves forgalom 1-1,2 százalékába kerülő hitelbiztosítást – mondta el Zárda Olivér, az Euler Hermes Hitelbiztosító igazgatósági tagja . Egy 15 millió forintos ki nem fizetett számla „kigazdálkodásához” átlagos nyereségmarzsok mellett 200 millió forintnyi új üzlet kell – emlékeztetett Mikael C. Szabo, a Coface Hungary ügyvezetője. Felfalusi Péter, az Intrum Justitia ügyvezető igazgatója szerint, ha a vállalkozások az aktívabb követelésmenedzsment révén 1 nappal lejjebb tudnák szorítani az átlagos fizetési határidőkat, az önmagában 200 milliárd forintos tőkeinjekciót jelentene a magyar gazdaságnak.
Eszközök pedig lennének: Molnár Tamás, az MKB faktoring üzletágának igazgatója szerint pusztán az, hogy a szállító helyett ők szólítják fel fizetésre az ügyfelet, közel 30 százalékkal javította a fizetési fegyelmet. A magyar vállalatok mindössze 10 százaléka nyilatkozott úgy az egyik követeléskezelő cégnek, hogy igenis, a késedelmes fizetés esetén minden esetben elvárja a késedelmi kamat kifizetését is a partnertől, arra pedig még ennél is kevesebben hajlandóak, hogy a 30 napot meghaladó lejárt tartozás esetén a további szállításokat automatikusan leállítsák a vevő felé. A szakemberek szerint ebben az érdektelenségben mindaddig nem sok változás várható, amíg valamilyen külső, vagy belső körülmény nem kényszeríti majd a vállalkozásokat arra, hogy tartalékot képezzenek a lejárt követelések mögé.