Egyoldalú kötelezettség? A jogalkotók mostohán bánnak a cégekkel

 A kockázat-elemzés és a követeléskezelés nem sajátja még a magyar vállalati kör eszköztárának, ráadásul a szabályozók messze nem segítenek abban, hogy a vállalkozások hozzájussanak jogos követeléseikhez. A tapasztalatok szerint az év elején működő 100 vállalkozásból 4 bizonyosan nem éri meg az év végét, fontos tehát, hogy a vállalkozásoknak válaszuk legyen a helyzet változására.

Magyarországon a cégek átlagos leírási vesztesége az idén 3 százalék fölé emelkedhet – ehhez képest a magyar vállalkozások mind a mai napig kidobott pénznek tartják például az éves forgalom 1-1,2 százalékába kerülő hitelbiztosítást – mondta el Zárda Olivér, az Euler Hermes Hitelbiztosító igazgatósági tagja . Egy 15 millió forintos ki nem fizetett számla „kigazdálkodásához” átlagos nyereségmarzsok mellett 200 millió forintnyi új üzlet kell – emlékeztetett Mikael C. Szabo, a Coface Hungary ügyvezetője. Felfalusi Péter, az Intrum Justitia ügyvezető igazgatója szerint, ha a vállalkozások az aktívabb követelésmenedzsment révén 1 nappal lejjebb tudnák szorítani az átlagos fizetési határidőkat, az önmagában 200 milliárd forintos tőkeinjekciót jelentene a magyar gazdaságnak.

Eszközök pedig lennének: Molnár Tamás, az MKB faktoring üzletágának igazgatója szerint pusztán az, hogy a szállító helyett ők szólítják fel fizetésre az ügyfelet, közel 30 százalékkal javította a fizetési fegyelmet. A magyar vállalatok mindössze 10 százaléka nyilatkozott úgy az egyik követeléskezelő cégnek, hogy igenis, a késedelmes fizetés esetén minden esetben elvárja a késedelmi kamat kifizetését is a partnertől, arra pedig még ennél is kevesebben hajlandóak, hogy a 30 napot meghaladó lejárt tartozás esetén a további szállításokat automatikusan leállítsák a vevő felé. A szakemberek szerint ebben az érdektelenségben mindaddig nem sok változás várható, amíg valamilyen külső, vagy belső körülmény nem kényszeríti majd a vállalkozásokat arra, hogy tartalékot képezzenek a lejárt követelések mögé.

Még azok is, akik ezt ma megteszik, sem tartanak lépést a realitásokkal: a 90 napot meghaladó lejárt követelés esetén minimális a megtérülés esélye. Persze még mindig jobb ez az arány, mint amire a felszámolási eljárások után a vállalkozások számíthatnak. Dr. Csöke Andrea, a Fővárosi Bíróság bírónője saját adatait idézte. Eszerint 2001. és 2006. között az általa tárgyalt 494 felszámolás során a 19,5 milliárd forintnyi hitelezői igénnyel szemben mindössze 67,5 millió forintnyi követelést tudtak kielégíteni. A gazdasági törvények naponta változnak, nincsenek alapvető célkitűzések.

A kormányzatnak fel kellene mérnie a várható hatásokat, ám átgondolt koncepciók helyett,inkább csak ad hoc jellegű módosítások jellemzik a csődtörvényt.

A jelenlegi fizetésképtelenségi eljárások nem biztosítják a reorganizáció lehetőségét - a magyar gyakorlatban az adott cég nincs védelem alatt -, míg külföldön a moratórium idején új eljárások nem indulhatnak a cégekkel szemben. Igaz, ott a másik oldal is kemény: a jogszabályok a magyarországinál jóval komolyabb, büntetőjogi felelősséget állapítanak meg a cégvezetőkre, és a magyar szabályozásnál sokkal komolyabban szankcionálják a vagyonkimentést. Elsősorban a szolgáltatók, bankok számára jelent új kihívást a lakossági követelések piaca. A konferencián ezzel kapcsolatban elhangzottak alapján jelentős változások zajlanak e területen: olyan, korábban évek óta felgyűlt lakossági tartozásállományt felhalmozó cégek kezdtek hozzá a követelések behajtásához/eladásához, mint például a Budapesti Közlekedési Vállalat. Az ilyen jellegű követelések a vállalati piacra is komoly hatással vannak, hiszen a hazai 1,2 millió vállalkozás döntő része mikro-, vagy egyéni vállalkozás.