Együttműködés a céggel

Ha a munkavállaló kellő időben, illetve többször jelezte betegségét a munkáltatónak és – miután megkapta – az orvosi igazolásokat is bemutatta, jogellenesen váltak meg tőle távolmaradása miatt rendkívüli felmondással – hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság a következő perben.
Az ügy szenvedő alanya ügyvédjelöltként dolgozott. Munkaviszonyát azzal az indokkal szüntették meg, hogy igazolatlanul nem jelent meg munkahelyén, és távollétét a rendkívüli felmondás közlésének időpontjáig többször felhívás ellenére sem mentette ki. A munkaügyi bírósághoz forult. Kérte az intézkedés joellenességének megállapítását és az ezzel járó anyagi jogkövetkezmények alkalmazását. Az igazságszolgáltató fórum helyt adott keresetének. Kimondta, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes volt. A munkáltatót hatszázezer forint megfizetésére kötelezte.
A bíróság álláspontja az volt: az iroda tudott arról, hogy a felperes betegség miatt nem jelent meg, erről telefonon és egy személyes találkozó alkalmával is értesülhetett. Az érintett bizonyította, hogy veszélyeztetett terhessége miatt kórházi ápolásra szorult. Az ezzel kapcsolatos iratokat meg is küldte a munkáltatónak, igaz, néhány nap késéssel, mivel azokat csak akkor kapta kézhez. Az igazolatlan távolmaradásra alapított felmondási indok tehát nem volt valós – szögezte le a bíróság, és ennek alapján helyt adott az ügyvédjelölt anyagi követelésének.
Álláspontjával lényegében a másodfokú igazságszolgáltató fórum is egyetértett. Kimondta egyebek között, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan mérlegelt, amikor a tényállás alapján azt a következtetést vonta le, hogy az alperesnek tudomása volt arról, miért is hiányzik a felperes.
A munkáltató azonban változatlanul ragaszkodott az igazához: az LB-től kérte az ügy felülvizsgálatát. Szerinte a felperes a távollétét csak késve igazolta. Azzal érvelt: a munkavállaló munkavégzési és együttműködési kötelezettségéből következik, hogy esetleges akadályoztatását, keresőképtelenségét a munkáltatójával haladéktalanul közölje, a felperes azonban ennek nem tett eleget. Az iroda hivatkozott két LB-ítéletre is, amelyek szerint a munkavállalói együttműködési kötelezettség megszegése a rendkívüli felmondást önmagában is megalapozza.
Az LB azonban nem találta helytállónak a felülvizsgálati kérelmet. Egyebek között rámutatott, hogy a munkáltató által idézett jogesetek az adott ügytől eltérő tényállást tartalmaztak. Azokban ugyanis az LB azt rögzítette, hogy a munkavállaló köteles a keresőképtelenségéről tájékoztatni a munkáltatót. A perbeli esetben viszont nem történt ilyen mulasztás. Az ügyvédjelölt megadta a kívánt tájékoztatást, először szóban. Ezt egyébként a munkáltató is elismerte, amikor úgy nyilatkozott, hogy a felperes többször jelezte, hogy beteg. Utóbb a tájékoztatást orvosi igazolásokkal is megerősítette, amelyeket a felperes kicsit késve kapott kézhez. Eleget tett tehát az együttműködési kötelezettségének – mondta ki az LB, és helybenhagyta a jogerős ítéletet. KK