"Feltárulnak az egészségügy féltve őrzött titkai" - Mit hoz a több pénztáras modell?
Miért nagyobb a konfrontáció az orvosokkal az egészségpénztárak tekintetében, mint a vizitdíj esetében? Teszi fel a kérdést Kun István az Élet és Irodalomban megjelent elemzésében.
Úgy véli: a az egészségügy feletti társadalmi ellenőrzés a kommunizmus idején, a régi magánbiztosítók felszámolásakor szűnt meg. Az orvosszakma összezárt, azt pedig nem lehet tudni, hogy ennek milyen hatása volt a magyar társadalom egészségügyi állapotára, így a rendkívül nagyarányú dohányzásra, és alkoholizmusra.
Kun István kijelenti: az ötvenes évek óta Magyarországon mindig olyan egészségügyi kormányzat működött Magyarországon, amelyik az orvosok érdekeit tartotta szem előtt, nem a betegekét. Ez most változóban van, a pénztárak megjelenésével társadalmi ellenőrzés alá kerül az egészségügy rendszere, az ellenőrzéstől pedig joggal félhet az orvostársadalom hangadó része.
A szerző szerint a pénztárak elégedetlenség esetén nem kötnek szerződést egyes háziorvosokkal, osztályokkal vagy kórházakkal, színre lépésükkel pedig feltárulnak az egészségügy "féltve őrzött titkai". Kun szerint az orvosok félnek a titkos adatok nyilvánosságra kerülésétől, mert ezzel megszűnne a gyógyítás misztikuma, például az egyes kórházakra jellemző mortalitás vagy az orvosi hierarchiából adódó kiváltságok. Kun István szerint két változásra van szükség az egészségügy átalakításához: a kórházaknak olyan gazdasági formában kell működniük, aminek eredményeképpen a "tulajdonosok saját zsebükön éreznek minden simlisséget." Emellett szükséges a co-payment bevezetése is, ez azt jelenti, hogy a beteg betársul a gyógyítás költségeinek megtérítésébe, Kun István öt százalékban határozná meg ezt az összeget, amely szerinte hozzájárulna a hálapénz megszüntetéséhez.
Dr. Lukács Marianna, a Patika Egészségpénztár igazgatója szintén az Élet és Irodalomban fejti ki, hogyan hozott létre a kormányzat két, működőképes modellből egy életképtelen konstrukciót az egészségügy terén. A szakértő szerint ár nélkül az egészségügyben sincs verseny, márpedig mivel a jogszabály szerint a szolgáltatási ártól csak plusz/mínusz tíz százalékos eltérés lehetséges, akkor a verseny nem jöhet létre. Emellett a szerző szerint a kormányzat figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az egészségügyre a kínálat piac a jellemző, hiába a beteg jelenik meg vásárlóként, valójában az orvos dönt az igénybe veendő szolgáltatásokról, így egy személyben jelenti a keresletet, és a kínálatot. Lukács szerint ez az állapot rugalmatlanná teszi a rendszert, amelyre a beteg kiszolgáltatottsága a jellemző. A szakember szerint a nemzetközi tapasztalatok szerint is hibás az az elgondolás, miszerint a versengő pénztárak jobb szolgáltatást eredményeznek. Az állampolgárnak ebben a rendszerben semmilyen ráhatása nincs a szolgáltatóra, csak úgy fejezheti ki nemtetszését, ha pénztárt vált, ami a biztosítónak is érdeke, hiszen így megmenekül a biztos kárkifizetéstől.
A pénztár igazgatója hozzáteszi: nem lehetséges, hogy az újonnan belépő pénztárak 2009 február elejéig felkészüljenek az ügyfelek fogadására. Emellett a rendszer országos megtervezésekor a szerző szerint azt sem vették figyelembe, mi történik, azzal a megyével, amelyikkel egyik pénztár sem szerződik le. Lukács azt is problémásnak látja, hogy az OEP utódszervezete fizikailag nem utalja ki a fejkvótát a pénztáraknak, hanem a hó végén küldi el a különbözetet, így a pénztár az időlegesen fel nem használt kvótát nem fektetheti be. A több pénztáras rendszer működését az is veszélyeztetheti, hogy részvénytársasági működési forma esetén az állam nem pótolhatja a pénztárak esetleges veszteségeit, mert az ellentétes az Unió törvényeivel. Lukács leszögezi: a beteg a világon mindenhol kiszolgáltatott, emellett Magyarországon gyenge pénzügyi kultúrával, és a hiánygazdaságban szocializált vásárlói attitűddel rendelkezik, ezért arra sem lehet számítani, hogy jobban választ majd magának pénztárt, mint például orvost. A szerző szerint az Unió előbb-utóbb megunja majd Magyarország egészségüggyel kapcsolatos könyvelési trükkjeit, például az egészségpénztárak adómentességét, ezzel azonban az ország a "bőrfoteles európai klubban az állóhelyre vált örökös bérletet."
A szerző azzal zárja cikkét: nem lesz meglepő, ha mindezek ellenére 2009-ben megkezdik működésüket az új egészségpénztárak, a piac jótékony hatása helyett azonban továbbra is a jól bejáratott háttéralkuk igazgatják majd az egészségügyet.
