A háború folytatódik, de nem baj

A múlt heti Mol-közgyűlésen csak szócsata volt a Mol–OMV párharcban, új érv nem hangzott el. Az osztrák társaság a részvényesek valódi érdekére hivatkozott, amelynek érvényre jutását szerinte a Mol vezetése saját céljaitól vezérelve akadályozza meg, a magyar fél szerint viszont a fúzió nem növeli a részvényesi értéket, tehát a vezetés azt nem is támogatja. Mindkét fél a tulajdonosok, a részvényesek nevében cselekszik. Mi tehát ez utóbbiak érdeke?

A Mol részvényesei jellemzően pénzügyi befektetők, de persze kivétel a 20,2 százalékkal rendelkező, ám csak 10 százalékkal szavazó OMV és a cseh CEZ villamosipari óriás. Nemrég körön belülre került az ománi OOC olajcég is, amelynek máris több jogosítványa van, mint az OMV-nek, mert képviselője bekerült az igazgatóságba.

A közel 40 százaléknyi közkézhányadot olyan, öt százalék alatti tulajdonosok birtokolják, akik keresni akarnak rajta, vagyis az árfolyam emelkedésében és a minél magasabb osztalékban érdekeltek. Jól jártak, mert az OMV fúziós rohama miatt a Mol vezetése előremenekül: sorra hozza a fundamentumot erősítő bejelentéseket. Vásárlásokba és új üzletekbe fogott, bővítette beszerzéseit, aktív a régiós gázprojektben, szövetségeket indított, sőt új területekre is belépett. A tavalyi 50 milliárd után az idén 85 milliárd forint osztalékot fizet. Nem tudni, ez elég-e a részvényeseknek. Tény, a közgyűlésen döntően elutasították az OMV kívánságait, helyén hagyták az OMV-nek ellenálló vezetést, és belementek, hogy a Molnál akár 25 százaléknyi saját részvény is lehessen.

Ám mindez korántsem jelenti egyértelműen azt, hogy a Mol-vezetés képviseli az igazi tulajdonosi értéket, mert a közgyűlés 70 százalék alatti részvétellel zajlott, vélhetően pont a folyamatosan hivatkozott, majdnem 40 százalék közkézhányad képviselőinek jó része hiányzott. Az, hogy ez a kör hol is áll, csak akkor derülne ki, ha lenne egy igazi vételi ajánlat.

Az OMV már jelezte, bizonyos feltételekkel (így a 10 százalékos szavazati korlát eltörlése esetén) részvényenként 32 ezer forintot adna a papírokért. Ez azonban nem mérvadó, mert nincs „általában megéri” helyzet. Az, hogy mennyien ajánlják fel a papírokat, az áron múlik. Minél többet kínál azonban az osztrák cég, a saját részvényesei körében annál nagyobb lehet az aggodalom.

Gyors megoldásra e pillanatban nem sok az esély. A Mol menedzsmentje talán jobb helyzetben van, mint az ellenfele, hiszen számára az is elég, ha nem veszít. Az OMV viszont nem siet.

Cikkünk részletesebb változata a VG online-on