Erősödött a hazai gépipar

A világszerte tapasztalható konjunktúra kedvező hatással volt a hazai gépipari vállalatokra is. Wolff Vilmosnak, a Magyar Gépgyártók és Energiaipari Szolgáltatók Egyesülete (Mageosz) elnökének elmondása szerint tavaly 10 százalék körüli mértékben bővült a Mageosz tagok forgalma 2006-hoz viszonyítva. Az export tekintetében kedvezők a gépiparban tevékenykedő cégek kilátásai erre az évre is, számos megrendelésük van, azonban a hazai piacra termelő társaságok esetében már jóval kedvezőtlenebb a helyzet. Wolff Vilmos megítélése szerint ezek a cégek profilváltásra kényszerülhetnek.

A Magyarországon tevékenykedő gépipari vállalatok és ezáltal az ágazat teljesítményét elsősorban az Európai Unióban zajló gazdasági folyamatok határozzák meg, mivel az elmúlt években szervesen integrálódott a nyugat-európai gépiparba. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy árbevételének 90 százaléka exportból származik, miközben ez a teljes magyar kivitel 60 százaléka. A hazai gépiparban 2006 végén mintegy negyedmillió főt foglalkoztattak, közülük a fizikai dolgozók száma megközelítette a 200 ezret, míg a szellemi dolgozóké 57 ezer körül alakult.

Európában különösen erős az egyedi igényekhez igazított berendezések és a piaci rések betöltésére hivatott árucikkek területén jelentkező kereslet, továbbá fontos jellemző, hogy a gépiparban a kis- és középvállalkozások dominálnak. A magyar cégek piaci lehetőségei jók, mert a tapasztalatok azt mutatják, nincs elég gyártó Nyugat-Európában, és nem is épülnek gépgyárak, így a határidőt betartó, jó minőségben dolgozó vállalatok viszonylag könnyen tudnak piacot szerezni.

A gépipar termelésének és exportjának dinamikus növekedését mutató statisztika mögött azonban látni kell, hogy Magyarországon gyakorlatilag egy „duális” gazdaság jött létre. Az elmúlt másfél évtizedben a legmarkánsabb változást az új tulajdonosi csoportok – köztük a külföldi befektetők – megjelenése jelentette. A gyors átalakulás során – hazai megtakarítások hiányában – a külföldi tulajdonban lévő vállalkozások túlsúlyba kerültek, s csak néhány hazai tulajdonú ipari tevékenységet folytató cég maradt életképes. Komoly megrázkódtatást jelentett a főként exportra termelő hazai gépipari társaságok számára a 2001-es árfolyam-szélesítés is az azt követő forinterősödés miatt. A külföldi piacokon ugyanis semmi nem indokolta az áremelkedést, és a tapasztalatok szerint a partnerek legfeljebb csak a saját országuk inflációs szintjének megfelelő áremelést hajlandók elfogadni.

A hazai gépipari vállalkozásoknál a mai napig komoly gond az alultőkésítettség, működésüket számos hatással terheli, fejlesztési szándékaikat pedig nemegyszer ellehetetleníti a magyarországi banki környezet. A saját források pótlásait biztosító hitelek, a piaci értékesítési és beszerzési műveletekkel kapcsolatos banki garanciák költségei elfogadhatatlanul magasak – állítják a szereplők.

Az ágazat egyik legnagyobb problémája a szakképzett munkaerő hiánya. A versenyképesség javításának fontos akadálya a gyakorlatnak megfelelő, a munkaerő-piaci igények szerinti összetételű felső- és középfokú végzettségű műszakiak, valamint szakmunkás-utánpótlás hiánya. Jelenleg sem a felső- és középfokú, sem a szakmunkásképzés nem megfelelő mennyiség, színvonal és szakmai öszszetétel tekintetében. A gépipari vállalkozások szerint támogatni kellene a foglalkoztatást is vállaló át- és továbbképzéseket, akár jelentős eszközökkel a szakképzési alapok és szükség szerint a szakképző iskolák bevonásával. Emellett hatékonyan kellene segíteni a munkaügyi szervezetek adta lehetőségek kihasználásával az országhatáron belüli munkaerő-kínálat és -kereslet egymásra találását, aktív eszközökkel elősegítve a munkaerő-mobilitás javulását (áttelepülés támogatása, lakóhelytől távol vállalt munka esetén a lakhatás és utaztatás támogatása).