Mol-OMV: a háború folytatódik

Mindkét fél a tulajdonosok, a részvényesek birtokosai nevében cselekszik. Ám az nem mindig világos mi ennek a körnek az érdeke.

A Mol részvényesei jellemzően pénzügyi befektetők. Igaz ez még akkor is, ha az elmúlt néhány hónapban a közgyűlésen 20,2 százalékos pakettel
rendelkező, ám a magyar olajtársaság igen sokat vitatott alapszabályi
rendelkezése miatt csak 10 százalékkal szavazó OMV mellett, mint szakmai partner megjelent a cseh villamosenergia-ipari óriás a CEZ. Körön belül került továbbá az omán olajcég, az OOC, amely már most több jogosítvánnyal rendelkezik mint az OMV, hiszen képviselőjét beválasztották az igazgatóságba a múlt héten, amit az osztrák vállalat nyolc év alatt sem volt képes elérni.

A közel 40 százaléknyi közkézhányadot olyan 5 százalék alatti  tulajdonosok birtokolják (e részesedés fölött a tulajdonszerzést be kell jelenteni) tehát, akik csak azért vásárolták a papírt, hogy - minél többet, de legalább az alternatív lehetőségeknél többet - keressenek rajta. E kör két dologban érdekelt: az árfolyam emelkedésében és a minél magasabb
osztalékban.

E befektetők számolnak, ha az OMV többet kínál egy vételi ajánlat keretében mint, amit e két tényező együttesen hozhat eladnak, ha nem tovább ülnek a papírban. Az elmúlt 10 hónapban (amióta az újabb OMV fúziós rohama elindult) vélhetően igen boldogan, hiszen a téma folyamatos napirenden tartása újabb és újabb lökést ad az árnak. A Mol vezetés pedig előremenekül: sorra hozza a fundamentumot erősítő bejelentéseket.

Vásárlások és új üzletek keleten (Oroszország), nyugaton (Olaszország) és délen (Horvátország). Diverzifikálás minden téren: az orosz mellett arab olajat is feldolgoznak. Aktív részvétel a régió energiaiparának lényegi kérdéseiben, mint a gázvezeték porjektekben. Erősödő szövetségek: mélyebb kapcsolat a Gazprommal, tulajdonosi összefonódást is jelentő partnerség a CEZ-zel. (Ráadásul mindez intenzív állami segítségnyújtás mellett, amely korábban nem volt ilyen jól körvonalazhatóan tetten érhető.) Belépés új területekre: nem hagyományos gázkutatás a Makói-árokban az ExxonMobillal
közösen. Csak az elmúlt valamivel több mint fél év leglényegesebb
eseményeit kiemelve.

Nem lehet panasz az osztalékra sem. A tavalyi 50 milliárd után, ebben az
évben 85 milliárd forintot osztanak szét a tulajdonosok között az
eredményből. Az, hogy ez részvényenként pontosan mekkora összeget jelent, egyelőre nem ismert (hiszen befolyással van arra egyebek mellett a saját részvények állománya, amely egyszerűen fogalmazva is folyamatos mozgásban van), de az már biztos, hogy mértéke jóval meghaladja majd a 800 forintot a 2007-es 508 forint után.

Az, hogy ez elég-e a részvényesek elégedettségének elérésére nem pontosan tudható. A múlt heti Mol közgyűlésen a cégvezetés javaslatai támogatásra, az OMV kívánságok, döntően (már a közgyűlés előtt a napirendi pontok fel nem vételénél) elutasításra kerültek. Újabb öt évre az igazgatóság tagjává választották Hernádi Zsoltot (elnök-vezérigazgató), Mosonyi Györgyöt (vezérigazgató), Horváth Gábort és Iain Patersont (azaz a helyén maradhat az "ellenálló vezetés"). S a menedzsment arra is felhatalmazást kapott, hogy - szükség esetén - a jegyzett tőke 25 százalékáig saját részvényt vásároljon. (Ez utóbbit illetően - az elmúlt idők finoman szólva is szurkálódos hangvételében - elhangzott is, hogy amennyiben nagyobb pakett kerülne a piacra - gondolva az OMV esetleges kiszállására -, lehetősége van az igazgatóságnak a papírok megvételére.) Az OMV viszont csak a részvényügyleteinek könyvvizsgáló általi megvizsgálását érte el.

A közgyűlési győzelem (ha ez az volt) azonban korántsem jelenti a Mol
vezetés egyértelmű igazát, mármint annak megbizonyosodását, hogy ők
képviselik az igazi tulajdonosi értéket, hiszen a részvényesek (általában
beszélve a Mol tulajdonosokról) támogatták a javaslataikat. A közgyűlés
ugyanis 70 százalék alatti tulajdonosi részvétellel zajlott, vélhetően pont
a folyamatosan hivatkozott valamivel több mint 30 százalék közkézhányad képviselőinek jórésze hiányzott.

- meghatározó többség megszerzése a TVK-ban,

- részesedés vásárlás a Tifon horvát töltőállomás-hálózatban,

- befolyásszerzés az oroszországi Matyusinszkaja mezőben

- stratégiai megállapodás a cseh villamosenergia-ipari vállalattal, a

CEZ-zel, s az ománi olajcéggel, az OOC-val

- kutatófurások Kamerunban és Kurdisztánban,

- nem hagyományos gázkészlet utáni kutatás a Makói-árokban az ExxonMobillal közösen

Az, hogy ez a kör hol is áll csak akkor derülne ki, ha lenne egy igazi
vételi ajánlat. Az OMV korábban már jelezte, hogy bizonyos feltételek
megléte (egyebek mellett a 10 százalékos szavazati korlát eltörlése esetén) adna részvényenként 32 ezer forintot a papírokért. Ez azonban ebből a szempontból nem mérvadó. Nincs ugyanis "általában megéri" helyzet. Minden befektető saját modelljébe építi a paramétereket, s dönt (sokféleképp). Az pedig, hogy kinek volt "igaza" az összesítéskor dől el. Ilyen lehetőség azonban még nem volt, s kérdés, hogy lesz-e? Az ugyanis, hogy mennyien ajánlják fel a papírokat azon múlik, mennyire magas az ár. Minél többet kínál azonban az osztrák cég saját részvényesei körében annál nagyobb lehet az aggodalom (megéri-e még ilyen áron is). Márpedig az OMV tulajdonosai között (az osztrák állam, s az Egyesült Arab Emirátusok-beli IPIC mellett) számottevő arányt képviselnek ugyanazok az olajipari papírok iránt érdeklődő pénzügyi befektetők, akik a Molban is részesedéssel rendelkeznek.

A helyzet tehát igen érzékeny. Ez megfejelve azza, hogy a nagyobb
részesedés esetén is (a már említett szavazati korlát miatt) csak olyan
eszközökkel (például a részvények kölcsönadása révén) jutna nagyobb
befolyáshoz a OMV, amelyeket eddigi támadási stratégiája szerint jogi úton támad, már végképp nehezen magyarázhatóvá tenne egy „elég magas árat”.

Gyors megoldásra tehát e pillanatban nem sok az esély. Ám az a befektetői kör, amelyet a szócsaták szerint a felek meggyőzni szeretnének ezen vélhetően nem sokat szomorkodik. Amig az OMV szándék határozott (s a Mol közgyűlés után ezt újfent megerősítették) a háború folytatódik. Ez ébren tartja az érdeklődést, mozgatja az árat, s ha ez az eddigi lendülettel lesz képes tovább hajszolni a Mol vezetést, azzal ez a befektetői kör rosszul biztos nem járhat.

A felek közül a Mol menedzsment talán kicsit jobb helyzetben van mint az
ellenfél, hiszen számukra annyi is elég, ha nem veszítenek. S ezzel a
taktikával (a TVK-nál jó pár évvel ezelőtt) már addig fárasztottak egy
befektetői kört, míg az kiszállt a társaságból (jelenleg a Mol a vegyipari
cég meghatározó tulajdonosa). Az azonban egy más időszak, más helyzet volt.

Az OMV pedig - ahogy már többször is jelezte - "ráér", két-három évet is
kész rászánni erre a csatára. Pénze és türelme van. S azt sem szabad
elfelejteni, hogy az első majd'' 10 százalék már több mint 8 éve a birtokában van.

Mol-OMV párharcban. Új érv nincs, csak újabb szócsata, amelynek középpontjában az egyik oldalon: a részvényesek valódi érdeke, amelynek érvényre jutását a menedzsment saját céljaitól vezérleve akadályozza - így az osztrák olajtársaság. A másik fél részéről az ellenállás, amelyben a legfontosabb érv, hogy a fúzió nem növeli a részvényesi értéket, tehát a cégvezetés által nem támogatható lehetőség. VGO Egy éven belül elindult Mol programok - az olaszországi IES felvásárlása (finomító benzinkutak),

- meghatározó többség megszerzése a TVK-ban,

- részesedés vásárlás a Tifon horvát töltőállomás-hálózatban,

- befolyásszerzés az oroszországi Matyusinszkaja mezőben

- stratégiai megállapodás a cseh villamosenergia-ipari vállalattal, a

CEZ-zel, s az ománi olajcéggel, az OOC-val

- kutatófurások Kamerunban és Kurdisztánban,

- nem hagyományos gázkészlet utáni kutatás a Makói-árokban az ExxonMobillal közösen -->