Zöld jelzést a bioüzemanyagoknak!

- Rengeteg negatív hír látott napvilágot a bioüzemanyagokról. Valóban vége az ezzel kapcsolatos fellendülésnek?

- Tényleg lecsökkent a beruházási kedv, de ez csak átmeneti megtorpanás. Az okok közül az első az alapanyagárak drasztikus emelkedése, amely főként az európai gyártókat sújtja, rontva versenyképességüket a tengerentúli, mindenekelőtt brazil importtermékekkel szemben. Ennek következtében Európában több, már kész üzemben is leállították átmenetileg a termelést. A következő ok az Egyesült Államokban kirobbant pénzpiaci válság hatása, amely a pénzügyi befektetőket a korábbinál nagyobb óvatosságra inti.

- Van magyar sajátossága a lejtmenetnek?

- Igen, a magyar gazdaság általános lassulása a hazai cégek beruházási kedvét is visszafogta, a megmaradt fejlesztők pedig inkább az ingatlanpiac irányába fordultak. Pedig egy méretgazdaságossági szempontból optimális bioetanol-üzem felépítéséhez 6-8 milliárd forintra van szükség. Előteremtését az is nehezíti, hogy a korábbi kormányzati ígéretek ellenére máig nem jelentek meg azok a pályázatok, amelyekből bioetanol-üzemek építésére lehet támogatást igényelni. Más, nálunk fejlettebb EU-tagállamokban erre találtak forrásokat.

- Megerősödtek az etanollal szembeni ellenérzések is.

- Pedig ez álvita. A következő 10-15 évben nem várható olyan technológiai forradalom, amely gyors és olcsó megoldást kínálna a fosszilis energiahordozók kiváltására. Márpedig addig mindenképpen szükség van az olyan alternatív energiahordozókra, mint a bioüzemanyagok, amelyek képesek valamelyest enyhíteni ezen az egyoldalú függőségen. Azonban a projektfejlesztéshez idő kell. Tehát, ha a következő 10-15 évre keresünk alternatív megoldásokat, akkor arról ma kell meghozni a szükséges döntéseket. Nem véletlen, hogy az idén januárban az EU döntéshozói megerősítették azt a célt, hogy 2020-ra 10 százalékra kell emelni a bioüzemanyagok részarányát.

- Okolhatók-e a bioüzemanyag-gyártók az élelmiszerárak emelkedéséért?

- Magyarországon semmiképpen sem, hiszen az elmúlt másfél-két évben bejelentett beruházásokból eddig egy sem valósult meg, az etanolt készítő szeszgyárak pedig eddig is jelen voltak a piacon. Így Magyarországon, de egyébként Európában sem használtak fel egyetlen kilogrammal több gabonát bioüzemanyag-gyártásra, mint 2006-ban. Sőt valójában jóval kevesebb ilyen irányú felhasználás történt, ugyanis a bioüzemanyag-gyártás árérzékenysége lényegesen nagyobb az alapanyagokra, mint az élelmiszerpiacé. A mezőgazdasági alapanyagok áremelkedése valójában az aszályos időjárásra és a tőzsdei spekulációs tevékenységre vezethető vissza, s ez gyűrűzött tovább az élelmiszeriparba. Azonban a tavalyi év jó példa volt annak demonstrálására is, hogy Magyarországon, sőt egész Európában egy aszályos évben is fedezhető az élelmiszer-ipari szükséglet saját termesztésű gabonából, ez pedig mindenkit racionális gondolkodásra kell, hogy intsen.

- Érdemes ebben a helyzetben bioüzemanyagokkal foglalkozni?

- Igen, az előbb említett szempontok miatt is. Csak meg kell találni a megfelelő alapanyagot és projektkonstrukciót. Az már kezdetben is látszott, hogy a kukorica – tulajdonságai és a tőzsdei árfolyam-ingadozások miatt – nem a legmegfelelőbb alapanyag az etanol gyártásához. Csak hát ebből a terményből volt a legnagyobb fölösleges készlet a raktárakban, ezért mindenki kézenfekvőnek találta, hogy erre kell támaszkodni. Ugyanakkor a Duna Fejlesztési Kft.-nél arra a megállapításra jutottunk, hogy a szemescirok nagyobb keményítőtartalma és szárazságtűrő tulajdonságai miatt alkalmasabb alapanyag a gyártáshoz. Ráadásul szalmája kiváló takarmány, s nem árutőzsdei termékről van szó, így az áringadozások is mérsékeltebbek. A cirok kapcsán a fő nehézséget a gazdálkodók meggyőzése jelentheti arról, hogy érdemes egy általuk eddig kevésbé ismert növény termesztésére áttérniük.

- Ennyi az egész?

- Nem, az elmúlt egy évben az energiafelhasználás oldaláról is teljesen átszabtuk az általunk előkészített projekteket. Ennek lényege, hogy az üzemekben keletkező mezőgazdasági hulladékokat biomasszaként lehet égetéssel hasznosítani, a szeszmoslékból pedig egyszerre lehet magas energiatartalmú biogázt vagy állati takarmányt előállítani, attól függően, hogy a takarmányárak melyik hasznosítást teszik kifizetődőbbé. Emellett a biogázt gáz formájában is értékesíteni lehet, s tisztítása során a műtrágyagyártáshoz szükséges alapanyagok is kinyerhetők belőle. Az üzemek egyenként 15-20 megawatt elektromos áram előállítására lesznek képesek, amely energetikai szempontból önellátóvá teszi őket, sőt az áramtöbblet eladása további pótlólagos bevételt jelent majd. Emellett meggyőződésem, hogy a bioetanol-üzemeknek közvetlen és állandó kapcsolatot kell kiépíteniük a mezőgazdasági termelőkkel, ez mindkét fél kockázatait csökkenti.

- Összességében milyennek ítéli meg Magyarország kilátásait?

- Magyarország kiváló adottságokkal rendelkezik, s éves szinten 700 ezer tonna bioetanol anélkül állítható elő, hogy ez bármely más ágazat érdekeit sértené. Az etanolnak biztos piacot teremt az olajár tartós drágulása és az EU környezetvédelmi politikája is. A jövedelmezőséget pedig javítani fogja, hogy a környezetvédelmi és szociális megfontolások egyaránt abba az irányba hatnak, hogy az EU a saját termelésű bioetanolra támaszkodjon. A Duna Fejlesztési Kft. projektjei szintén nem álltak le: Kabán megvan a jogerős építési engedély, Helvécián, Orosházán, Szeghalmon és Mohácson pedig folytatódik az engedélyezés.