Hogyan kerülhető el a választásokhoz igazodó maszatolás? Ezermilliárdos elmaradás a felújításokban
A szakemberek szerint a rendszerváltás óta több ezermilliárd forintra duzzadt az el nem végzett felújítások értéke. A Property Forum égisze alatt szervezett Sajtóklub és Fejlesztői Kerekasztal beszélgetések annak a szakmai fórumsorozatnak a részei, melynek csúcspontja a szeptemberi Property Forum Budapest 2008 ingatlanpiaci szakkonferencia és befektetői projektkiállítás.
A szakmai programok feladata az ingatlanpiaci események és tények feldolgozása, megvitatása a terület szakértőivel és a sajtó képviselőinek aktív bevonásával. Megoldást keresve Nincs pontos szám arra vonatkozóan, hogy a rendszerváltás során magánkézbe adott lakásállományban mekkora összegre tehető a kényszerűségből elodázott felújítások volumene, de óvatos becslések szerint is több ezermilliárd forintról lehet szó. Kisebb, nem reprezentatív felmérések persze készültek: Magyar Ingatlangazdálkodók Szövetsége (MIGSZ) például 1998-ban a főváros belső területeire koncentrálva próbált válaszolni arra a kérdésre: mennyiben kerülne az ottani, kizárólag lakáscélú épületek rehabilitációja? Eredményül hozzávetőlegesen 250 milliárd forint adódott úgy, hogy a szövetség az állomány nagyobbik részének megtarthatóságával, továbbá némi szaporulattal, például tetőtér-beépítéssel számolt – közölte a Property Forum Budapest sajtóklubjának május 28-i rendezvényén Keresztély Dezső, a MIGSZ elnöke. Csider László, az Önkormányzati Minisztérium lakásügyi titkárságának vezetője szerint az „ősbűn” a rendszerváltáskori lakásprivatizáció.
Ehhez ugyanis sem a szükséges intézményi rendszer, sem a kellő tulajdonosi kultúra nem állt rendelkezésre. Azóta pedig az is világossá vált: a lakástulajdonosok nem kis része anyagi értelemben sem tud maradéktalanul megfelelni ennek a szerepnek, akár a saját portájáról, akár mondjuk a közös épület homlokzatának felújításáról van szó. Csider úgy vélte: első lépésként a főképp városrehabilitációs célzatú uniós támogatási rendszert egybe kell fésülni a hazai fejlesztési forrásokkal, azok optimális felhasználása érdekében. Az elsősorban az iparosított technológiájú épületekre fókuszáló állami támogatásokat ostorozva Vajai Tamás DLA, a Budapesti Építész Kamara tervtanácsának elnöke megállapította: mivel a szubvenciók terén a forrásszemlélet dominál, elvész a válasz a „Mit akarunk?” kérdésre.
Éppen ezért a szakember a Fővárosi Közmunkák Tanácsának újjáélesztése mellett érvelt (lásd wikipedia.org). Erre 2005-ben már mutatkozott esély, ám a kialakuló politikai konszenzust felborította közelgő választási kampány.
Vajai szerint egy közép-magyarországi régiós szemléletű szervezettel elkerülhető lenne a településfejlesztésben tapasztalható, a választási ciklusokhoz igazodó „maszatolás”.
