Jól jött a kötelező transzparencia

Már 1989-ben, amikor először hallottam az IPO fogalmáról Amerikában, elhatároztam, a céget börzére viszem, annak ellenére, hogy a fejlesztések külső finanszírozására sem akkor, sem később nem volt szükség – emlékszik vissza Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója a tőzsdére lépésre. Ugyanis a nyilvános szereplésnek egy sor másodlagos hasznát így is élvezhette a cég – a teljes igazsághoz hozzátartozik: elsősorban annak tulajdonosai.

A legjelentősebb eredménye a bevezetésnek az volt, hogy a megtermelt vagyon egy részét a tőzsdén kisebb pakettek eladásával kivehették a tulajdonosok a társaságból, miközben az irányítást továbbra is a kezükben tarthatták. Másrészt a tőzsdén való szereplés mellett szólt az azzal járó publicitás is – például a komolyabb, nem csupán a termékeket, hanem a vállalat erejét is ellenőrző vevőknél sokat nyom a latban, hogy az adott cég papírjaival a börzén is kereskednek.

A legnehezebben teljesíthető kihívást az új szerepkörben az jelentette, hogy a vállalat a tőzsdétől elvárt mértékben transzparenssé alakuljon. Bár ezt a feltételt többnyire nehézségnek, esetleg szükséges rossznak tekintik, a Graphisoftnál összességében kifejezetten kedvező változásokat hozott. Ugyanis amíg nem készültek a tőzsdei elvárásoknak megfelelő jelentések, addig a társaság helyzetét a kiadott értékelések alapján is csak a belső emberek tudták többé-kevésbé felmérni. Persze felmerül a kérdés: miért szükséges, hogy külső szereplők is tisztán lássák a vállalatot? Egyszerűen azért, mert amíg erre képtelenek, addig a céget kívülről hatékonyan senki, semmilyen mértékben nem kontrollálhatja – márpedig egy külső ellenőrzésnek való megfeleltetési kényszer az elkövethető hibák valószínűségét csökkenti, ez pedig a cég érdeke is.

A részvényopciókon keresztül megvalósítható menedzsmentösztönzés is nagyon fontos szempont volt, de ez a bevezetés után jó darabig inkább visszaütött. Ugyanis nagyon optimista hangulatban történt a jegyzési árszint meghatározása – ez a tulajdonosoknak kedvező volt, azonban később az árfolyam nem produkált emelkedést, amelyből azután a menedzsment az opcióival profitálhatott volna.

A börze által kikényszerített növekedés pedig egyenesen kellemetlenül érintette a céget. Nem minden esetben előnyös, ha a bővülés válik a legfőbb prioritássá – jelen esetben ez azt eredményezte, hogy az alaptevékenység rovására olyan üzletágakban is kénytelen volt megmérettetni magát a vállalat, amelyek ugyan jelentősebb növekedési potenciállal kecsegtettek, de ezekben nem érezte magát igazán otthon a cég.

A későbbi tőzsdére lépésnek nagyobb hitelt adott egy kockázatitőke-társaság, amelyet egy elismert japán befektetőben talált meg a vállalat. A Graphisoft papírjait először a frankfurti Neue-Markt parkettjére vezették be, de kisebb meglepetésre utólag kiderült, hogy a frankfurti börzén azok a befektetők vásárolták a cég részvényeit, akik egyébként is kelet-közép-európai, illetve magyar papírokba fektettek. Többek között emiatt került sor később a Graphisoft budapesti bevezetésére is. Az újabb tőkepiaci sikerre azonban egészen 2006-ig várni kellett, amikor is előbb az ingatlanfejlesztő Graphisoft Park önálló tőzsdei cégként kivált az anyavállalatból, majd ugyanez év végén a szoftvercég részvényeit felvásárolta a Nemetschek AG. A két tranzakció együttesen végre meghozta azt az értéket, amellyel már az alapítók utáni új generációs menedzsment is jelentősen profitálhatott a részvényopciói révén. VG