A válság három forgatókönyve
A pénzügyi krízist követő gyors regenerálódás
A gazdasági válság leküzdése rövid távon, akár 6-12 hónap alatt is lehetséges. A Roland Berger meglátása szerint ebben az esetben a válság elsősorban a pénzügyi szektort érinti, és mellékhatásai csak részben lesznek érzékelhetők a reálgazdaságban. Ennek eredményeképpen néhány gazdaság visszaesése jellemzi majd az elkövetkező negyedéveket, a befektetői bizalom is csökken, de a gazdasági gyengélkedés nem lesz hosszú távú. A világgazdasági növekedés mértéke évi 2,0 százalékra esik 2009-ben, de továbbra is pozitív lesz a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) erőteljes gazdasági expanziójának következtében. Európát kismértékben érinti majd a válság, míg előreláthatólag az Egyesült Államok és Japán szenvedi meg leginkább a negatív hatásokat. A kormányok és nemzetközi intézmények mentőcsomagjai, valamint a központi bankok intézkedései hatékony és elegendő támogatást nyújtanak a válság kezelésére. A gyors és összehangolt politikai együttműködés hatására gyorsan helyreáll min den piaci szereplő bizalma.
A munkanélküliség csekély mértékű emelkedése várható, elsősorban a krízisnek nagyobb mértékben kitett országokban. A lakossági fogyasztás gyengülése nem várható – sőt, az alacsonyabb árak hatására a lakosság egy része előre hozza vásárlását. Vállalati oldalon a termelés csekély visszafogása várható, amely 2009 második negyedévétől azonban ismét pozitív irányt vesz majd. A válság elsősorban a pénzügyi szektort érinti érzékenyen, ahol a csődök, illetve felvásárlások miatt a piac további koncentrálódása várható. Az üzleti szektor számára a legnagyobb kihívást a finanszírozás csökkenő elérhetősége és drágulása jelenti majd.
A reálgazdaságra kiterjedő pénzügyi válság
E szerint – szakértők jelenleg ennek a megvalósulását tartják a legvalószínűbbnek – a válság egy-két éves időtartamú lesz, és legalább 2009 végéig tart. Ebben az esetben a pénzügyi válság átgyűrűzik a reálgazdaságba. A világgazdaság egésze egy-két százalékos mértékben csökken, és negatív hatása a fejlett és fejlődő országokban egyaránt szinte minden iparágat érint. Természetesen ebben az esetben is regionálisan különböző mértékű recesszió várható: az Egyesült Államok és Japán gazdasága meredek visszaesést él meg, ezt hosszadalmas visszatérés követi. Ezzel párhuzamosan az európai gazdaság csekély mértékben csökken, míg a BRIC országok teljesítményét – a korábbi évektől elmaradó – kismértékű növekedés jellemzi. Ebben az esetben is az állami szerepvállalás erősödésére számíthatunk, elsősorban a pénzügyi szektor szigorúbb szabályozásában. A válság leküzdéséhez és a világ pénzügyi rendszerének megreformálásához szükséges nemzetközi szintű politikai konszenzus csak hosszabb távon valósul meg. A kormányzatok többsége rövid távú állami mentőcsomagok és monetáris intézkedések mellett gazdaságélénkítő programokat is bevezet majd a gazdaság erősítésére. Az egyre nagyobb állami szerepvállalás egyidejűleg a magánosítási folyamat és a piaci deregulációs tervek elhalasztásával is jár. A munkanélküliség eltérő mértékben ugyan, de világszerte növekszik majd. Viszonylag rugalmas munkaerőpiaca miatt nagymértékben érintett lesz az Egyesült Államok. A lakosság elkölthető jövedelme csökken, ennek következtében nő a lakosság megtakarítási hajlandósága és a „biztonságos” megtakarítási formák iránti kereslet. A vállalati szektor szereplőinek a finanszírozási nehézségek mellett az értékesítés visszaesésével kell számolniuk, emiatt további költségcsökkentésre és restrukturálásra kényszerülnek. A vállalati csődök száma megugrik, a piacok konszolidációs folyamatai felerősödnek.
Mély pénzügyi és reálgazdasági depresszió
A legkedvezőtlenebb forgatókönyv szerint a válság három-öt éves időtartamú és a világgazdaság rendszerszintű alapjait érintő lesz. Az éveken át tartó visszaesés következményeként kialakuló gazdasági depresszió a 1930-as évek válságához hasonló méreteket ölt. A világgazdaság egészét érintő, mélyreható krízis során a világ GDP-jének éves csökkenése a két számjegyű értéket is elérheti, és egyetlen ország sem talál majd könnyen kiutat belőle. A szcenárió bekövetkezése esetén az elmúlt hét évtized legnagyobb méretű krízise bontakozik ki. A rendszerszintű pénzügyi és reálgazdasági válság hatására állami tulajdonba kerül a bankok többsége, majd hosszú évek kellenek ahhoz, hogy a pénzügyi szektor teljesítőképessége ismét elérje a korábbi szintjét. Sőt, az állami tulajdonú bankok is óvatos hitelezési politikát lesznek kénytelenek folytatni a korlátozott finanszírozási lehetőségeik miatt. A reálgazdaságban vállalatok tömege kerülhet csődközelbe, tömeges elbocsátás, meredeken zuhanó vásárlóerő és kereslet várható. A politikai döntéshozók mozgástere is számottevően csökken. A központi bankok intézkedései és a kormányok gazdaságélénkítő programjai fokozatosan kifulladnak, elsősorban a forráshiány következtében. A nemzetközi jogszabályok jelentősen korlátozzák majd a piaci szabadságot, stratégiai vállalatok államosítása és protekcionista intézkedések bevezetése várható. Jelentős nyomás alá kerülnek az Európai Unió közösségi integrációs célkitűzései is, sőt, egyes tagállamok kilépése is várható az unióból, illetve a közös monetáris rendszerből.
A munkanélküliség jelenlegi szintje két-háromszorosára nő, a lakosság jövedelme pedig korábban nem látott mélységbe zuhan. A fogyasztói bizalom mélypontra esik, és számottevő defláció várható. A szociális feszültségek egyre erősebben törnek felszínre, és sok országban a piacgazdaságba vetett bizalom is megrendül. Mindezzel párhuzamosan a feketegazdaság térnyerése valószínűsíthető. Az üzleti szektorban a minden iparágra kiterjedő, tartós csődhullámok világméretű gazdasági válságot eredményeznek. A dominóeffektusnak megfelelően a beszállítói piacok összeomlása az „egészséges”, jól működő vállalatokat is veszélybe sodorja.
Hogyan reagáljanak a vállalatok a most kibontakozó válságra?
- Saját forgatókönyvek kidolgozásaA vállalatoknak az egyes makrogazdasági szcenáriókhoz igazodva alternatív akcióterveket kell kidolgozniuk, amelyek visszatükrözik a vállalat versenyhelyzetét és az iparág specifikumait. Megfelelő forgatókönyvek birtokában a vállalatok képesek a piaci változások és az előre nem látható események hatékony kezelésére és a megfelelő válaszlépések kidolgozására.
- A stabil finanszírozási háttér
A megfelelő likviditási tartalékok biztosítása különösen kritikus tényezővé válik válság idején. A szigorú kinnlevőség-menedzsment, az optimális forgótőke-szerkezet kialakítása megfelelő lehetőséget ad a váratlan események kezelésére és a hosszú távú növekedéshez szükséges finanszírozási igény biztosítására. A kötvények alacsony áron történő visszavásárlásával vagy a hitelállomány átalakításával megvalósuló tőkeszerkezet-optimalizálásnak prioritást kell élveznie a felső vezetői döntések során.
- A befektetési tervek felülvizsgálata
Minden vállalatnak felül kell vizsgálnia befektetési programját. Kritikus és szisztematikus szempontrendszer alkalmazásával részletesen elemezni és értékelni kell minden egyes befektetés szükségességét. Ugyanakkor a stratégiai invesztíciók megvalósítása mindenképp prioritást élvez a jövőbeli versenyképesség megőrzése érdekében. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tervek jelenlegi megrövidítése a legközelebbi piaci fellendülés esetén hátrányba hozhatja a vállalatot.
- Szigorú költségmenedzsment
A jelenlegi gazdasági helyzetben minden eddiginél fontosabbá válik a szigorú költségkontroll. Ezen belül a már jóváhagyott programokat minél rövidebb idő alatt végre kell hajtani, illetve fel kell gyorsítani. A beszerzési politika terén is a kiemelt költségtudatosság szükséges, és a folyamatok hatékonysága is külön újraértékelendő. A munkaerőköltség szerkezete csupán egy tényező, amelyre figyelni kell, hiszen ilyenkor egyedülálló lehetőség nyílik a megszűnő cégektől távozó szakértők megszerzésére.
- A portfólió kibővítése, egyszerűsítése
A társasági portfólió felülvizsgálata is szükséges a jelen helyzetben, hosszú távú szemléletmód alkalmazásával. Olyan cégek/üzletágak felvásárlása indokolt, amelyekkel növelhető a vállalat értéke, valamint illeszkednek a hosszú távú stratégiába. A felvásárlások során egyértelműen jobb helyzetben (nagyobb értékteremtő pozícióban) vannak a jól felkészült, stratégiai befektetők a private equity cégeknél. És jelen helyzetben éppen a private equity cégek portfóliójából kerülhetnek ki olyan vállalatok, amelyek megfelelő értéket nyújtanak kedvező áron.
- Restrukturálás, ahol szükséges
Nem kerülhetik el a restrukturálást a válság által meghatározó mértékben negatívan érintett cégek. Ha fenyeget az összeomlás, akkor mindennél fontosabb a likviditás fenntartása. Ezért drasztikusan csökkenteniük kell a működési költségeiket és egyben az alkalmazottaik létszámát is. Tudatos megközelítésmód alkalmazása indokolt, nem elegendő az egyszerű költséglefaragás, a struktúrát, vagyis a cég teljes üzleti logikáját is felül kell vizsgálni. Egy ilyen átalakításnak megfelelő alapot kell biztosítania a jövőbeli nyereséges növekedéshez.
- Világos vállalati kommunikáció
A mindennapos piaci bizonytalanság időszakában kiemelten fontossá válik a nyílt, őszinte és proaktív kommunikáció, minden érintett tekintetében. Így a befektetők és hitelezők azonnali és részletes tájékoztatása szükséges. Ugyanilyen fontosságú ugyanakkor a vállalati belső kommunikáció is: meg kell győznünk munkatársainkat a változások szükségességéről és helyes irányáról, valamint el kell nyerni a támogatásukat. Csak és kizárólag ebben az esetben lehetséges, hogy munkavállalóink az átalakítás terhét viselve és a jövőbe vetett hit reményében támogatják és végrehajtják az intézkedéseinket.
A vállalatoknak az egyes makrogazdasági szcenáriókhoz igazodva alternatív akcióterveket kell kidolgozniuk, amelyek visszatükrözik a vállalat versenyhelyzetét és az iparág specifikumait. Megfelelő forgatókönyvek birtokában a vállalatok képesek a piaci változások és az előre nem látható események hatékony kezelésére és a megfelelő válaszlépések kidolgozására.
- A stabil finanszírozási háttér
A megfelelő likviditási tartalékok biztosítása különösen kritikus tényezővé válik válság idején. A szigorú kinnlevőség-menedzsment, az optimális forgótőke-szerkezet kialakítása megfelelő lehetőséget ad a váratlan események kezelésére és a hosszú távú növekedéshez szükséges finanszírozási igény biztosítására. A kötvények alacsony áron történő visszavásárlásával vagy a hitelállomány átalakításával megvalósuló tőkeszerkezet-optimalizálásnak prioritást kell élveznie a felső vezetői döntések során.
- A befektetési tervek felülvizsgálata
Minden vállalatnak felül kell vizsgálnia befektetési programját. Kritikus és szisztematikus szempontrendszer alkalmazásával részletesen elemezni és értékelni kell minden egyes befektetés szükségességét. Ugyanakkor a stratégiai invesztíciók megvalósítása mindenképp prioritást élvez a jövőbeli versenyképesség megőrzése érdekében. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tervek jelenlegi megrövidítése a legközelebbi piaci fellendülés esetén hátrányba hozhatja a vállalatot.
- Szigorú költségmenedzsment
A jelenlegi gazdasági helyzetben minden eddiginél fontosabbá válik a szigorú költségkontroll. Ezen belül a már jóváhagyott programokat minél rövidebb idő alatt végre kell hajtani, illetve fel kell gyorsítani. A beszerzési politika terén is a kiemelt költségtudatosság szükséges, és a folyamatok hatékonysága is külön újraértékelendő. A munkaerőköltség szerkezete csupán egy tényező, amelyre figyelni kell, hiszen ilyenkor egyedülálló lehetőség nyílik a megszűnő cégektől távozó szakértők megszerzésére.
- A portfólió kibővítése, egyszerűsítése
A társasági portfólió felülvizsgálata is szükséges a jelen helyzetben, hosszú távú szemléletmód alkalmazásával. Olyan cégek/üzletágak felvásárlása indokolt, amelyekkel növelhető a vállalat értéke, valamint illeszkednek a hosszú távú stratégiába. A felvásárlások során egyértelműen jobb helyzetben (nagyobb értékteremtő pozícióban) vannak a jól felkészült, stratégiai befektetők a private equity cégeknél. És jelen helyzetben éppen a private equity cégek portfóliójából kerülhetnek ki olyan vállalatok, amelyek megfelelő értéket nyújtanak kedvező áron.
- Restrukturálás, ahol szükséges
Nem kerülhetik el a restrukturálást a válság által meghatározó mértékben negatívan érintett cégek. Ha fenyeget az összeomlás, akkor mindennél fontosabb a likviditás fenntartása. Ezért drasztikusan csökkenteniük kell a működési költségeiket és egyben az alkalmazottaik létszámát is. Tudatos megközelítésmód alkalmazása indokolt, nem elegendő az egyszerű költséglefaragás, a struktúrát, vagyis a cég teljes üzleti logikáját is felül kell vizsgálni. Egy ilyen átalakításnak megfelelő alapot kell biztosítania a jövőbeli nyereséges növekedéshez.
- Világos vállalati kommunikáció
A mindennapos piaci bizonytalanság időszakában kiemelten fontossá válik a nyílt, őszinte és proaktív kommunikáció, minden érintett tekintetében. Így a befektetők és hitelezők azonnali és részletes tájékoztatása szükséges. Ugyanilyen fontosságú ugyanakkor a vállalati belső kommunikáció is: meg kell győznünk munkatársainkat a változások szükségességéről és helyes irányáról, valamint el kell nyerni a támogatásukat. Csak és kizárólag ebben az esetben lehetséges, hogy munkavállalóink az átalakítás terhét viselve és a jövőbe vetett hit reményében támogatják és végrehajtják az intézkedéseinket. -->
